Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-289
Az országgyűlés képviselőházának 289. normis helyzet képét látom abban, hogy ilyen gondolatot magukat komolynak tartó egyének ma felvethetnek. Hangsúlyozom még egyszer, hogy ma, tehát olyan időben, amikor — de nem úgy, mint a kormány hangoztatja, — egy bizonyos megnyugvást, harmóniát, a nagy öszszefogás lehetőségét kellene megteremteni, hogyan lehet ilyen körülmények között olyan elgondolásoknak támpontot és vitatihatóságot adni, amelyek visszafejlődést képviselnek, amely visszafejlődés máskép nem lehetséges, mintha ezt az országot és az országnak közvéleményét kikezdené egy betegség. (Mojzes János: Politikai paralizis!) — Ezt akartam mondani: a politikai paralizis progresszíva. (Mojzes János: Előrehaladott butaság!) Ez már annak a végső foka, (Rassay Károly: Ez már dühöngési stádium!) amely különbözőkép nyilvánul. Egyiknél így, másiknál úgy. (Mojzes János: Legalább ebben haladunk előre!) Azt hiszem, ennek kommentálására szükség nincs. Mindenesetre, ha mást nem is, azt az elvi álláspontot kénytelen vagyok innen, a Háznak erről az oldaláról leszögezni, hogy ezek az elgondolások így megszokottá válnak, mint ahogy megszokottá vált ma már a törvényhozás kikapcsolásával való kormányzat. Már kezd elfogadottá, megszokottá válni ez az új parlamentáris rendszer, a rendiségnek ez a másik alkotmánya, a lemondás a magyar külön, önálló gondolkozásról, alkotmányos felfogásról, imitálása annak az Európa nagy részében jelentkező jelenségnek, hogy tulajdonképpen kapkodás és letargia folytán nem a szellemi elgondolások, nem az erkölcsi értékek érvényesülnek a politikában, hanem érvényesül a brutalitás. (Ügy_van a baloldalon.) TTgy érzem, ez ellen küzdenünk kell. Nem azért éreztem szükségét a felszólalásnak, mintha bármi halvány reményem is volna, hogy felszólalásom bárkit is meggyőz, hanem azért, hogy itt leszögezzem: még a látszatát is kerülni akartam annak, mintha én, aki úgy érzem, hogy a jognak több jelentősége van, mint amilyen jelentőséget neki ma általában adni szoktak, ilyen rendszert, ilyen elgondolást azáltal, hogy nem szólok a javaslathoz hozzá, érvényesülésében megkönnyítek. A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: őrgróf Pallavicini György! örgr. Pallavicini György: T. Ház! Szavaimat hozzáfűzhetem Farkas Tibor igen t. barátom utolsó megjegyzéséhez. Távol áll tőlem, hogy az igen t. Házat hosszú ideig foglalkoztassam ennek a kérdésnek napirenden való tartásával és hogy tápot adjak a túloldalon ülő egyik igen t. képviselőtársamnak, aki magát igen nagy potentátnak képzeli, ahhoz a felfogásához, hogy talán itt az ellenzék ki akarja húzni a vitát. Éppen ezért igen röviden kívánok én is hozzászólni ehhez a javaslathoz és a hozzáfűzött jelentéshez, mert azt hiszem, szükséges, hogy ezen az oldalon elhangozzanak tiltakozások ezen javaslat ellen, illetőleg hogy precíz legyek: a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról szóló 1931 : XXVI. te. meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat ellen. Igyekezni fogok sürgönystílusban néhány aktuális kérdéshez hozzászólni, (Halljuk! a baloldalon.) mert íbiszen a t. előadó úr is megemlítette igen érdekes, jogi fejtegetésekkel telített ülése, 193A, június hó 6-án, szerdán. 483 | beszédében, hogy az utóbbi években, amikor kétszer fordult elő az az eset, hogy a jelentéshez és a törvény meghosszabbításához hozzászólhattunk, szinte egy budget-vita fejlődött ki, amelynél szokássá vált, a bizalmi kérdést is tekintetbe véve, a kormány politikájához hozzászólni. Magáról a javaslatról és a jelentésről keveset akarok beszélni, hiszen előttem Magyar Pál igen t. barátom alkotmányjogilag és Farkas Tibor igen t. barátom is igen precízen kifejtették nézetüket erről. Legyen szabad talán nekem is, aki bizonyos ideig tagja voltam a 33-as bizottságnak,' akkori elgondolásunknak magyarázatát elmondanom. Amikor még a Bethlen-kormány a vonatkozó javaslatot benyújtotta, tisztán állott előttünk az az óriási gazdasági debacle, összeomlás, amely előtt az ország áll, amikor is az ellenzék részéről kifejtettük úgy alkotmányjogi aggályainkat, mint kifogásainkat a beterjesztett javaslattal szemben, de kötelességünknek tartottuk, hogy megválasztatás esetén igenis, belépjünk ebbe a bizottságba azért, hogy az akkori nehéz helyzetben a velünk nagyon is ellentétes álláspontú kormánynak segítségére legyünk. Folytatódott ez a működésünk Károlyi Gyula miniszterelnöksége alatt is, de már a második meghosszabbításnál is mindannyian, akik akkoriban tagjai voltunk a 33-as bizottságnak és hozzászóltunk ehhez a kérdéshez, nem helyeseltük a 33-as bizottság fenntartását és ennek szükségességét többé nem ismertük el. Ma talán még inkább, mint valaha, beigazolódott akkori álláspontunk. Ha ugyanis a 33-as bizottság tényleg betöítené azt a feladatát, amelyért alkottatott, akkor még talán jogosult volna ennek a felhatalmazásnak további fenntartása. Ma azonban már csak látszat, csak kép ez a bizottság, ma már nem működik, hiszen, ha jól tudom, a múlt esztendőben 3 vagy 4 ülést tartott és ezeket is csak azért, hogy már kiadott rendeleteket tudomásul vegyen. (Zaj a középen.) Lehet, hogy tévedek, talán több ülés volt. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Es nem utólag! — Rassay Károly: De voltak rendeletek, amelyeket csak utólag hoztak oda!) Amikor azonban Rassay Károly t. barátom azzal az indokolással lépett ki a 33-as bizottságból, hogy olyan rendeletek kerültek a bizottság elé, (Rassay Károly: Vagy nem kerültek!) amelyek már kiadottak voltak a kormánytól, azt hiszem, az ő objektivitását igazán senkinek sincs jogában kétségbevonni. Ez egy konzultatív testületnek készült, amelynek amúgy is igen kevés joga volt, amely legfeljebb az országgyűléshez apellálhatott abban az esetben, ha a kormányt a bizottságban leszavazták volna. De itt emlékeztetek egy csodálatos esetre, amely igen sokunknak elvette a kedvét éppen attól, hogy bent maradjunk a bizottságban, ez pedig a Motalko-eset volt, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) amikor — és ezt talán jó lesz itt leszögezni —. a házszabályok által előírt, bizottságokban még szokásos precedensekkel ellenkezően olyan határozat hozatott egy kérdésről a szeszkartell érdekében, amely egyszer már leszavaztatott. (Ügy van! Úgy van! balfelől. — Rassay Károly: Anélkül, hogy napirendre lett volna tűzve!) Egy véletlent, az Omge. közgyűlését, vagy egy másik igen fontos gyűlést használtak fel arra, hogy amikor az Omge. tiszteletreméltó elnökének távolléte tudvalévő volt, egy szavazattöbb7C*
