Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-289

472 Az országgyűlés képviselőházának 289 leskörű felhatalmazásra sem. Ha azt mondom, hogy: a gazdasági szabadság állapotának viszsaaállítását várom, akkor őszintén szólva, elsősorban a gazdasági elzárkózás állapotának megszüntetésére gondolok. A legutóbbi évek gazdaságpolitikája annyira lerontotta az egyes országok között a kereskedelmi érintkezés lehetőségét, hogy valójában ma külkereskedelmet lebonyolítani, külkereskedelmi tevékenységet folytatni nem gazdasági fogalom, hanem gazdasági zsonglőrködés, amelynek maholnap már a magyar kereskedő becsületessége, képessége 'akkor sem tudna megfelelni, ha e tekintetben sokkal több megértést találna a kormány részéről, mint amilyet valójában talál, és ha nem érvényesülne unos-untalan az a tendencia, amely a magángazdaságnak fenntartott azt a fontos területet, amelyet a külkereskedelem, az export jelent, állami intézményeknek vagy legalább is államilag támogatott, a szabadverseny feltételeinek meg nem felelő intézményeknek adja át. Teljesen tisztában vagyok azzal, t. Képviselőház, hogy hiába határozná el a magyar kormány magát arra, hogy ezentúl a gazdasági elzárkózás helyett az élénkebb gazdasági érintkezés politikáját kívánja folytatni. Nekem mindig fáj az, ha magyar képviselő részéről hallom azt a megállapítást, mintha Magyarország lett volna kezdeményezője vagy okozója annak a szerencsétlen kereskedelempolitikai irányzatnak, amely a gazdasági elzárkózás mai fokához vezetett. Nem, t. Képviselőház! Ha visszagondolunk arra, hogy 1920-ban Cassel svéd .nemzetgazda, akit valóban nem lehet sem a győző, sem a legyőzött nemzetekkel szemben elfogultsággal, vagy politikai állásfoglalással megvádolni, azt a megállapítást tette, hogy .a* párizsi békekötések teremtette új politikai helyzetben elkerülhetetlen gazdasági nehézségeket csak úgy lehet leküzdeni, ha a keletkezett új államok között minél élénkebb kereskedelmi forgalom fog kialakulni és ha az ezeken az országokon keresztül való kereskedelemnek, vagyis a tranzitnak minél kevesebb akadálya lesz: akkor nekem úgy a magyar gazdaságpolitikára, mint valamennyi utódállam gazdaságpolitikájára nézve szomorúsággal kell megállapítanom, hogy mint közvetlenül érdekeltek sokkal rövidlátóbbak voltak, mint ez a kiváló svéd gazdaságtudós, aki távolról nézve tette ezt a megállapítást, amelynek igazsága ma fokozottan érezhető. De ha tudom is, hogy Magyarország egymagában nem tudja a gazdasági érintkezés megélénkülését elérni s a mai gazdasági elzárkózás mérvét lerontani, mégis fokozottabb jelentőséget kell tulajdonítanunk annak, hogy a kereskedelmi kapcsolatok létesülésénél ne érvényesüljenek változatlanul elsősorban a politikai szempontok és azután a gazdasági szükségletek. Ha a magyar-olasz-osztrák megállapodásra gondolunk, akkor — jóllehet még magern publikálták valódi tartalmát — meg kell állapítanunk, hogy minden tiszteletreméltó szándékai mellett is, amely tiszteletreméltó szándékok közül nagy elégtétellel emelem ki azt, hogy Magyarország első volt azok között az államok között, amelyek olyan nemzetközi okmányt írtak alá, amely okmánynak az autarkia lebontása volt egyik fő célja, ennek az egyezménynek nyomán sem jött létre olyan gazdasági megállapodás, amelyről tárgyilagosan azt állapíthatnék meg, hogy a magyar gazdasági követelményekre kellő figyelemmel volt. Sőt ülése, 193^. június hó 6-án, szerdán. azt kell megállapítanunk, hogy — egészen szokatlanul — nemcsak külkereskedelmi szempontból nem érvényesültek ezek a gazdasági szempontok, hanem ennek az egyezménynek jelentőségét inkább belpolitikai vonatkozásokkal igyekeztek megadni. Csak így tudom megmagyarázni a tárgyalásnak azt a módját, hogy ennek az egyezménynek, mielőtt létrejött volna, az egész magyar közvéleményt olyan mértékben foglalkoztató jelentőséget adtak, amilyen akkor sem volna indokolt, ha sikerültek volna mindazok a gazdasági célkitűzések, amelyeket ettől az egyezménytől vártak. De még kevésbbé lehet ennek ilyen jelentőséget tulajdonítani ma, amikor látjuk, hogy mindazok a biztató megállapítások, amelyeket ezzel az egyezménnyel kapcsolatban tettek, eddig be nem következtek és nagyon félő, hogy be sem fognak következni. En mind ennél az egyezménynél, mind általában a külkereskedelmi tárgyalásoknál rendkívül elhibázottnak tartom a magyar politikai életben az utóbbi években meghonosodott azt a módszert, hogy éppen a mérvadó tényezők túlzottan felcsigázott közvéleményt produkálnak a maguk számára, túlzott jelentőségűeknek állítják be a meginduló tárgyalásokat és a tárgyalások folyamata alatt állandóan sikerekről számolnak be, amely sikereket akkor sem volna szabad hangoztatni a tárgyalások folyamata alatt, ha valóban megvolnának, (Ügy van! a baloldalon.) de ismétlem, legkevésbbé akkor, amikor — amint ez most beigazolódott — ezek a sikerek csak reménykedés formájában vannak meg. Mert minden időkben áll, de gazdasági válságok idején fokozottan érvényesül f az az igazság, hogy nincsen olyan deprimáló gazdasági tényező, mint a csalódottság, mint a jogtalanul felkeltett reménykedés nyomán bekövetkező elkeseredettség. (Ügy van! a baloldalon.) T. Képviselőház! Készséggel elismerem, hogyha nehéz ezzel a kormánnyal szemben vádat kovácsolni, akkor a legnehezebb azt a vádat kiformálni, hogy nem ismerte fel a külkereskedelmi tárgyalások, a külföldi piacok megteremtésének jelentőségét a magyar mezőgazdaság szempontjából. Csak azt akarom ezekkel a fejtegetéseimmel mondani, hogy mindazok a megállapítások, amelyeket a költségvetési vita folyamán olyan gyakran hallottunk és amelyek olyan kielégítőnek; látják az eddig elért eredményeket, nem helytállóak. De tovább megyek, még ha helytállók volnának is, nem szabad a világ felé azt hangoztatnunk, ! hogy a mt ezirányú gondjaink meg vann-ak oldva, mert ez nem igaz, nincs az a nagy eredmény, amely a mai viszonyok közt ezen a területen megállást tesz indokolttá, különösen addig, amíg a magyar termények szempontjából legfontosabb piacainkat nem tudtuk visszahódítani. Bármilyen nehéz és bármennyire nem Magyarországon múlik a magyar mezőgazdaság szempontjából elsősorban és perdöntőén nagyjelentőségű csehszlovák piac visszanyerése, Csehszlovákia magatartása ellenére és annak a tételnek elismerése ellenére, hogy bizonyos politikai szempontokat gazdasági kérdésekkel szemben sem szabad feláldoznunk, nem szabad, hogy úgy mondjam, a megelégedettség langyos fürdőjébe merülnünk a más országokban elért eredmények alapján mindaddig, amíg a magyar mezőgazdaság szempontjából