Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-288

^•"•"••i^™ Az országgyűlés képviselőházának 288. ülése 1934. évi június hó 5-én, kedden, 461 jele, ha -az illető nem személyt nevez meg, hanem általánosságban jelzi azokat a kifogásokat és^ azokat a jelenségeket, amelyeket kritika tárgyává tesz. Ezt azután azt hiszem, igazán nem lehet szemrehányásképpen mondani. A képviselő úr nagyon jól tudta, hogy ki ez az individuum. Alexandre Serge, vagy Sacha Stavinsky; válogathatott volna belőle a képviselő úr, minthogy az individuum különféle nevek alatt végezte a maga üzleteit. Es én most már igenis tovább megyek egy lépéssel. Azt mondom; egy ügyvéd hivatkozhatok arra, hogy én ingyen nem vagyok köteles dolgozni, hogy ügyfeleim érdekében üzleteket kötök akárkivel. Egy magyar képviselőnek nem ilyen könnyű a helyzete. Egy magyar képviselő az én véleményem szerint fokozott óvatosságra van kötelezve, különösen, ha ennek az ügynek nemzetközi előzetes tárgyalásaiban részt vett. Mert én nem szeretném azt az érzést felkelteni azokban az urakban, akikkel a képviselő úr Hágában, Párizsban, vagy Genfben ebben az ügyben tárgyalt, hogy most kikerülvén napvilágra ennek az ügynek személyi vonatkozásai, az az érzésük legyen, hogy a magyar kormány megbízottja, vagy felkért tanácsadója nem a magyar nemzet ügyében járt el, hanem magánfelek ügyvédjeképpen adta a tanácsokat és képviselte a magyar álláspontot. De fokozott óvatosságra köteles a képviselő úr azért is, mert az események alakulása világosan mutatja, hogy ennek a nemzetközi botránynak visszahatása volt; visszahatása volt a magyar parlament egy tagjának szereplése folytán talán a magyar közéletet illetően is, visszahatása volt az optánsokra vonatkozóan is, mert^ ne méltóztassék azt hinni, hogy ebből nem származott kár a magyar optánsokra. Lehet, hogy a képviselő úr kiváló ügyvéd lévén, a saját ügyfeleire nem hárult kár, de hogy a többi optánsra kár hárult, az kétségtelen, mert annyira diszkreditálta ezeket az optáns-kötvényeket, hogy ezeknek jövő értékesítése aligha lesz könnyen lehetséges. Egyébb szempontból is óvatossággal kellett volna a képviselő úrnak eljárnia. Engedelmet kérek, ezek az optánskötvények zárolt pengőkből nem voltak kifizethetők a fennálló szabályok szerint. A Nemzeti Bank bölcsen mérlegelvén a körülményeket- hozzájárult ahhoz, hogy zárolt pengőkből történjenek átutalások. Bocsánatot kérek, amikor az az állampolgár azt látja, hogy Magyarországon ide^vii forgalmi célra, hogy Magyarországon legális kereskedelmi célokra alig lehet zárolt pengőket kapni és igénybevenni és ugyanakkor azt látja, hogy olyan ügyben, amelyben t. képviselőtársam, ennek a törvényhozásnak tagja, a kormánypárt támogatója, ügyvédi szerepet vállalt, a fennálló szabályoknak méltányossági okokból való felfüggesztése mellett zárolt pengőket is lehet folyósítani: ez ismét nem járut hozzá ahhoz, hogy a magyar parlamentbe vetett bizalmat a népben megerősítse. Sajnos, t. Ház, nem tudok tovább beszélni erről a dologról. Csak még egy megállapítást. A t. képviselő úr hiába hivatkozik arra, hogy itt ügyvédi költségek megtérítéséről van szó. Engedelmet kérek, olyan ügyvéd, aki nehéz kenyérgondokkal küzd, talán mondhatja azt: nem vizsgálom a forrásokat, amely forrásokból ezek a bizonyos fedezeti összegek származnak. A képviselő úrnak azonban fokozott kötelessége lett volna vigyázni arra, hogy az ön ügyvédi költségei ne fedeztessenek olyan forrásból, amely forrás szélhámosságból fakad s amely számtalan kis idegen állampolgár tőkéjének elvesztésével járt együtt. Ez az en válaszom az igen t. képviselő úrnak, hogy ez az egész eset emeli-e a magyar parlament tekintélyét vagy sem, annak elbírálását rábízom a magyar parlamentre és a magyar közvéleményre. Elnök: Szólásra következik"! Esztergályos János jegyző: Lakatos Gyula! Lakatos Gyula: T. Ház! Őszintén megvallva, haboztam és sokáig hezitáltam, szóvá tegyem-e itt a parlamentben azt a maliciózus vagy maliciózusnál súlyosabb megjegyzést, amelyet Bassay Károly képviselőtársam az appropriációs vita során személyemmel kapcsolatban megnevezésem nélkül tett. S ha hezitáltam, higyjék el, két érzelem küzdött bennem. Az egyik az: nem szeretek megtűrni magamról semminemű sem sértést, sem depreciáló megjegyzést, amelyet méltatlannak és igazságtalannak érzek; a másik pedig országomnak, hazámnak szempontja volt. Biztosíthatom t. képviselőtársamat, na tudtam volna, hogy az én tegnapi, igen objektíven tartott és az ő személyét valóban nem érintő megjegyzéseim (Rassay Károly: Pl.. »Kikérem magamnak!«) belőle ki fogják váltani ezt a viszonválaszt, talán a .másik irányban határoztam volna el magamat, nem azért, mintha az ő viszonválasza nekem kellemetlen volna, hanem kizárólag azért, mert mélységesen sajnálom, hogy akkor, amikor külföldön úgy a sajtó körében, mint a nekünk nem nagyon favorabilis politikai tényezők körében is megpróbálták Magyarországot valami vonatkozásba hozni ezzel a piszkos francia üggyel, — talán csak azért, hogy az illető körök dechargirózzák, tehermentesítsék ázt a sok közéleti piszkot, azt a sarat, amelyet ez az ügy egy más országban felkavart — felületesen olvasva, nem mindig teljesen tárgyilagos vagy nem teljesen szó szerinti közleményeket olvasva, ez a mi beszédváltásunk azt a benyomást keltheti valahol a világon, hogy — én restellem ennek az úrnak a nevét is kimondani, de kénytelen vagyok kimondani (Rassay Károly: Tesség! Ha lehetett üzletet csinálni vele, ki is lehet mondani a nevét is!) — Stavisky-ügy Magyarországon egyáltalában létezik. Mert ilyen ügy Magyarországon nincs, ennek az ügynek nincs semminemű olyan vonatkozása Magyarországon, amely igazolta volna az én t. képviselőtár

: samnak azt a mondatfűzését, amelyben ő, aki olyan nagyon finomérzékű a nüanszok iránt az ő beszédeiben, s akinél precízebb szónokot én nagyon keveset ismerek, azt az igét használta, hogy: belekeveredtem vagy belekeveredtünk (Rassay Károly: Többesszámban nem mondtam!) az ügybe. Ezt a képviselő úr mai felszólalásával csak megerősítette. Ezek után még egyszer kénytelen va

: gyök leszögezni — és most már törvényhozói kötelességem is — azt a lényeges tényt, hogy kellő óvatosság mellett sem lehetett fogalma vagy tudomása Magyarországon senkinek sem ennek az egyénnek személyiségéről, nemcsak nekem, aki nem kerestem ezzel az individuumai az összeköttetést, hanem ügyfeleimnek sem, akik tanácsomat kérdezték, hogy eladjanak-e a felajánlott feltételek mellett... (Rassay Károly: Egy párizsi információs irodához kellett volna fordulni! Mindjárt megmondom, milyen információt adtak volna!) Igazán kár lenne, ha ezzel a vitánkkal kapcsolatban itt belevonnánk ebbe a vitába 66*