Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-287

. Az országgyűlés képviselőházának 287. zeltem.. En nem vallom azt a tételt, hogy a trikógyárak üzleti ügye az, hogy a stranderkölosök tekintetében diktáljanak az országnak. En azt hiszem, hogy a belügyi kormánynak, illetve általában a kormánynak volna kötelessége, hogy ezen a téren rendeletekkel próbálja megóvni legalább a tisztesség látszatát. (Kabók Lajos: Takarja le! — Zaj a szélsőbaloldalon.) En megint kiteszem magamat annak, — mint -a múlt esztendőben — hogy kifigurázzák a beszédemet, de most is hangsúlyozom, hogy az a minimális öltözködés, amely a strandokon ma folyik (Fenyő Miksa: Európaszerte!) Európaszerte, csak a trikógyárak érdeke, ez senki másnál nem érdeke, a közerkölcsiségnek pedig egyáltalában nem érdeke. Nem Zsuzsanna és a vének problémája ez, hanem a mindkét nembeli serdülő ifjúság problémája. (Kabók Lajos: Hány éves a képviselő úr?) Mert arra vigyázni, hogy a tisztesség és a magyar nőkhöz méltó szemérem megóvassék a strandokon, nem à trikógyáraknak feladata, ez elsősorban a kormányzat feladata. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: Aki szégyeli magát, ne menjen oda!) Én ezen a téren vetnék ki egy új adónemet. Ezeket a szeméremsértő, ezeket a minimálisnál is kevesebb, ezeket a nemcsak szobr ásza til ag plasztikus, hanem festőileg is színezett dolgokat szeretném a miniszter úr figyelmébe ajánlani, mint adótárgyakat. Minél kisebb és minél modernebb az a trikó, annál inkább megadóztatnám, annál magasabb adóval sújtanám. Nem rendészeti úton próbálnék ez ellen védekezni, hanem igenis védekeznék ez ellen egy olyan adózás által, olyan adónak rárovása által, amely ilyen célok szolgálatára sokkalta, de sokkalta alkalmasabb, (F. Szabó Géza: Mentől kisebb, annál nagyobb!) mint a szegény embernek... (Györki Imre: A képviselő tír logarléccel mérné meg! — Elnök csenget.) Nem viccelek, t. képviselő úr, egész komolyan, a legkomolyabban beszélek. Mondom, inkább ezt adóztatnám meg, mint a szegény embernek kis fröccsét, mint a szegény embernek Duna-fürdőjét. (Helyeslés. — Mozgás a szélsőbaloldalon.) Mert ez olyan kérdés, amely a mélyen t. szociáldemokratapárt által képviselt munkásosztályt a legkevésbbé érdekli. Ez alá az adó alá, úgy-e bár, nem esnék a szegény emberek közül egy sem, de az alá az adó alá, amely a fröccsöt, vagy a hosszúlépést adóztatja meg, igenis mindenki, még a legkisebb ember is esik. Amikor az egyszerű, közönséges Duna-fürdők is öt fillérrel, tehát effektive tíz fillérrel magasabb fürdődíjat kapnak, akkor ez igenis érdekli a legszegényebb tömegeket is. Szeretném, ha a miniszter úr inkább ilyen irányban próbálná előteremteni azokat az összegeket, amelyekre szüksége van. T. Képviselőház! A fővárost, mint üzemtulajdonost is rendkívül érdekli ez a kérdés. Érdekli azért, mert egészen bizonyos, hogy a magánfürdők és magánszikvíz-, illetve üdítővízgyárak élni fognak ezzel az árdrágítási alkalommal, de maga a székesfőváros, mint üzemtulajdonos ezzel az árdrágítási alkalommal nem él, illetve nem akar élni. Egészen bizonyos, hogy a főváros nem fogja sem az általa készített Harmatvíz árát, sem az általa kimért gyógyvizek árát emelni és semmi körülmények közt nem fogja fürdőinek árát sem emelni, annál kevésbbé, mert méltóztatnak tudni, hogy a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXIII, ülése 193 U. évi június hó U-én, hétfőn. 429 fővárosi fürdők nem dolgoznak akkora pluszszal, hogy abból még leadni lehetne. Miután pedig a fővárosi fürdők a mai viszonyok között deficitesek, nem lehet itt a közönséget még jobban elriasztani azzal, hogy a fürdőadót áthárítsák a fürdőzőkre. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Ha pedig így gondolkozunk, akkor, miután az ásványvízüzem a legutóbbi mérleg adatai szerint a múlt esztendőben eladott 3,730.000 liter Harmatvizet, ezután kétfilléres taksával a fővárosnak magának a terhe 74.600 pengő újabb adóteher. Miután az üzem poharanként is mér ki az ő ivócsarnokában és nagyobb mennyiségben házhozvitelre literes és kétliteres üvegekben is mér ki gyógyvizet, ha az ezek után lerovandó kétfilléres adót hozzászámítjuk az előbbi összeghez, akkor egészen bizonyos, hogy maga az Ásványvízüzem 100.000 pengővel nagyobb terhet, vagyis 100.000 pengővel nagyobb adót fog viselni a maga részéről. Az Asványvízüzem rentabilitását ez a százezer pengő plusz feltétlenül felborítja és az Ásványvízüzem nem lesz rentábilis, ha ek'kora adóval sújtják. De most áttérek a székesfőváros fürdőire. A Gellért-fürdő forgalma 232,000 személy volt a múlt esztendőiben, a Széchenyi-fürdőé 487.000, a Rudas-fürdőé 220.000. Az elmúlt esztendőben tehát a fővárosnak ezt a három elsőrendű fürdőjét — most a többiről nem beszélünk — 940.000 személy látogatta, ennek következtében az ötfilléres adóteher magánál ennél a három fürdőnél 47.000 pengő újabb terhet tesz ki a főváros számláján, és miután évente többszázezren látogatták a Duna-fürdőket és azokat a fürdőket, amelyeket mint népfürdőket építettünk kerületenként, ha ezek után is le kell róni ezt az ötfilléres adót, akkor a fővárosi fürdőknél is legalább 60.000 pengőt fog kitenni az ebből az adóból reájuk háruló többlet, vagyis 60.000 pengővel lesznek deficitesebbek, mint most. Azt hiszem, az a százezer pengő, amelyet az ásvány vízüzemnél, és az a 60.000 pengő, amelyet a fürdőknél méltóztatik a főváros háztartására, mint üzemtulajdonosra kivetni, nincs összhangban azokkal a krudélis rendelkezésekkel, amelyekkel az új fővárosi törvény a főváros háztartását rendbe kívánja hozni és az üzemek deficitmentességét próbálja helyreállítani, olyan intézkedéssel, amelyekre eddig még példa nem volt. Ellenmondást látok abban, hogy egyrészt a főváros háztartását és üzemeinek egyensúlyát kívánja a belügyminiszter úr helyreállítani, és ugyanakkor ugyanezekre az üzemekre, ugyanezekre a fürdőkre, ugyanerre az ásványvízüzemre egy ilyen nagy adótöbbletet vet ki. Ezt a magam részéről tehát ebből a szempontból sem tudom megszavazni. T. Képviselőház! Rendkívül fontosnak tartom, hogy Budapestet mint fürdővárost erőteljesebben propagáljuk. Magam részéről minden eszközt, amely ehhez a célhoz vezet, helyesnek és célszerűnek tartok. De egészen bizonyos vagyok abban, hogy a székesfőváros ezt a propagandát a maga háztartásának keretei közt, a maga költségvetésének eszközeivel is végre tudja hajtani, és nincs szükség egy harmadik személyre, aki azt a propagandát, amelyet a főváros már régen megkezdett és eredményesen folytat, most kivegye a székesfőváros kezéből és a székesfővárossal akár párhuzamosan, akár ellentétesen egy második propagandát csináljon a székesfőváros fürdőinek. 61