Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-288

452 Az országgyűlés képviselőházának 288, Halljuk! jobbfelől.) A képviselő úr által fel­hozott bölcseségre is fogok felelni; legyenek szívesek, várják meg türelemmel. (Zaj. — Far­kas István: Nem nagy bölcseség ez a szik víz­adó, tessék elhinni!) Elnök: Csendet kérek, Farkas képviselő úr! vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter: T. Képviselőház! Mit akarok ezzel a javaslattal elérni? El akarom érni azt, hogy azok a kétségtelenül nagy értékű, kincsek, ame­lyeket Budapest mint fürdőváros rejt magá­ban, tudományosan feltárassanak és a világ elé tálaltassanak. Szükséges, hogy azokkal a gyógytényezőkkel, amelyekkel Budapest fővá­ros, illetőleg Budapest fővárosnak publikuma rendelkezik, & világ orvostársadalmával meg­ismertessük, mert ezen keresztül lesz lehetsé­ges kifejteni azt a propagandát, amely Buda­pest fürdővárost az idegenek számára vonzóvá teszi. Méltóztassanak megnézni, hogy a kül­földi gyógytényezők propagálása mennyi idő óta és milyen intenzitással történik. Ha mi ugyanazzal az intenzitással vagy csak azt megközelítő intenzitással tudjuk propagálni a budapesti gyógytényezőket és fel tudjuk ezeket tárni a világ előtt, — mert hiszen ezek a gyógy­tényezők ma még nagyrészt ismeretlenek — akkor az idegenforgalomnak egy olyan ténye­zőjét teremtjük meg, amely már nem lesz ki­téve a divat hatásainak, nem lesz kitéve a szimpátia vagy antipátia hatásainak, hanem állandó lesz és nem két-három éjszakára vagy két-három napra hozza ide az idegent, hanem le fogja itt kötni egy hetekre rúecó kúrának tartamára. Ezért tartom rendkívüli fontosnak Buda­pest fürdőváros kérdésének felkarolását és ezért kutattam évek óta — mert hiszen azok a tárgyalások, amelyek ezt a törvényjavaslatot megelőzték, évek óta folytak — azok után a pénzügyi lehetőségek után, amelyekkel ezt a propagandát a fürdővárosnak ezt a fejlesztését meg tudom alapozni. Az, amit itt hozok, elis­merem, szerény kezdet, de el kell kezdeni vala­hol és én azt hiszem, hogy azzal a pénzügyi erővel, amelyet ennek a törvényjavaslatnak a végrehajtása révén Budapest főváros, illetőleg Budapest fürdőváros részére rendelkezésre tu­dok bocsátani, először is megoldható lesz a szükséges mértékben a propaganda, másodszor pedig megoldhatók lesznek azok a kérdések, amelyek a budapesti fürdők összessége, vagyis Budapest fürdőváros szempontjából megoldan­dók. Bármilyen dicséretes munkát végeztek is az egyes budapesti fürdők fejlesztése szempont­jából, mégis maradtak fenn az összes fürdőket és különösen a fürdőket látogató publikumot közösen érdeklő kérdések, amelyek még nincse­nek megoldva, s amelyek intézményes megol­dásra várnak. Ezek azok a feladatok, amelyek nek elérésére ezt a fedezetet nyújtani kívánom. Felmerült az a kérdés, miért ehhez a fede­zethez, miért ehhez a forráshoz nyúlok, miérT, nem tudtam más forráshoz nyúlni? Az 1929. évi fürdőtörvény akként rendelkezik, hogy az ösz­szes gyógyfürdőkön és gyógyhelyeken úgyne­vezett kurtaxákat, gyógyhelyi díjakat lehet szedni, amelyek a helyi fürdőcélok kielégíté­sére szolgálnak. Ez az út Budapestre nézve jár­hatatlan volt Budapest jellegénél fogva, mert itt nem lehet megállapítani, hogy azok közül, akik azokba a fürdőkbe bemennek, azok közül, akik például a Gellért-szállót igénybe veszik, ki tulajdonképpen a fürdővendég és ki nem az, ki tulajdonképpen az idegen és ki nem az.? Egyszóval sok mindenféle oka volt annak, ülésé 193 U. évi június hó 5-én, kedden. hogy ezt az egyenes és egyszerű utat, amelyet a többi gyógyfürdőknél mindenütt igénybe vettünk, itt igénybe venni nem lehetett. Ke­resni kelletf tehát egy olyan fedezeti alapot, amely természeténél fogva alkalmas ennek a célnak a megvalósítására. Ez a fedezeti alap közelfekvően azoknak a fürdőjegyeknek a meg­adóztatása, kurtaxe-szal terhelése, amely für­dőjegyek ezekben az itteni fürdőkben használ­tatnak fel, illetőleg adatnak el, továbbá azok­nak ftz ásványvizeknek és szénsavas vizeknek bizonyos minimális összegekkel való terhelése, amelyeket szintén ez a Budapest fürdőváros produkált. T. Képviselőház! A törvény csak fedezetet nyújt. A felhatalmazás arra, hogy ezzel a fe­dezettel a belügyminiszter rendelkezzék és a kérdést magát megszervezze, a korábbi tör­vényben van meg, és a belügyminiszter ennek a felhatalmazásnak alapján fogja majd meg­szervezni az egész kérdést. Itt most több ag­gály merült fel, éppen a megszervezés kérdé­sében abból a szempontból, hogy vájjon nem fog-e ez majd hatásköri súrlódásokat elő­idézni, vájjon nem fog-e ez hiábavaló admi­nisztrációt és hiábavaló költséget jelenteni, nem fog-e ez belegázolni majd az idegenfor­galmi propaganda feladataiba. A megszervezés a következőképpen törté­nik. Fog alakulni Budapest székesfőváros té­nyezőiből, az érdekelt magánfürdők tényezői­ből és az érdekelt tudományos világ ténye­zőiből egy úgynevezett Kurcommissio, amely hivatva lesz megállapítani az irányelveket, megállapítani azt, hogy mit kell tenni a für­dőváros propagálá fürdőváros fejlesztése érdekében. Természetes dolog, hogy mindazok, akik igazán értenek a dologhoz, lesznek hi­vatva elsősorban ezt a programmot felállítani, Ami az idegenforgalmi propagandát illeti, természetes dolog, hogy ez megmarad azok­nak a bevált szerveknek a kezén, akik ezt eddig is csinálták. Ami már most azt a kér­dést illeti, hogy vájjon nem fog-e itt admi­nisztrációs költségre elmenni ez az egész jö­vedelem, illetőleg bevétel, erre nézve azt jegy­zem meg. hogy semmiféle olyan intézményt, amely adminisztrációs költséget igényel, nem szándékozom létesíteni, és hogy azok az ad­minisztrációs költségek, amelyek ezzel a kér­déssel kapcsolatban fel fognak merülni, iga­zán nagyon csekély részét fogják- felemészteni a bevételeknek. A t. szocialista képviselő felszólalók ter­mészetesen megint abba a hibába estek, hogy az egyik oldalon képet festettek arról, hogy Magyarországon mennyire hiányzik minden olyan intézmény, amely az idegenek idecsábí­tására alkalmas volna, mennyire nem vagyunk higiénikusán berendezkedve s amikor én egy szerény lépést akarok tenni afelé, hogy végre ezen a téren történjék valami, akkor ezt más­felől a legmesszebbmenőén perhoreszkálják. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) (Farkas István: De nem a szegények für­dőjén és ivóvizén kell kezdeni! — Esztergályos János: Hallatlan! — Farkas István: Sajnos, hogy a közegészségügyi irányítás a belügy­miniszternél van!) Ezt a metódust ismerem, ezzel nem akarok foglalkozni, csak azt álla­pítom meg, hogy az az állítás, amely szerint az a jövedelmi forrás,- amelyet én itt megnyi­tok, antiszociális volna, a legmesszebbmenőén nem helytálló. (Farkas István: Pedig csak ez

Next

/
Thumbnails
Contents