Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-288

442 Az országgyűlés képviselőházának 288. hogy a költségvetési kereteket dolgozza ki, hogy a költségvetési keretek jóváhagyására nézve a belügyminisztériumnak előterjesztést tegyen. De hogy ennek a költségvetési keret­nek lebonyolítása nem lehet ennek a komisz­sziónak feladata, hanem hogy ezt a közvetlen érdekeltség köteles lefolytatni, aziránt, sze­rény véleményem szerint, nem állhat fenn két­ség. De nem állhat fenn különösen akkor, ha nem a pillanatnyi helyzetet tartjuk szem előtt, haDem a fejlődésnek arra a fokára gondolunk, amikor valójában nem lesz szükség még a legminimálisabb arányban sem a népfürdők, vagy a tisztasági fürdők megadóztatására, hanem amikor eljutunk a fejlődésnek arra az elérendő fokára, hogy elsősorban a fürdőket, a gyógyfürdőket igénybe vevő külföldiek és idegenek fogják azokat a hozzájárulásokat szolgáltatni, amely hozzájárulások nem szo­katlanok. Utóvégre ha bármilyen külföldi gyógyhelyre megyünk, azt látjuk, hogy gyógy­díjat kell fizetni s az 1929. évi XVI. törvény­cikk Magyarországon is feljogosítja az egyes fürdőhelyeket és üdülőhelyeket arra, hogy gyógy díjakat szedjenek. Ezt Budapesten eddig csupán a székesfőváros speciális helyzete tette lehetetlenné, de — ismétlem — ha ennek a tör­vényjavaslatnak a nyomán be fog következni fellendülés, hogy nagyobbarányú látoga­tásokra számíthatunk, akkor elérkezik az az idő is, hogy az egyes intézmények fejlesztése, az összegek racionális felhasználása és per­manens propaganda mellett nagyobb jelen­tőséggel bír, de ugyanekkor fokozott jelentő­ségűvé válik az, hogy elsősorban azok javára fordíttass ék ez az összeg, akiknek tevékeny­sége ezeket a bevételeket lehetővé tette. Budapest székesfőváros fürdőinek túlnyo­mórésze Budapest közönségének tulajdona. Mel­lettük csak a Margitszigetnek és talán egy magánfürdőnek, a Lukács-fürdőnek van na­gyobb jelentősége. Ezeknek vendégei révén fog­nak az összegek befolyni, de gondoskodásnak kell történnie arra, hogy elsősorban Budapest érdekében és abban az arányban, ahogy mun­kásságuk ezeket a bevételeket lehetővé tette, folytattassék a propaganda ebben az irányban. Éppen erre való tekintettel nagyon szeretném, ha a belügyminiszter úr ezzel a törvényjavas­lattal kapcsolatban eloszlatná azt a már na­gyon is erőssé vált bizalmatlanságot, — mert ez a törvényjavaslat még nem ment át eléggé a köztudatba, a közvélemény nem foglalkozott eléggé ezzel a kérdéssel — amelynek már Petro­vácz képviselőtársam is kifejezést adott felszó­lalásában, mintha lehetséges volna az, hogy az az összeg más célra is fog fordíttatni, mint Bu­dapest székesfőváros gyógyfürdői propagandá­jának megerősítésére és a gyógyfürdői propa­ganda teljesítése után fennmaradó összegből maguknak az intézményeknek tökéletesbítésére. Mert tisztában kell lennünk azzal, hogy még a legkedvezőbb lehetőséget tartva is szem előtt, — ha ez a 700.000 pengő körüli összeg befolyik es megfelelő összeget fordítunk a propaganda cél­jaira — sokkal nagyobb terület vár itt meg­munkálásra, semhogy ebből az összegből mind­azokat a fürdőügyi beruházásokat lehetne tel­jesíteni, amelyek Budapest gyógyfürdőinek ér­dekében szükségesek, és-így nyilvánvaló, hogy Budapest székesfőváros polgárainak áldozat­készségéből vagy egyéb adóbevételeiből úgy is kénytelen lesz beruházásokat teljesíteni ebben az irányban is. De meg kell adnunk azt a ga­ranciát, hogy amennyiben a fürdőgyógydíjbe­vételek megfelelően alakulnak, ezek elsősorban azokhoz az intézményekhez folyjanak vissza, I ülése 1934: évi június hó 5-én, kedden, amelyek eredményes működésükkel ezt lehe­tővé tették. Nagyon lényeges ez, t. Képviselőház, azért, mert Budapest székesfőváros gyógyhelyei nin­csenek megfelelően igénybevévé, — ami a nagy számok tükrén keresztül abban is jelentkezik, hogy a Budapestre jövő idegenek r az intenzív idegenforgalmi propaganda ellenére átlagban nem is egészen három éjszakát töltenek itt, ami tehát a mellett szól, hogy nem gyógyulás céljából, hanem átmeneti jelleggel jönnek — s ezért arra kell törekedni, hogy ezek az idegenek itt valóban hosszabb ideig tartózkodjanak. Eb­ből a szempontból nagy jelentősége van annak, hogy az idegenforgalmi propagandánál végre ne dogmatikus elvek szerint, ne tetszetős eszkö­zök igénybevételével, hanem a praktikum leg­messzebbmenő érvényesítésével járjunk el. Más az az idegenforgalmi propaganda, amely a Nyugatról bennünket megismerni akaró vagy itt szórakozást kereső idegenek részére szüksé­ges és más az a propaganda, amelyet azokban a körökben kell folytatnunk, amelyek részéről Budapest gyógyfürdőinek igénybevételét vár­hatjuk. Mondhatnám, hogy míg amaz kvalitás­propaganda Nyugat felé, addig ez kvantitás propaganda Kelet felé, amely kvantitáspropa­ganda elsősorban arra irányul, hogy megta : láljuk az összeköttetést az utódállamok orvosi köreivel, hogy amikor nagytömegű betegeiket gyógyulásra utalják, elsősorban a főváros jöj­jön itt figyelembe. Igen kézenfekvő ez a gondolat, még pedig azért, mert ezeknek a betegeknek legnagyobb részénél a beteg ember szempontjából oly lé­nyeges nyelvi nehézség nem forog fenn; a mel­lett ezeket természetszerűen sokkal^ több kapcsolat fűzi az országhoz és a főváros­hoz, mint a nyugati embereket. Azért látom én nagy szomorúsággal, hogy a mi idegenfor­galmi propagandánk gerincét még mindig nem a keleti és délkeleti szomszéd országok lakossá­gának idegenforgalmi szempontból való meg­nyerése jelenti, hanem a propaganda nagyob­bik része mind a propagandaanyag szállítása, mind annak nyelvi fogalmazása, mind pedig az úgynevezett levelezési képviseletek felállí­tása szempontjából elsősorban, mondhatnám túlnyomóan a Nyugatot tartja szem előtt. Nem­csak az idegenforgalom praktikus haszna szem­pontjából, hanem — amit nem lehet elhanya­golni — Budapest kereskedői és kisiparossága szempontjából is fokozott jelentőséggel bír, hogy ne maradjon továbbra is ilyen elhanya­golt az utódállamok felé irányuló idegenfor­galmi propaganda, amelynek intenzívebb ki­művelésére elsősorban ez a gyógyforrási terű let volna a legalkalmasabb. Hogy az a megállapításom mennyire helyt­álló, arra nézve legyen szabad talán arra utal­nom, hogy míg a legutóbbi tíz évben, amikor a Nyugat felé menő propagandát annak elisme­rendő helyes volta folytán annyira tudtuk fej­leszteni, hogy az 1922-ben itt megfordult 34.737 vendéggel szemben 1932-bén már 63.416 idegen jött hozzánk, teljesen idegen területnek veendő országból, addig az elszakított területekről 1922-ben még 35.341 látogatója volt Budapest­nek, 1932-ben már csak 30.347. Amíg tehát az érzelmileg bennünket egyáltalában figyelembe nem vevő nyugati tömeget sikerült közel 100% erejéig megnövelnünk, addig a keleti és délkeleti szomszéd országokban a ránk nézve nemcsai érzelmileg, •. nemcsak az idegenforga­lom gazdasági kihatásai szempontjából^ hanem még messzebbmenő szempontokból is lényeges

Next

/
Thumbnails
Contents