Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-289

478 Az országgyűlés képviselőházának 289. a mi gazdasági helyzetünket és az egyesek gazdasági helyzetét. Az aszálykár következtében felmerül például az a kérdés, hogy lesz-e ezeknek a szegény mezőgazdáknak jó vetőmagjuk, amellyel legalább majd a jövő évi ter- ' mest fogják maguknak biztosítani. Aztán itt van az állatállomány kérdése. Búzát ki tudnánk vinni tűrhető árban, mert ez biztosítva van a kereskedelmi szerződésekben,, kérdés azonban, hogy lesz-e olyan termésünk, hogy kivitelre kerülhet a sor?. Az azonban egészen bizonyos, hogy állatállományunk jórésze eladó lesz. Eladó lesz azért, mert nem lesz a gazdának miből pénzelnie, másodszor meg azért, mert nem tudja állatállományát miből eltartani. Az első időkben ebből a fogyasztókra nagy előnyök hárulnak, mert bekövetkezhetik a hús olcsósága, nagyon hamar beáll azonban az a helyzet, hogy kifogy a jószágállomány, amit megint csak a fogyasztók fognak megsínyleni, mert drágulni fog a hús, e mellett a termelő sem lesz képes hosszú ideig rendbehozni állatállományát. T. Ház! Ugyancsak az aszálykárral kapcsolatban felmerül az a másik aggodalom, hogy a fisfizetésű alkalmazottak,, továbbá a munkások ugyanabból a fizetésből sokkal drágábban lesznek kénytelenek megvásárolni maguknak a lisztet és sok más egyéb szükségleti cikket, arni annyi, mintha illetményeiket megcsorbítanák. Előrelátható, hogy a búza ára boletta nélkül is fenntartható. De mi lesz azokkal az intézményekkel, amelyek ma a kenyér árában már oly nagy szerepet játszanak? Különösen mi lesz az őrlési adóval? Meghagyja-e ezeket is a miniszter úr, hogy majd esetleg a 20 pengős búzából készült kenyérhez adják hozzá azt a 10 és néhány fillért, amely egy kiló kenyeret terhel? Ha ezeket az adókat így meghagyják, akkor megint csak a fogyasztóközönség fog nehezebb helyzetbe jutni ennek az évnek a folyamán, mert ebben az évben nemcsak az lesz fogyasztó, aki mindig az szokott lenni; hiszen a munkásság nem fogja tudni az arató- és géprészesedésből a kenyerét megszerezni úgy, mint más esztendőben, tehát annak nagy része is kenyérfogyasztó lesz, még maga a kisgazda is sok 'helyen abba a helyzetbe kerül, hogy nem lesz elég vetőmagja és kenyérre valója és sok kisgazda is fogyasztóvá lép elő. Ha ennek a sokmillió fogyasztónak, akik, hogy sokat ne mondjak, az ország lakosságának legalább kétharmadát teszik ki, kenyere megdrágul, azt hiszem, ez is olyan kérdés, olyan probléma, amely igazán méltó volna arra, hogy a 33-as bizottságot tevékenységre késztesse és arra buzdítsa, hogy ennek a kérdésnek a megoldására megfelelő javaslatot dolgozzon ki. (Gr. Somssich Antal: Nem hívják össze ezt a bizottságot!) Ez lesz a másik baj, t. képviselőtársam. Erre volna szükség és nem tudunk róla, hogy a 33-as bizottság ezekkel a kérdésekkel foglalkozott •• volna vagy foglalkozni szándékoznék. A^ törvény tehát, amely bizottságot felállította, abszolúte nem érte el a célját. Az eredménye az alkotmányos érzés lassú sorvasztása, a hatalmi érzés rohamos növekedése fent és lent egyaránt. Kevésbbé jól átgondolt és meggondolt szabályok, de semmiféle gyakorlati haszon, gyakorlati eredmény nincs. Ha így van a dologiakkor csodálkoznunk kell, hogy^ a kormány most negyedizben is kéri e törvény hatályának meghosszabbítását, mert hiszen, ülése, 1934. június hó 6-án, szerdán. ha csakugyan komoly szükség van valamire, a kormány úgyis megcsinálja, meg is kell hogy csinálja a szükséges intézkedésekhez a törvényt. Azért pedig, hogy azt a kényelmet megszerezze magának, hogy a 33-as bizottságot niyja össze a parlament helyett és annak vitája alá bocsássa a kérdést vagy hogy azt a meg nagyobb kényelmet megszerezze magának, hogy a 33-as bizottságot sem hívja össze, vagy pedig csak a rendelet kibocsátása után hívja össze: ebben nem jelentkeznek olyan gazdasági előtiyök, amelyek miatt ezt a törvényt fenntartani indokolt volna. Éppen ezek az okok ellene szólván, én azt tartom, hogy amint a mi pártunk az első benyújtás alkalmával is a törvény megszavazása ellen foglalt állást, még sokkal fokozottabb mértékben kell, hogy most ennek állandóvátétele ellen állást foglaljon és ennélfogva ezt a javaslatot még a részletes tárgyalás alapjául sem tudom elfogadni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Buchinger Manó ! Buchinger Manó: T. Ház! Amikor a kormány olyan javaslat megszavazását kéri tőlünk, amely a parlament jogkörének egy részét újból el akarja a parlamenttől venni, akkor lehetetlen nem gondolni a jelenségek egész sorozatára, amelyek ezzel a mostani javaslattal legalább is szimbolikus összefüggésben látszanak lenni. Gondolok mint ilyen jelenségre arra

a hogy például alig egy esztendővel ezelőtt ugyancsak ez a kormány szükségesnek látta azt, hogy korlátozza a parlament összehívásának lehetőségét, hogy ezen a soron is a parlament szuverenitását csökkentse, amikor annak összehívását a parlamenti jogkörtől, magától a törvényhozástól elvonta. Gondolok arra, hogy egynéhány héttel ezelőtt ugyancsak ez a kormány forszírozott ki ettől a törvényhozástól egy olyan javaslatot, amellyel biztosította magának a diktatórikus jogkört az ország fővárosában. Gondolok végül arra, hogy itt az országban ennek a kormánynak lapjai, a kormány hivatalos sajtója állandóan dicshimnuszokat zeng a külföldi diktatórikus kormányrendszereknek. Es gondolok arra, hogy micsoda sáskajárást rendeznek ide Magyarországba Európának különböző újdonsült diktátorai, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Dollfuss, Starhemberg, Goring, Fey... (Farkas István: Gyilkosok!) Elnök: A képviselő urat rendreutasítom! (Malasits Géza: Pedig azok!) ...ahol csak egy munkásgyűlölő, a munkásság mozgalmát, szervezkedési szabadságát eltipró ilyen tirannus akad, ahol egy-egy ilyen tényleg munkásgyilkos akad... Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom (Helyeslés jobbfelŐl.) és kérem, méltóztassék idegen, velünk barátságos országokkal szemben parlamentáris hangot használni. (Helyeslés jobb felől.) Buchinger Manó: ...Magyarországot kész Eldorádónak és kedvenc kirándulóhelynek tekintik. Es ezzel az utóbbi ténnyel kapcsolatban voltaképpen csak azt a szerény véleményt óhajtanám itt kifejezésre juttatni, hogy a kormány, amely ezeket az urakat itt oly nagy szeretettel szokta fogadni, téved, ha azt hiszi, hogy az ország munkásosztálya is megtiszteltetésnek veszi ezeket a látogatásokat. (Ügy