Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-288

Az országgyűlés képviselőházának 288. ügyvitelében, amelyről egyáltalában nem tud elszámolni. Annak ellenére, hogy elszámolni nem tud és annak ellenére, hogy az idevonat­kozó jelentések már ismételten és ismételten felkerültek a belügyminiszter úrhoz, nem tör­tént intézkedés. T. belügyminiszter úr, igenis méltóztassék csak utánaérdeklődnd és akkor meglátja, hogy a belügyminiszter úrnál ismé­telten megfordultak ezek az iratok. Megálla­pítható a vizsgálat jelentéséből, megállapítható az újabb jelentésekből, illetőleg újabb adatok alapján az is, hogy ennek a Duna-szövetség­vizsgálatnak anyagát igyekeznek minden mó­don elkenni, — mint az ilyenkor szokás — ne­hogy bárkit felelősségre lehessen vonni ebben a kérdésben. En meghiszem, hogy amikor egy olyan egyesületről van szó, amely egyesület el­nöke — amint mondottam — egyik illusztris képviselőtársunk és a nemzeti egység pártjá­nak egyik legkimagaslóbb alakja, (Farkas Ist­ván: Az igaz, bogy nagy!) egyik leghatalma­sabb embere, legalább is súlyban és nagyság­ban, (Jánossy Gábor: Szellemben!) akkor ne­héz ehhez a kérdéshez hozzányúlni. En azon­ban, t. belügyminiszter úr, nem akarom azt, hogy az az összeg, amelyet ennek a törvény­javaslatnak alapján megint ki akarnak venni a budapesti polgároknak és a budapesti munká­soknak zsebéből, megint Csáki szalmája mód­jára kezeltessék és ezzel is az történjék, ami a Duna-szövetség pénzével történt. (Büchler Jó­zsef: Kurkomissio!) Nem akarom, hogy megint ennek a bizottságnak, nevezzük akár Kur­komissiónak, akár fürdőügyi bizottságnak, ténykedése abban merüljön ki, hogy egymást külföldi útra küldjék tanulmány céljából és adatgyűjtés szempontjából, de magára a közre semmiféle előny ebből nem származik. T. Képviselőház! Utaltam már beszédem elején arra, hogy ez a törvényjavaslat egye­nesen közegészségügyellenes és megszégye­nítése a magyar közegészségügynek. Mint­hogy a szegény emberek üdítő italát és a kö­zéposztálynak, a polgárságnak, de a munkás­ságnak is a fürdőzését, tehát tisztálkodási le­hetőségét akarja megdrágítani, én a törvény­javaslatot nem fogadom el, de ismételten hangsúlyozom, hogy a belügyminiszter úrtól elvárom, hogy a Duna-szövetség ügyében fel­világosítást adjon és idehozza az ügyet és in­tézkedjék azoknak az embereknek felelősség­revonása iránt, akik több mint 300.000 pengőt elherdáltak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik! Esztergályos János jegyző: Feliratkozva nincs senki! Elnök: Kíván valaki szólni? (Senkisem.) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr óhajt nyilatkozni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt magára a tárgyalás alatt álló anyagra rátérnék, szükségesnek tartom, hogy pár szó­val reflektáljak arra a kérdésre, amelyre itt Györki Imre képviselő úr kitért, aki szoros összefüggésben állónak találta azt a jelen tör­vényjavaslattal, hogy itt egy egyesületben tör­tént állitólagos visszaéléseket sorakoztasson fel. (Györki Imre: Ez egy idegenforgalmi egyesület, tehát hivatalos!) Ki kell jelentenem, hogy a Duna-szövetség ügyeiről egyáltalában semmiféle tudomásom nincsen, hivatalosan eddig még semmiféle je­lentést ebben az ügyben nem láttam. Termé­szetes kötelességem, hogy a képviselő ~úr által feltárt adatokat megvizsgáljam és ha azok, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXIII. ülése 193A. évi június hó 5-én, kedden, 451 amiket a képviselő úr mondott, a valóságnak megfelelnek, azokból az összes konzekvenciá­kat levonjam. (Helyeslés jobbfelől.) Ha a t. képviselő úr adatai nem felelnek meg a való­ságnak, akkor leszek bátor majd a Ház előtt rektifikálni azokat. (Györki Imre: Helyes.) Ami már most magát a törvényjavaslatot illeti, elsősorban köszönettel kell nyugtáznom j a felszólalók nagyrészóről elhangzott felszóla­lásokat, akik teljes objektivitással foglalkoz­tak ezzel a kérdéssel. Miről van itt szó! Arró! van szó, hogy pénzügyi fedezetet teremtsünk Budapest-fürdőváros okszerű fejlesztésének és propagálásának. Homonuay Tivadar t. képvi­selőtársam tiltakozott az ellen, hogy ez a kér­dés mint idegenforgalmi kérdés állíttassék be. Ebben neki igaza van. Budapest-fürdőváros kérdése nemcsak idegenforgalmi szempontból fontos, hanem fontos abból a szempontból is. J hogy a beteg magyar közönség részére rendel­kezésre álljon (Úgy van! Úgy van!) és a beteg magyar közönség részére is kifejlesztessék. DP ha ezt a kérdést nemzetgazdasági szempontból és a fizetési mérleg szempontjából nézzük, ak I kor az igenis, mint idegenforgalmi kérdés jöu i elsősorban figyelembe. Nem akarom most rész letesen fejtegetni az idegenforgalom fontossá ! gát, hiszen különösen Magyar Pál t. képviselő I társam nagyon alaposan mutatott rá arra. hogy fizetési mérlegünk szempontjából micsoda óriási, kiemelkedő jelentőségű kérdés az ide­genforgalom kérdése. Ehhez csak azt teszem hozzá, hogy az összes — mondjuk — üzlet­ágaink között, amelyek a fizetési mérleg szem­pontjából ma figyelembe jönnek, az egyedüli, ami fantáziával kecsegtet az idegenforgalom azoknak a tapasztalatoknak alapján, amelyeket az idegenforgalom tekintetében a múlt években tettünk és annak a szép fejlődésnek alapján. amelyet az a legutóbbi években mutatott. Itt nem akarom senkinek az érdemét elvitatni és mindjárt le is szögezem, hogy nem akarom a székesfőváros érdemét elvitatni annak a pro pagandának tekintetében, amelyet idegenforga­lom szempontjából kifejt. De egyet meg kell állapítanom. A magyar idegenforgalom egy konjunkturális dolog. Ahogyan ma a magyar idegenforgalom kinéz, kellőleg megalapozva, úgy megalapozva, hogy annak állandó, kon­stans jellege biztosítva legyen, nincs. Ez a ma­gyar idegenforgalom ma sok mindenféle té­nyezőnek köszönhető. Köszönhető bizonyos szimpátiáknak, bizonyos belső viszonyoknak és köszönhető sok mindenfélének, de nincs olyan konstans megalapozása, amilyen van például Karlsbad idegenforgalmának, amilyen van sok mindenféle külföldi intézménynek, sok külföldi állam idegenforgalmának, amely konstans in­tézményekre van beállítva. Ha már most azokat a tényezőket kutatom, amelyeknek segítségével a magyar idegenfor­galmat a jövőre nézve biztosítani, állandósí­tani és rögzíteni lehetne, akkor megállapítha­tom, ihogy ezek közül kétségtelenül a legfon­tosabb Budapest fürdőváros kérdése. (Ügy van! jobbfelől.) Az idegenforgalom ápolása nem az én feladatom, hanem a kereskedelemügyi mi­niszter úr feladata, — távol áll tőlem, hogy az ő hatáskörébe kontárkodni akarjak — de egé­szen kétségtelenül az én feladatom Budapest fürdőváros kérdését felkarolni és olyan hely­zetbe hozni, hogy idegenforgalmi szempontból is megfeleljen a maga feladatának. (Helyeslés.) Mit akarok, t. Képviselőház, ezzel a törvény­javaslattal elérni'? (Zaj és felkiáltások a szélső­baloldalon: Mi van a szikvízzel? — Halljuk! 65

Next

/
Thumbnails
Contents