Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-288
Az országgyűlés képviselőházának 288. illése 198%. évi június hó 5-én, kedden, 459 kőzik; a munkás jóléti intézmények közül az egészségügyi és a kulturális intézmények terén mutatkozott fejlődés. A munkásvédelmi ügyekkel együtt a 17.001/1901. számú kereskedelemügyi miniszteri rendelet — szolgálati utasítás az iparfelügyelők részére — alapján ellátott gőzkazánügyi szolgálatra vonatkozólag közölt adatokból megállapítható, hogy az ország területén lévő gőzkazánok száma 1927-ben 20.268 volt, ez a szám az 1928—1931. évek folyamán 19.835-ről 18.580-ra csökkent. A jelentés szövege mellett mindenütt az egyes évek, az iparfelügyelő-kerületek és iparcsoportok szerint összeállított kimutatásokban foglalt gazdag anyag teszi teljessé a beszámolót. Az iparfelügyelők szolgálata az ipari munkások egészségi és baleseti védelmét szolgálja, ami igen fontos nemzetvédelmi szempontból is. A bizottság a jelentéseket letárgyalta, tudomásul vette, ellenük kifogást nem emelt s ezért kérem a t. Képviselőházat, hogy a jelentéseket tudomásul venni s azokat általánosságban és részleteiben is elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Az idő előrehaladott voltára tekintettel, kérem, méltóztassék beszédemnek a legközelebbi ülésnapra való halasztását engedélyezni. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak a halasztást engedélyezni 1 ? (Igen!) A. Ház a halasztást engedélyezi. E határozat következtében a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap délután 5 órakor tartsa s annak napirendjére tűzessék ki: 1. a ma letárgyalt törvényjavaslatok harmadszori olvasása; 2. :a 33-as országos bizottság hatáskörének további meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat; 3. a 33-as országos bizottságnak az 1933. év második felében kifejtett működéséről szóló jelentése: 4. a m. kir. iparfelügyelők 1927.. 1928., 1929., 1930, és 1931. évi tevékenységéről szóló jelentések: 5. az 1932. évi adóstatisztikáról szóló jelentés; továbbá 6. a mai napirenden szereplő, de még le nem tárgyalt mentelmi bizottsági jelentések tárgyalása. Szólásra jelentkezett? Esztergályos János jegyző: Rassay KáRassay Károly: T. Ház! (Halljuk! Halljuk') Az elnök úr napirendi indítványát elfogadom. Ha mégis kérem néhány percre a t. Ház türelmét, ezt azért teszem, mert Lakatos Gyula t. képviselőtársam tegnap a napirendnél felszólalt és legutóbb elmondott appropriációs beszédemmel kapcsolatban bizonyos vádakat hangoztatott velem szemben. Megállapította a képviselő úr, hogy az ő személyére tettem bizonyos allúziót, és ez az allúzió semmi tekintetben sem bír ténybeli alapnál. A képviselő úr különféle vádakat emelt. Azt mondotta, nem tudok uralkodni a személyeskedés szenvedélyén, amely bennem él. Én ezzel nem foglalkozom, t. Ház. Azt hiszem, hogy parlamenti működésem alatt küKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XXIII, lönféle szenvedélyeimnek adtam talán kifejezést, de a személyeskedés szenvedélye bennem igazán nem élt és talán inkább az objektivitás érzése az, amely túlteng bennem és amely most is arra kényszerít, hogy a képviselő úr felszólalásával kapcsolatban lehetőleg csak az általa megvont területen maradjak. Azt mondotta a képviselő úr, hogy nem voltam jóhiszemű az én allúziómban, hogy ténybeli adatokat nélkülözött az én megállapításom, sőt a végén már azt is mondotta, hogy a magyar grammatika szabályai szerint fogalmazásom nem volt klasszikus, és igen nehezére esett megérteni, hogy mit akartam mondani. Megállapítom, hogy a képviselő úr egészen helyesen értette meg, hogy mit akartam mondani. Az a megállapítás és megjegyzés, amelyet a képviselő úr kifogásolt» a következőképpen szól. Beszéltem az appropriációs vitában arról, hogy mi hiába keresünk mesterséges garanciákat a nép szenvedélyével és bizalmatlanságával szemben, ha a parlament erkölcsi nívóját nem emeljük olyan magasra, hogy az alkalmas legyen a bizalmat felkelteni a parlament és a parlamenti tagok iránt magában a közvéleményben, és azt mondottam, hogy (olvassa): »amikor azt olvassa az a választópolgár, hogy képviselők a kormány képviseletében« (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) »— és itt nem Eckhardt Tibor képviselőtársamra hivatkozom, ne 'értsenek félre — kimennek ügyvédi ügyeket vállalni, és később látja, hogy az illető képviselő urak egy nemzetközi botrányban a költségjegyzékben szerepelnek,« — itt jött az a mondat, amelyet tígylátszik képviselőtársam nem értett meg teljesen — »amely költségjegyzékben feltüntetett Összegeket jogosan vették fel, mert klienseiktől vették fel, de mégis elkerülhetetlen, hogy ilyen botrányba ne keveredjenek, — akkor hiába akarunk mi a nép szeszélye ellen garanciákat keresni, akkor hiányzik az erkölcsi bázisunk, hogy ezt a közvéleményt irányíthassuk és vezethessük.« A képviselő úrnak teljesen igaza van, hogy ennek a mondatnak van egy olyan része, amely nem egészen világos és — amint ő mondotta — nem a grammatika szabályai szerint klaszszikusan megfogalmazott. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Ez az a közbevetett mondat, amelyet én éppen lojalitásból vetettem közbe, amelyet tehát, mint feleslegest, ezek után kihagyok, és ha kihagyom ezt a mondatot, akkor egészen világos az én megállapításom. Kifogásoltam az összeférhetlsnség szempontjából, hogy képviselők a kormány megbízásából külföldre mennek, ott ügyvédi ügyeket vállalnak és később nemzetközi botrányban szerepelnek. Ez volt a ténymegállapításom. Már most a képviselő úr azt mondja, hogy ez a megállapítás ténybeli alapot nélkülöz. Hogy a t. képviselő úr a kormány képviseletében külföldön több ízben szerepet vállalt, az, azt hiszem, nem vitás. Maga az igen t. képviselő úr azt mondja felszólalásában, hogy (olvassa): »Később a kormány megkért arra, — de ez nem megbizás volt, annál keyésb.bé, merthez semmiféle költséggel az állam részére nem járt — hogy gróf Apponyi Albertet jogi tanácsokkal lássam el a nemzet érdekében folytatott küzdelmében, amit én a legnagyobb készséggel el is végeztem.« Majd a továbbiakban azt mondotta a 'képviselő úr (olvassa): »De tovább megyek. Más ügyekben előfordult, hogy én a kormány képviseletét vállaltam, igáz ugyan, hogy 66
