Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-288

460 Az országgyűlés képviselőházának 288. ülése 1934. évi június hó 5-én, kedden. tiszteletdíjat az államtól azokban az ügyekben sem kaptam.« Tehát az a ténybeli megállapításom, hogy az igen t. képviselő úr a kormány képviseletében külföldön szerepet vállalt, azt hiszem, vitán kívül áll a képviselő úr előadása által is. Az, hogy a képviselő úr külföldi vonatkozásban ügyvédi ügyeket vállalt, azt hiszem, szinte vitán felül áll,

% mert hiszen a t. képviselő úr ugyancsak a saját beszédében mondotta, hogy még képviselősége előtt elvállalta az optáns ügyek képviseletét, több az optáns ügyben érdekelt egyén képviseletét. Ez sem vitás tehát. Már most felmerül az a kérdés, hogy a tényállás mellett lehet-e összeférhetlenségi szempontból a képviselő úr működésével szemben aggályokat hangoztatni. A képviselő úr azt mondja, hogy de lege ferenda lehet, hogy nekem igazam van, azonban a mostani érvényes törvények szerint a képviselő úr eljárása semmiféle összeférhetlenségi szabályba nem ütközik. Nem fogok paragrafus-bujócskát játszani; elhiszem, hogy a mai összeférhetlenségi törvény értelmében ez a szerepvállalás lehetséges. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy amikor én a parlament erkölcsi színvonalának kérdését vitatom, megállapítsam: bizonyos olyan jelenségek vannak, amelyek felfogásom szerint az erkölcsi összeférhetienség szabályaiba ütköznek. E felett lehet vitatkozni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ruttkay-féle ügy!) Ugyanakkor, amikor arról beszéltem, hogy egyes urak a kormánytól megbízásokat és ügyeket vállalnak, hivatkozhattam volna több képviselő úrra is. Hogy éppen a képviselő úrra hivatkoztam, az véletlen körülmény volt. A képviselő úr nagyon jól tudja, hogy igen szűk idő áll rendelkezésre egy appropriációs beszéd elmondásánál. Ugyanennek a tételnek alátámasztására hivatkozhattam volna arra az ügyre is, amelyet t. képviselőtársam közbeszólás formájában említett, hivatkozhattam volna arra is, hogy képviselők vállalnak az állam ellen pereket, azután más képviselők vállalnak .választott bírósági tagságot és így tovább. Mindezek olyan jelenségek, amelyeket én egy magasabb szempontból nézve, összeférhetlennek tartok a képviselők személyére nézve. Hogy a képviselő úrnak ebben a kettős szerepében van-e összeférhetlenség, vagy sem, az, t. Ház, az én véleményem szerint nem kétséges. A képviselő úr ugyanis akkor, amikor egyfelől a kormány képviseletében — amint ő mondja — Apponyi Albert mellett tanácsadó szerepet játszott az optánsügyek tárgyalásánál, a saját beismerése vagy nyilatkozata szerint anyagi érdekeltséggel bírt az optánsügyek elintézésénél. Az, hogy a képviselő úr azt mondja, hogy ez ügyvédi honorárium volt, a dolog lényegén nem változtat. Az kétségtelen, hogy a képviselő úr anyagi érdekeltségeszorosán összefüggött azoknak a nemzetközi tárgyalásoknak az eredményével, az ön anyagi érdekei szorosan hozzásimultak azokhoz a nemzetközi megegyezésekhez, amelyeknél 'a képviselő úr mint tanácsadó szerepelt. Bocsánatot kérek, ez az én felfogásom szerint összeférhetlen helyzetet teremt. De a képviselő úr a magyar törvényhozás tagja, és mint törvényhozónak igenis, foglalkoznia kellett ezekkel a nemzetközi egyezményekkel. A képviselő úr számtalan esetben felállott itt a Házban és minden egyes alkalommal bizonyos fölénynyel — az ügyek ismerete és a képviselő úr kiváló tudása által indokolt fölénnyel — intette le a kontraargumentumokat, amelyek erről az oldalról ezek ellen a nemzetközi egyezmények ellen elhangzottak. Üjra állítom: öszszeférhetlennek találom a képviselő úrnak ebbeli szerepét. Amikor ugyanis a képviselő úr anyagi érdeke szorosan összefügg ezeknek a nemzetközi egyezményeknek a becikkelyezésével, a képviselő úr összeférhetlen helyzetbe került, amidőn itt ezeknek az egyezményeknek védelmében felszólalt és az ellenérveket cáfolni igyekezett. Ami már most az állításomat illeti, hogy a képviselő úr neve nemzetközi botrányba került, erre nézve szintén nem lehet mondani, ténybeli adat nélkül állítottam. Az optánsügyek utólagos leszámítolásával kapcsolatban keletkezett nemzetközi botrányban a képviselő úr személye és neve igenis szerepelt. A képviselő úr maga is mondja, hogy annak a bizonyos szélhámosnak a csekkfüzetében az ő neve is szerepelt. A képviselő úr — nagyon helyesen — különválasztotta az esetet attól, hogy ugyanakkor ez az úgynevezett szélhámos, — sajnos, hogy előbb nem jött rá a képviselő úr, hogy szélhámos — (Lakatos Gyula: Sajnos, hogy a franciák nem jöttek rá! — Jánossy Gábor: Senki sem jött rá!) nagy öszszeget, kétmillió pengő értékű összeget utalt át ugyancsak a képviselő úrhoz az érdekelt optánsok között való szétosztásra. Tehát maga a képviselő úr is bifurkál: egyfelől Stavisky csekkfüzetében szerepelt a képviselő úr neve közvetlenül, másfelől pedig átutaltak összegeket, hogy azok az eladott kötvények ellenértékeképpen is szétosztassanak az érdekeltek között. (Lakatos Gyula: Nincs bifurkáció!) Szóval ami a csekkfüzetben szerepelt, ugyancsak a szétosztás céljait szolgálta? (Lakatos Gyula: Éppen úgy az ügyfeleimet megillető fizetés, mint a Pestre történt fizetés! Azokat azért fizettettem magamnak, mert útiköltségeimre szükségem volt!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy külön beszédet ne mondjon! Rassay Károly: A képviselő úr azért fizettette, mert a t. képviselő úrnak útiköltségeire szüksége volt. Ebből a tényállásból mégis csak világos, hogy a képviselő úr bármilyen jóhiszeműen járt is^ el, mégis belekerült ebbe a nemzetközi botrányba. (Lakatos Gyula: Ugyan kérem!) Mert engedelmet kérek, azok az urak, akiknek neve ott ennek a bizonyos szélhámosnak cseik-füzetében szerepelt, a világ közvéleménye előtt kétségkívül bizonyos gyanúval voltak illetve. (Lakatos Gyula: Ugyan!) A képviselő úr azt mondja, hogy ügyvédi költségeire, vagy útiköltségeire kapta ezeket az öszszegeket. Ezt én fenntartás nélkül elfogadom, de az én megállapításomon, hogy a képviselő úr belekerült ebből az ügyből kifolyólag egy nemzetközi botrányba, felfogásom szerint ez nem változtat. • Az igen t. 'képviselő úr tegnapi beszédében állandóan egy individuumról beszélt. Az individuum megvette a kötvényeket, az individuum kiutalt összegeket, az individuum kiutalt összegeket az útiköltségekre is. Nem említette a nevét, nem tudom miért. A képviselő úr bizonyára jól tudta, hogy itt még a nevek közt válogathat is, mert ezt az illető urat nevezhette volna ... (Lakatos Gyula: Képviselőtársam is jól tudja, hogy engem hogy hívnak!) Természetes dolog, nem is csináltam belőle titkot. (Lakatos Gyula: Még sem említett!) Bocsánatot kérek, ez talán lojalitás és a képviselő úr, aki olyan kiváló parlamenti ember, nagyon jól tudja, hogy ilyen esetekben éppen a lojalitás