Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-289
480 Az országgyűlés képviselőházának 289. dekoratív dolog, a legjobb esetben sem több dekorációnál, magától értetődően egy csúnya dekorációnál. (Derültség balfelbl.) A törvényjavaslat 7. §-ának. 1. bekezdése szerint köztudomású, hogy a miniszter és a kormány intézkedéseit megteheti akkor is, ha ezeket az intézkedéseket a 33-as bizottságnak még be sem jelenti. (Propper Sándor: Elképzelhetjük, milyenek lehetnek azok, ha oda sem j meri vinni!) Ennek a törvénynek egyik szakasza a kormányt erre felhatalmazza és erre neki jogot ad. Azt kérdezem akkor, mi értelme van egyáltalán magának az egész törvényjavaslatna, mi értelme van a 33-as bizottság egész intézmény ének 1 ? Ugyancsak a 7. § 5. bekezdése, mint tudjuk, kimond ja, hogy a bizottság határozatai sem akadályozhatják meg, hogy a kormány egyes intézkedéseit megtehesse. Ha a kormányt nem köti az előzetes bejelentés kötelezettsége s ha a kormányt nem köti az sem, hogy a 33-as bizottság esetleges intézkedéseit sem előzőleg, sem utólag nem szankcionálja, akkor tisztelettel mégis szeretnők tudni, mi értelme, mi célja és mi igazi indoka van ennek az egész intézménynek, ennek a csúnya j dekorációnak? Ilyen körülmények között azt \ hisszük, hogy egy ilyen sem hús, sem hal ! intézménynek semmi igazi cédja nincs. De céltalan az egész törvényjavaslat, cél- ] talán és felesleges a 33-as bizottság intézménye különösen azért is, mert nem hiszem, hogy I található ország, ahol a kormány rendeletkibocsátási joga olyan korlátlan, olyan messzemenő volna, mint éppen a magyar kormányé, amely határtalanul messzemenő, mert a magyar kormány ezt a jogát a végtelenségig nyújthatja, ezt a jogát semmiféle törvény által «nem korlátoztatja; rendeleteket gyárt, olyanokat, amilyeneket akar, annyit, amennyit ! akar. Valóban nagyon nehéz volna tehát meg- j állapítani, hogy ilyen körülmények között ( miért adjon a törvény még újabb lehetőséget, még újabb szankciót arra, hogy a kormány alkotmányellenes praxisát, diktatórikus hajlamait növelje és fokozza. A kormány már 1931-ben, az akkori kritikus időkben» a 33-as bizottság létezése és életrehívása előtt is meghozta azokat az intézkedéseket, amelyeket akkoriban a aiagy gazdasági válság következtében szükségeseknek tartott, úgyhogy mégegyszer ismételjük, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadhassuk és ennek a törvényjavaslatnak indokait magunkéivá tehessük* De ennek a két év óta létező intézménynek újabb meghosszabbítása ellen szól különösen még egy körülmény és ez az, hogy milyen hihetetlenül antiszociális módon gyakorolta t a kormány azt a jogát, amely ebből az intézményből származik. (Ügy van! a Szélső baloldalon.) Antiszociális módon olyan intézkedéseket léptetett életbe, amelyek a munkásosztály szempontjából, a magyar dolgozó nép szempontjából különösen gyűlöletessé tehetik mindazt, amit ez a 33-as bizottság produkált. Csak mutatóban említek meg néhány intézkedést, amelynek életbeléptetése a 33-as bizottság létezéséhez fűződik. Ilyen volt például a keresetiadó hírhedt rnegpótlékolása, amely egyike volt a legelső intézkedéseknek, amelyet a kormány a f 33-as bizottság intézményének subája alatt életbeléptetett. Ugyanilyen volt a munkabéradó felemelése, a forgalmiadó felemelése r s a, tejforgalom szabályozása címén a tejdrágítás. Szeülése, 1931}-. június hó 6-án, szerdán. retném tudni, hogy miért kellett ezekhez a munkásellenes intézkedésekhez éppen egy ilyen 33-as bizottság? A kormány igazán enélkül is meg tudta volna tenni, eőt megmutatta, hogy a 33-as bizottság létezése mellett külön is, az antiszociális és a munkásosztályt sújtó intézkedések egész sorozatával nehezíti meg állandóan a dolgozó nép létezését, életét. A cukoradó felemelésére, a tűzkő után fizetendő kincstári részesedés felemelésére, az elemi iskolai tanítók és más ilyenfajta kisemberek, közalkalmazottak javadalmazásának csökkentésére, mindezekre a 33-as bizottságot használta fel a kormány. Igaz másrészről, hogy a 33-as bizottságban szavaztatta meg az úgynevezett földteherrendezést, a gazdatartozások behajtásának korlátozásáról szóló intézkedéseket, amelyek azonban szerintünk ugyancsak olyan intézkedések, amelyekből a falusi igazig szegény lakosságnak és kis parasztságnak áldása nem származott. Folytatni lehetne a felsorolását azoknak az antiszociális intézkedéseknek, annak az antiszociális tevékenységnek, amelyet a kormány folytatott s amelynek folytatására megkönynyítést keresett és szerzett magának azzal, hogy ezt a tevékenységet a parlament ellenőrzésének kizárásával, a parlamenti ellenőrzés nélkül tehette meg. Ezekhez, szerény véleményem és a szociáldemokratapárt felfogása szerint, a parlament maga nem nyújthat és ne is nyújtson segédkezet. Mi, a törvényhozás tagjai nem járulhatunk hozzá a magunk jogkörének szűkítéséhez, nem járulhatunk hozzá a parlamentnek és a törvényhozóknak ilyenfajta degradálásához. Nem járulhatunk hozzá mi magunk egyöntetűen ahhoz, hogy a parlament hivatását, a parlament súlyát mi magunk csökkentsük, mi magunk becsüljük le. (Mojzes János: A törvényhozás nem mondhat le szuverenitásáról!) Ahol a kormányzat anynyi jogot vesz magának, — mint ahogy erre rámutattam — amennyit csak akar, ahol a parlamenti ellenőrzés amúgy is olyan szűkreszabott, olyan kicsiny, ott ne adjunk mi önként lehetőséget és jogot a további szabadosságra, ott mi ne járuljunk hozzá önként ahhoz, hogy a parlament jogkörét még továbbra is szűkítsék és csökkentsék. Mennyit lehetne beszélni arról, hogy hiszen ma úgyis az a helyzet, hogy a kormány nem szívesen foglalkoztatja a parlamentet. A kormány, ahol lehet, kikerüli, ahol lehet, mellőzi a parlamentet és ehhez az alkotmányellenes tevékenységhez mi magunk nyújtunk segédkezet akkor, ha ilyenfajta törvényjavaslatokat elfogadunk, ha ilyenfajta törvényjavaslatok törvényerőre emelésével a kormány antiparlamentáris működését megerősítjük és lehetővé tesszük. T. Ház! Maga a kormányzat az, amely állandóan belekapcsolja a törvényhozás tagjainak tudatába azt, hogy ez a parlament felesleges, hogy ennek a parlamentnek nincs már igazi hivatása és rtincs már igazi célja. (Mojzes János: Nincs gyökere a népben, az a hibája!) Ilyen körülmények között^ határtalan könnyelműség volna a parlament ésaképviseI lők részéről, ha ők a kormányzat magatartását még azzal honorálnák, hogy a kormánynak ezt a beállítottságát, a kormánynak ezt a felfogását elősegítik. (Mojzes János: Mit tehet mást egy kinevezett parlament?) Ilyen körülmények között egy ilyen törvényjavaslat
