Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-288
Az országgyűlés képviselőházának 288. hogy mindenekelőtt abból a szempontból szóljak a törvényjavaslathoz, hogy valójában indokolt-e egy olyan alap teremtése, amely — mint ez a^ törvényjavaslat mondja — Budapest székesfőváros fürdőinek propagandáját alkalmas erősebhé és eredményesebbé tenni és ezenkívül ezen intézményekkel kapcsolatban olyan beruházásokról gondoskodni, hogy azok minél tökéletesebben megfeleljenek mind egészségügyi, mind idegenforgalmi szolgálatunknak. Az idegenforgalom nemzetgazdasági jelentőségét a háború után nemcsak mi ismertük fel, hanem minden állam fokozottabban fogta fel és mondhatnám, hogy a gazdasági elzárkózás korában az egyetlen gazdasági ág, amely eredményeket tud felmutatni, az idegenforgalom, amely nemcsak nálunk, hanem más országokban is nagyban hozzájárul a kedvezőtlen gazdasági viszonyoknak legalább némiképpen való ellensúlyozásához. A magyar idegenforgalom az utóbbi években valóban számottevő eredményeket ért el. Ha ezeknek az eredményeknek az eredőjét kutatom, akkor nem lehet elzárkóznom annak megállapításától, hogy az a következetes, jól felépített idegenforgalmi propaganda, amelyet Budapest székesfőváros folytatott, nagymértékben hozzájárult ehhez az eredményhez. (Ügy van! balfelöl.) Engem azonban ez az eredmény nem téveszt meg. Nem tartozom azokhoz, akik az elért eredményektől elragadtatva (Bródy Ernő: Helyes!) a további intenzív munkát ezen a téren nem tartanak szükségesnek, akik az eddig elért eredmény alapján arra a következtetésre akarnak jutni, mintha ezen a téren már minden lehetőt elkövettünk volna. Ellenkezőleg, éppen abban, hogy gazdaságilag olyan kedvezőtlen körülmények között élünk és mégis ezek között a viszonyok között értük el ezeket az eredményeket, bizonyítékot látok a mellett, hogy ezen a területen kell a legintenzívebb munkásságot kifejtenünk, hogy egész gazdasági életünkre befolyással bíró nagy eredményeket érhessünk el, amely eredményeknek — ismétlem, visszakövetkeztetve — nagymértékben hozzá kell járulniok ahhoz, hogy ebben à városban a megélhetési viszonyok a széles néprétegek számára is kedvezőbben alakuljanak. (Bródy Ernő: TTgy van!) Ha az idegenforgalomról beszélek, meg kell állapítanom, hogy az idegenforgalmi feltételek között első helyen áll a megfelelő propaganda. Ha egy ország, egy fürdőhely, egy üdülőhely a természet legpazarabb jóindulatából a legkitűnőbb feltételekkel van is ellátva a végből, hogy az idegenek látogassák, hogy a gyógyulok igénybe vegyék, a mai viszonyok között ezt propaganda nélkül elérni nem lehet. Oly nagyot fejlődött az utóbbi években a nemzetközi idegenforgalmi propaganda, hogy egy fürdőhely bevezetettsége, egy országnak az üdülés szempontjából való népszerűsége mind-mind nem garancia arra,.hogy amennyiben nem marad időszerű és kellő színvonalú a propaganda folytatásában, abban a nagy versenyben, amely ezen a téren folyik, le ne maradjon. Nem magyar elfogultsággal, hanem a tényeknek messzemenő bírálatával kell .arra az eredményre jutnunk, hogy a világnak kevés olyan értékes idegenforgalmi objektuma van, mint Budapest főváros. (Bródy Ernő;: Ügy van!) Ezt eredményezi Budapest földrajzi fekvése, eredményezik klimatikus viszonyaink és az. hogy a természet szépségei mellett olyan gyógyforrásokkal is rendelkezünk, amelyek alülése 193 If. évi június hó ë-ên, kedden. 441 kalmasak volnának arra, hogy az üdülést, a szórakozást, az országismertetést célzó utazások mellett azok részére is értékes hellyé váljunk, akik gyógyulást keresnek. Amilyen elismeréssel szóltam azonban Budapest székesfőváros propagandájáról az idegenforgalmat illetően, annyira hiányolnom kell azt, hogy éppen gyógyfürdőink tekintetében nem folyt az az intenzív és eredményes propaganda, amelynek folynia kellett volna. Ebben a pillanatban nem vizsgálom azt. hogy ez azért történt-e, mert nem ismerték fel Budapest gyógyfürdőinek jelentőségét, vagy mert erre kellő anyagig alappal nem rendelkezett. Ellenben ezt megállapítván, igenis, Budapest székesfőváros lakossága szempontjából elsőrendű fontosságú érdeknek tartom azt, hogy az a nagy, óriási érték, amely páratlan gyógyfürdőiben rejlik, megfelelő propaganda útján a külföldön úgy népszerűsíttessék, hogy ezek^ a gyógyfürdők értéküknek megfelelően — és érték alatt itt nemcsak a gyógy értékek, hanem az azokban rejlő anyagi értékek is értendők — igénybevétessenek. Ha ebből a szempontból vizsgálom a kérdést, eljutok ahhoz az első ponthoz, ahol a belügyminiszter úrtól e helyütt is meg kell kérdeznem: megvan-e a biztosítékunk arra, hogy a múltban folytatott rosszirányú, helyesebben, a múltban ezirányban elmulasztott propaganda után most már megfelelő propaganda fog ebben az irányban folyni^ Idegenforgalmi kérdéseink előtérbe állításával kapcsolatban a propaganda kérdésével itt a Házban, de különösen az idegenforgalmi tanácsban igen intenzíven foglalkoztunk és a kormány idegenforgalmi programmját a kereskedelemügyi miniszter úr igen részletesen adta elő. Ennek a programúinak egyik legjelentősebb tétele az idegenforgalom szempontjából,^ — amint voltam bátor ezt vázolni — valójában jelentős propagandatevékenységnek központi irányítása volt. Ez a törvényjavaslat, illetőleg ennek indokolása kétségtelenül szakítani látszik az ebben az irányban lefektetett kormányprogrammal, amelyet én, őszintén szólva, nem helytelenítek. Én az idegenforgalmi propagandába sokkal több üzleti érzéket, mozgékonyságot tartok beviendőnek, mint amennyit egy ilyen centrális szerv ellátni képes és meggyőződésem szerint az a közvetlen érdekeltség, az a közvetlen felügyeleti hatóság, amelynek feladata, erkölcsi és anyagi érdeke ennek a propagandának eredményes lefolytatása, sokkal hivatottabb erre, mint egy attól távol álló magasabb szerv, amelynek egyedül az lehet a feladata, hogy irányító és ellenőrző szerepe legyen. Én tehát, ismétlem, nem abban az irányban aggályoskodom, hogy ezzel a törvényjavaslattal a kereskedelemügyi miniszter úr részéről nagy elégtételként bejelentett centrális propaganda intézés elvében áttörés történik, hanem aggállyal látom ezt azért, mert nem látom még a törvényjavaslat indokolásában megjelölt központi gyógy- és üdülőhelyi bizottságnak nevezett szervben sem azt a szervet, amely ennek a propagandának lefolytatására alkalmas volna. Szerény meggyőződésem szerint a Kur-Kommissio — hogy mindazok az aggályok, amelyeket Kéthly t. képviselőtársam ezzel kapcsolatban itt elmondott, eliminálhatók legyenek — általában semmi egyébre nem lehet hivatott, mint ellenőrző és irányító szerepre, tehát csak arra hivatott,
