Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-289
Az országgyűlés képviselőházának 289. ülése, 1934. június hó 6-án, szerdán. 473 legjelentősebb, legtermészetesebb piacokat ismét vissza nem szereztük. ,T. Képviselőház! A gazdasági szabadság utjat reklamálom. Ezen a téren a magángazdaság szempontjából legjelentősebb két kötöttséget még mindig valutagazdálkodásunk és a transzfermoratórium jelenti. Mindig 'bizonyos idegeskedéssel szoktam hallgatni, ha ebben a Házban valutakérdésekkel foglalkoznak és különösen erősen reagálok azokra a fejtegetésekre, amelyek a kormány valutapolitikáját bírálat tárgyává téve, a legnagyobb eredményt, a legnagyobb elismerést érdemlő eredményt szokták kifogásolni, tudniillik a pengő stabilitását. Amikor a magyar valutaproblémákkal foglalkozom, éppen erre való tekintettel külön előrebocsátom, hogy a magyar valutapolitika legfőbb erdeményének azt tekintem, hogy követni igyekezett a kötött valu íagazdálkodásnak azt az alaptételét, amelyet emlékezetem szerint, a német nemzeti bank elnöke, Schacht állított fel: szilárd az alaptételében és mozgékony részleteiben. Követni igyekezett legalább is első részében, mert el kell ismerni, hogy az alaptételt, a valuta stabilitását, egy pillanatra sem tévesztette szem előL Igen helytelenül látják a helyzetet azok, akik ezzel a kérdéssel kapcsolatban a Magyar Nemzeti Banknak ezirányú politikáját teszik bírálat tárgyává. A Magyar Nemzeti Banknak ez a megbízatása, amely normális körülmények között valóban nem esik egy jegybank hatáskörébe, nemcsak hogy gáncsot nem érdemel, hanem megérdemli a legmesszebbmenő elismerést, mert a Nemzeti Bank letéteményese annak a valutapolitikai alapfeltételnek, hogy a valuta stabilitása biztosíttassék. Amikor tehát a Nemzeti Bank működését bírálat tárgyává teszem,- a Nemzeti Bankkal szemben előttem elsősorban és kizárólag ez a szempont mérvadó. A másik szempont: a gazdasági életre kiható jelentőségű mozgékonyság a valutapolitika terén már nem a Nemzeti Bank feladata. Ezzel kapcsolatos bírálatomat nem a Nemzeti Bank felé, hanem a törvényhozásnak felelős kormány felé kell irányítanom. Amikor erről bírálatot mondok, készséggel elismerem, hogy a múlt merevségével szemben az utóbbi időben nagy megértés mutatkozik a gazdasági szükségletek iránt. Ha elméletekkel akarnék dolgozni, akkor azt kellene mondanom: a magyar kötött valutapolitika a kötött gazdálkodási alapon álló általam ismert valamennyi ország valutapolitikája között elméletileg a legjobb; sajnos nem mondhatom azt, hogy gyakorlatilag is. Mindenesetre a magyar valutapolitikának azok az előnyei, amelyek a gazdasági élet kívánalmai szempontjából annak rugékonyságában nyilvánulnak, nem mentek eléggé át a köztudatba. Ennek kell tulajdonítani azt, ihog : y még igen komoly és mérvadó körök is ma változatlanul azon a véleményen vannak, mintha a magyar exportnál a korábbi rideg rendszer érvényesülne és mintha a Magyar Nemzeti Bank valutapolitikája ma már nem igyekeznek alkalmazkodni ahhoz a feltételhez, hogy az exportőr valójában megkapja árujának teljes ellenértékét. De ha erről a fontos tényről a kérdéssel foglalkozó mérvadó tényezők nincsenek kellően tájékoztatva, hogyan volnának kellően tájékoztatva az ebben érdekelt termelő rétegek? Hogyan lehet számítani arra, hogy ez, az egyébként — ismétlem — elméletileg helyes valutapolitika a gyakorlatban úgy érvényesüljön, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXIII. hogy a magyar gazdasági élet kívánalmainak megfeleljen? Mi ennek a következménye? Egyfelől messzemenő elégedetlenség, a valutapolitikának oly irányú és. értelmű kritikája, amely nem állja meg^ helyét, másfelől azonban éppen azért, mert teljesen individualizáltán érvényesül ez a rendszer, mert nincs kellően mechanizálva, bekövetkezett és fokozatosan bekövetkezik az az állapot, amelyre nagy nyomatékkal kell a pénzügyminiszter úr figyelmét felhívnom; hogy nemcsak a magyar tranzitkereskedelem nem tudott nagyobb jelentőségűre fejlődni, hanem szomszéd országok megértőbb, helyesebb, az élethez jobban alkalmazkodó valutapolitikája folytán a magyar termelő életnek igen jelentős kiviteli hányada nem Magyarországról közvetlenül bonyolíttatik le az érdekelt országok felé, hanem a megértőbb, az élettel jobban számoló Ausztrián, illetőleg Bécsen keresztül. Ennek rendkívüli jelentősége van. Mert, ha vallom is azt^ a tételt, hogy a termelő életet yalutamanipulálással megélénkíteni nem lehet és ha^ idegenkedéssel állok is szemben azokkal a kísérletekkel, amelyeket igen mérvadó gazdasági jelentőségű, a világgazdaság szempontjából bennünket sokszorosan meghaladó gazdasági jelentőségű országok életbeléptettek, szerintem a valutapolitika nagy jelentőséggel bír a gazdasági életre. Ha magam is azt vallom, hogy annak a kiváló angol nemzetgazdásznak, Sir Stamp-nek volt igaza, aki a valutamanipulálással termelési eredményeket elérni akaró országokra azt a megállapítást tette, hogy úgy járnak el, mint azok, akik amikor egy teremben hideg a levegő, a hőmérőt melegítik fel, a terem légkörének felmelegítéséről mégis gondoskodni kell. A hőinérőmelegítés pedig nem jelenti az általános temperatúra megjavul ásat. A -valutamanipulálás is átmenetileg lélektani eredményeket válthat ki, mint ahogy a hőmérőre ránézve pillanatnyilag azt hisszük, mintha rosszul éreztük volna a hideg levegőt, de tartós eredményeket csak a gazdasági élet gyökereit elérő és a gazdasági élet bajait figyelembe vevő valutagazdálkodással lehet elérni. T. Képviselőház! Ugyanígy nem tudok egyetérteni azokkal a törekvésekkel sem, amelyek a gazdasági állapotok mai stádiumában a pengővel kapcsolatban bármilyen intézkedést, a külföldi viszonylatban mutatkozó depreciácionak belföldi viszonylatban való érvényesítését tekintik időszerűnek. Nem csupán azért helyeslem ezt, mert gazdasági válság közepette egy valutát rendezni nem lehet, hanem azért sem, mert a magyar pengő a kötött gazdálkodás ellenére is sokkal szorosabb viszonyban áll a nemzetközi forgalommal, semhogy elzárkózottan ilyen intézkedést végre lehetne hajtani. Márpedig, amikor gazdaságilag sokkal jelentősebb országok, így elsősorban Anglia, nem gondolnak még valutájuk végleges rendezésérc, akkor a kis Magyarország szamara ez a kérdés nem lehet időszerű. • De, amikor mindezeket az igazságokat megállapítom is, mégis azt kell mondanom, hogy nem a Nemzeti Bank útján és nem a Nemzeti Bankon keresztül, hanem ez ebből a célból megalapított Külkereskedelmi Hivatalon keresztül gyakorlatilag kell érvényesülnie annak a valutaállapotnak, amelyben a magyar termelő élet minden tényezője, tehát mind a mezőgazdaság, mind az ipar^ megkapja a kivitt áruinak teljes ellenértéket. En ezt a gondolatot a valutazárlat után nehany hónappal 69
