Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-288

462 Az országgyűlés képviselőházának 288. olyan francia államférfiakat és olyan francia közéleti férfiakat, akikről meg vagyok győződve, hogy inpekkábilisek, akiknek viselkedése kétségtelenül erkölcsileg teljesen in- j teger és akiknél ez az individuum bejáratos volt, akik ezzel az individuummal sokkai nagyobb üzleteket csináltak, mint mi Magyarországon. r- • ;'•.!• ' Le akarom tehát szögezni, hogy kellő óvatosság mellett sem tudhattuk, hogy ki ez az egyén. Ezt az individuumot is bemutatta egy francia országgyűlési képviselő, akinek reputációja előttem ismert volt, azon információk alapján, amelyeket személyéről beszereztem, ez az ügyvéd Magyarországon megjelent a Quai d'Orsay ajánlólevelével, amelyre hivatkozott is a velünk való tárgyalásoknál. Ö bemutatott egy urat, akit nem is hívtak Stavi skynak, (Rassay Károly: Alexandre Sergenek!) és ha én nem neveztem meg, ezt azért tettem, mert alapjában véve én hivatalosan ma sem vagyok köteles ezt az identitást tudni. Ö Alexandre Serge néven jelent meg. Azt kérdezem, hogy amikor ez az individuum Franciaországban 100 milliókra menő üzleteket tudott lebonyolítani, amikor egy a francia pénzügyminisztérium ellenőrzése alatt álló vállalkozást, azt a Credit Municipale de Bay onnét meg tudta a milliók százai- I val károsítani és ott nem jöttek rá az ő J szélhámos jellemére, (Rassay Károly: Nem jöttek rá, mert nem akartak rájönni!) akkor ! csak nem lehet az itt Budapesten ülő Lakatos j Gyula képviselőt és az ő ügyfeleit, akik egyébj j ként az ország legtiszteletreméltóbb nevei közé tartoznak, meggyanúsítani azzal, hogy kellő óvatosság hiányában üzleteket kötöttek egy gyanús individuummal. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezt vissza kell utasítanom és ezt most már nem a magam becsületének a védelmében teszem, hanem ennek az országnak a védelmében, abban a vonatkozásban, hogy megállapítsam, hogy a mi közéletünk, r hála Istennek, ilyen vonatkozásokban intakt és mi, hála Istennek, nem szoktunk olyan individuumokkal üzleteket kötni, akiknek a gyanússágát ott kin ismerni kellett volna, itt benn azonban ezt ismerni semmi lehetőség nem volt. Rassay t. képviselőtársam okfejtésére nékem az az angol mondás jut eszembe, hogy minden lánc csak olyan erős, mint a leggyeugébb szeme. Az ő okfejtésének leggyengébb szeme, be is ismerte nem klasszikus mondatfűzését, aki egyébként igen klasszikus mondatfűzésben szokott beszélni, — mondatában az a megállapítás, amelyben az a látszólagos összefüggés van konstruálva, hogy én kormánymegbízásból képviselvén ügyeket, ezzel az ügycsoporttal kapcsolatban keveredtem bele ebbe a botrányba. Itt mondottam tegnap, hogy ténybeli tévedésről van szó és ezt fenn is tartom, mert ezekben az ügyekben, t. képviselő úr, én kizárólag és egyedüli ügyvédi minőségben szerepeltem és soha erre nézve a magyar kormánytól semmiféle megbízást nem kaptam. (Rassay Károly: Nem is állítottam!) Ne méltóztassék • megbízásnak minősíteni azt, ha a magyar kormány engem arra a szívességre kért meg, hogy Apponyi Albert mellett, aki elvégre is nem volt szakjogász, (Rassay Károly: Apponyit kapcsoljuk ki!) — nincs semmi okom kikapcsolni — menjek Genfbe és ott lássam őt el azokkal a szükséges jogi felvilágosításokkal, amelyekre ő reá szorul. Ez nem kormánymegbízás. (Rassay Károly: Hágában is volt!) T. képviselőtársam, én nem ülése 19 S If. évi június hó 5-én, kedden. tagadtam, hogy kormánymegbízásokat is kaptam az elmúlt évek folyamán, ezt nekem nincs okom tagadni, először, mert én ebben — az ő felfogásától eltérőleg — semmiféle, még a legkényesebben minősülő, inkompatibilitást sem látok, másodszor, mert ez a magyar törvények szerint meg van engedve. De bocsásson meg t. képviselőtársam, ne azonosítsuk mi Franciaországot ezzel a piszokkal. Végre egy kultúrnemzetről van szó, amelynek vezetősége mégis csak minden vitán felül tisztán áll. Franciaországban Paul-Boncour, a későbbi miniszterelnök és külügyminiszter, a kormány képviseletében hasonló békeszerződés-lelikvidálási ügyekben mint ügyvéd többször plaidirozott. Az angol jogi felfogás szerint ez a legtermészetesebb dolog» mert hiszen az ország legkiválóbb jogászai ülnek benn a parlamentben és a kormány adott esetben ezek közül a legkiválóbb jogászok közül szelektál az egyes ügyek vitelére, megfelelő egyént. (Rassay Károly: Es azután ellenőrzi!) Lehet más felfogás is. Képviselőtársam nagyon jól fogja tudni, hogy Szilágyi Dezsőnek az volt a felfogása, hogy az ügyvédi prakszis egyáltalában nem egyeztethető össze a képviselőséggel. Erről lehet beszélni. A nézetem erre vonatkozólag az, — és itt már a saját pártomhoz is kell annyira fordulnom, mint az ellenzékhez — hogy a legkiválóbb jogász intellektusokra ma minden ország törvényhozásának szüksége van. Ha pedig ezeket eltiltjuk az ügyvédi gyakorlattól, ezáltal olyan szelekció fog kialakulni, hogy a képviselőházban nem a legkiválóbb jogászokat fogjuk találni, mert azok nem dobhatják oda életük bázisát, hanem középszerű, intellektus és egyéb tekintetben is másodrendű ügyvédeket. T. képviselőtársam ezek is kérdések, és nem de lege lata. Ha úgy exponálta volna beszédében a kérdést t. képviselőtársam, mint ahogy azt ma tette loyalis felvilágosításában, soha erre a vitára kettőnk között sor nem került volna. T. Képviselőház! Nekem kár is volt felszólalnom, mert az én személyemet illetőleg az után az ügyészi vádbeszéd után, amelyet a, t. képviselőtársam mondott, (Rassay Károly: Klotürrel elmondott!) az én védőbeszédem nélkül is egészen bátran bízom ezt a kérdést és e kérdés morális oldalának eldöntését a Ház mindkét oldalán ülő és jóhiszeműen gondolkozó képviselőtársamra. (Helyeslés a jobboldalon. — Rassay Károly szólásra jelentkezik.) Elnök: Milyen címen méltóztatik szót kérnil (Rassay Károly: Személyes kérdésben.) Majd a napirend megállapítása után adom meg a szót a képviselő úrnak. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az elnök napirendi indítványát elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az elnök napirendi indítványát elfogadja. Rassay Károly képviselő úr a házszabályok 143. §-ának a) pontja alapján kér szót. A képviselő úrnak a szót megadom. Rassay Károly: T. Ház! En a dolgok elvi részére nem fogok visszatérni. Azt hiszem, az teljesen világosan exponálva van mindkét oldalról és nyugodtan rábízhatom egy juryre, hogy eldöntse, kinek van ebben az ügyben igaza.^ Csak egy ténybeli kérdésben vagyok bátor a képviselő úrnak felelni. A képviselő úr azt mondotta: nem tudhatta azt, hogy az az individuum micsoda nemzetközi szélhámos. En erre már közbeszólás formájában felhívtam a képviselő úr ügyeimét és.most megismétlen. Ha