Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-289

Az országgyűlés képviselőházának 289. van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Ußy járnak ide, mint a muzulmánok Mek­kába!) A kormány tudomásul vehetné, hogy a munkásságnak igenis az az óhaja, hogy a kor­mány ezekkel az urakkal való szeretkezésben mérsékelje magát, mert ez a magatartása al­kalmas arra, hogy a munkásságot elkeserítse és gyűlöletre provokálja. Mondom, lehetetlen nem gondolni arra, hogy ezek a jelenségek bizonyos összefüggés­ben állanak azzal a szándékkal, amely szándék vezeti a kormányzatot akkor, amikor ezt a törvényjavaslatot terjeszti a Ház elé. Ezek­nek a jelenségeknek és ezeknek a szándékok­nak igenis egy bizonyos tendencia a közös for­rása és ez a tendencia jelenti a parlamenti jogkör szűkítésének szándékát, jelenti a par­lament és a parlamentizmus kikapcsolásának szándékát, jelenti azt a törekvést, hogy a kor­mány a diktatórikus kormányzás gyakorlatát itt megkönnyítse a maga számára. T. Ház! Mi szociáldemokraták 1931-ben is elleneztük ezt a törvényjavaslatot és harcol­tunk ellene. Annakidején a szociáldemokrata frakció volt az, amely kisebbségi véleményt terjesztett elő az 1931 : XXVI. te. javaslatával szemben. Mi közjogi szempontból, a parla­mentarizmus szempontjából károsnak tartot­tuk a javaslatot, mert bizonyos fokig valami fiókparlamentárizmust vagy az igazi parla­mentarizmusnak valamilyen szurrogátummal való helyettesítését láttuk benne és ezért is vol­tunk annakidején ellene. Ezek az okok, ame­lyek minket akkor arra késztettek, hogy a ja­vaslat ellen állást foglaljunk és ellene harcol­junk, fennállanak ma is, de ezen túlmenően, újabb okok és újabb szempontok azok, amelyek bennünket arra indítanak, hogy a javaslattal szemben ma is állást foglaljunk és hogy azt ma is ellenezzük. Az első ok az, hogy azok az eredeti indo­kok, amelyeket a kormány annakidején sora­koztatott fel, amikor elsőízben terjesztette ezt a javaslatot a Ház elé, már^ nem állhatnak fenn. A helyzet ma gazdasági, politikai és mindenféle szempontból megváltozott. A hely­zet ma már egészen más, mint volt három esztendővel ezelőtt, amikor a kormány a ja­vaslatot először terjesztette a Ház elé. Akkor, vagyis 1931-ben egy óriási gazdasági válság orkánszerű megnyilvánulása volt az, amely némi látszólagos indokot szolgáltathatott az akkori kormánynak arra, hogy ezt a ja­vaslatot a Ház elé hozza. A bankbuká- : sok borzasztó zivatara, a bankbukások je- ! lensége volt az, amely egy óriási gazdasági válság kitörését jelentette és ez a válság va­lóban olyan pánikszerű hatással volt az egész országra, hogy akkoriban a kormánynak ez a javaslata és azok az indokok, amelyekkel ezt a javaslatot indokolta, számíthattak arra, hogy valamelyes hatással lesznek az országra. Az 1931-es javaslat indokolásában olvas­suk, hogy a gazdasági válság akkora, hogy bizalmi válsággá kezd szélesedni, bizalmi vál­ság jelei mutatkoznak az egész gazdasági és társadalmi életben, az egész politikai világ­ban. Ilyen körülmények közt még érthető volt, hogy az akkori kormány ilyen javaslattal áll a Ház elé és kéri az ebben a javaslatban fog­lalt rendkívüli felhatalmazások, rendkívüli kormányzati eszközök megadását, megszava­zását. Egy speciális, egy egészen konkrét adott helyzet volt akkoriban és ez a helyzet volt az, amely akkoriban még féligmeddig érthetővé ülése, 193 U. június hő 6-án, szerdán. 479 tette, hogy a kormány ilyen messzemenő jogo­kat, ilyen messzemenő szabadságot kíván a maga intézkedései számára. Ma,, t. Ház, a helyzet egészen más. Ma is tagadhatatlan ter­mészetesen, hogy rendkívüli gazdasági viszo­nyok közt élünk, ma is válság van, sőt bizo­nyos tekintetben az a válság, amely 1931-ben tört ki ilyen pánikszerűen, kiszélesedett ál­landó válsággá. Mi szocialisták azt mondjuk, hogy a kapitalizmus, a kapitalista termelési rend általános strukturális, szerintünk egé­szen gyógyíthatatlan válságává fejlődött és szélesedett ki. Ha azonban ez a helyzet, ebből mégsem következhetik az, hogy a kormány ma újból követeli ezeket a rendkívüli felhatal­mazásokat és ezeket a rendkívüli eszközöket. Nem lehet a mai gazdasági helyzetnek ez a konzekvenciája, mert ha a kormány ezt a kon­zekvenciát vonja le a mai gazdasági viszo­nyokból is, akkor ez nem jelent kevesebbet, mint hogy a kormány a 33-as bizottság intéz­ményét és rendszerét valóban állandósítani kívánja, ami azt jelenti, hogy a kormány igenis állandóan ilyen diktatórikus módon akar kormányozni és ilyen diktatórikus eszkö­zöket követel a maga számára. (Propper Sán­dor: Ügy van!) A kormánynak nyilván ez a célja. Erre abból lehet következtetni, hogy most már íme harmadszor lép a kormány a törvényhozás elé és kéri a törvényhozástól ennek a javaslatnak megszavazását, amely lé­nyegében nem jelent mást, mint hogy a kor­mány állandó diktatórikus kormányzatra kí­ván berendezkedni. Egyébként meg kell említenem, hogy más­részről a kormány, a kormánytámogató pár­tok és a kormánypárton álló közvélemény az, amely azt mondja gazdasági életünkről való felfogása szerint, hogy a válság szűnőfélben van és a viszonyok állandóan javulnak. Mi tehát joggal követeljük azt, hogy a kormány ennek a felfogásának konzekvenciáit érvé­nyesítse és ennek a felfogásnak alapján lássa be azt, hogy azokra a diktatórikus eszközökre és felhatalmazásokra, amelyeket 1931-ben — szerény véleményem szerint könnyelműen — szavazott meg neki a parlament, ma már igénye és joga nem lehet. A kormány maga hangoztatta, hogy ez a parlament megértéssel van az ő működése, törekvése, szándékai iránt, maga a kormány állította ki számtalan­szor a bizonyítványt ennek a parlamentnek számára, hogy ez a parlament az igazi szük­ségletek elől nem zárkózott és nem zárkózik el és nem is volt három esztendő alatt tudo­másom szerint olyan eset, amikor a kormány a parlamenttől nem kapta volna meg idejében azt, amit tőle követelt. Nem volt egyetlenegy eset sem, amikor a parlament obstrukciója, késedelmeskedése, vagy kötekedése miatt a kormány valamely intézkedéssel lekésett volna, vagy valamely intézkedését nem foganatosí­totta volna. Nekünk ezekből az általános okok­ból kifolyólag az a felfogásunk, hogy ezt a törvényjavaslatot nem lehet megszavazni es hogy egy ilyen fiókparlamentre, mint amilyen a 33-as bizottság, (Farkas István: Fejbólintó Jánosok!) amelyet a kormány alakított ki, semmiféle szükség nincsen. De legyen szabad továbbmenően rámutat­nom arra is, hogy ez a törvényjavaslat önma­gában véve is céltalan, értelmetlen valami. A legjobb esetben sem több, mint valamilyen

Next

/
Thumbnails
Contents