Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-287

Az országgyűlés képviselőházÓAW.k 287. komolyan megfontoltsággal foglalkoznak ezekkel a deliktumokkal, amilyet az ügy megkövetel és ezért teljes megnyugvással látom ezeknek az ügyeknek ilyen módon való kezelését és elintézését. Ez természetes is, mert a hűtlenségi esetek r legnagyobb részükben annyira komplikált tényállásúak, annyira szakkérdésekkel összeszövöttek és összefonódottak, hogy szükséges is, hogy mielőtt az ügy főtárgyalásra kerülne, előzetesen nagy vizsgálat, nyomozás előzze meg a főtárgyalást. így azután természetesen a katonai hatóságok, illetőleg bíróságok is meg tudják .bírálni azt, ihogy a feljelentés tárgyát képező cselekmény tényleg a hűtlenség fogalma alá tartozik-e. De mondom, a törvényjavaslat egész szerkezete, a deliktum körülírása és pönalizálása annyira szabatos, annyira precíz, hogy ebben a tekintetben a törvényjavaslat szerkesztésére nem lehet észrevételt tenni. Gál Jenő t. képviselőtársamnak azt az indítványát, hogy a vádemelő előzetes esküt tegyen, nem tartom lehetségesnek és keresztülvihetőnek. Egész büntetőjogi rendszerünkkel ellenkezik az, hogy na valaki feljelentést tesz, elmenjen a bírósághoz és esküt tegyen vádja mellett. Nem eskü kell, hanem bizonyítékok kellenek. Az esküt megkaphatjuk, mert aki annyira vakmerő és annyira gonosz, hogy embertársa ellen hamis vádat emel, az még azt is meg fogja tenni, (hogy hamisan esküdjék a hamis vádja mellett. Az esküvel nem fognak megelégedni és nem is lehet vele megelégedni. Olyan bizonyítékok kellenek, amelyek alapján megvan a lehetősége vádhatározat hozatalának és annak, hogy ha a vádhatározat alaposnak bizonyul, főtárgyalást is lehessen kitűzni. Ezt az egész eljárást azonban csak bizonyítékokra, nem pedig esküre lehet alapítani. Annak megállapítása, hogy mi a hadititok, nem ennek a törvényjavaslatnak a feladata. Hogy mi a 'hadititok, azt majd meg fogják állapítani a szakértők. Szakkérdés az, hogy melyek azok a titkok, amelyeknek elárulása, ellenséges hatalom, vagy akármilyen más idegen állam hatóságával, külföldi szervezettel való közlése veszélyt jelent az állam, a nemzet épsége szempontjából. De ismételten hangsúlyoznom kell, hogy sohasem képezhet hűtlenséget az, ha egy szegény falusi ember káromkodó szavakat ejt ki a száján. Abban a tekintetben egészen nyugodt lehet Gál Jenő igen t. képviselőtársam, hogy belső lelki elhatározásokkal és sóhajokkal hűtlenséget elkövetni nem lehet. A hűtlenség súlyos deliktum és éppen a szigorú büntetési tételek folytán még jobban meg kell fontolni a hűtlenségi esetek elbírálását. A katonai hatóságok komolyságában, alaposságában, szakképzettségében meg is van a garancia arra, hogy ezeket a hűtlenségi eseteket megfelelően fogják elbírálni. Ami a prevenciót illeti, prevenciót csak a nemzetnevelésben látok. Ha a nemzet minden egyes tagját átitatja a hazafias érzés, ha mindenki csak a nemzet épségét és sérthetetlenségét látja maga előtt, akkor nem fog akadni kém, illetőleg általában olyasvalaki, aki a hűtlenség deliktumát követi el. Mindaddig azonban, amíg labilis lelkületű emberek vannak, akiket az anyagi előnyök megtévesztenek és rávisznek arra, hogy a hazával szemben hűtlenséget kövessenek el, természetes, hogy ezekkel az emberekkel szemben védekezni kell. Malasits igen t. képviselőtársam azt mondja, hogy a halálbüntetés nem alkalmazülése 193J>. évi június hó h-én, hétfőn. 417 ható, mert az államnak nincs joga elvenni azt, amit nem adhat. Ez egy régi felfogás. Régóta 1 olyik a küzdelem a halálbüntetés ellenzői és partfogói között. Természetes, hogy az állam, a nemzet sem veszi el jószívvel egyik állampolgára életét sem, de vannak olyan deiiktumok, vannak olyan bűncselekmények, amelyekkel szemben a nemzet fennmaradása érdekében védekezni kell. (Farkas István közbeszól) Ne kövessenek el hűtlenséget a nemzettel szemben, (Farkas István: Es ha ráfogják? A spiclik egymást is feljelentik. — Zaj. — Elnök csenget.) gondoljanak arra, hogy az általuk elkövetett hűtlenség a nemzet épségét, embertársaik ezreinek épségét veszélyezteti. A védekezés szempontjából tehát igenis indokolt azon emberek életének elvétele, akik cselekményükkel elősegítik számtalan embertársuk életének elvesztését. A halálbüntetést különben is, mint azt az előadó úr ismételten és részletesen előadta, a javaslat csak egyetlenegy esetben alkalmazza, mégpedig a 2. ^. harmadik tételében, ahol speciális tényálladéki elemei vannak a hűtlenségnek. Ha tehát valaki fokozottabb nemzethűséget megkövetelő kötelességével szemben vét, amikor a nemzet olyan helyzetbe, az állam olyan pozícióba állítja, amely fokozottabb gondosságot, fokozottabb hűséget, fokozottabb becsületet, tisztességet, a nemzethez való ragaszkodást követel, ha ez ellen vét, ezzel visszaél, amikor fokozottabb a bűn foka is, csak akkor, abban az esetben alkalmazza a törvényjavaslat a halálbüntetést. A törvényjavaslatban tényleg még két esetben szerepel ugyan a halálbüntetés, ez azonban megfelel az egész rendszernek, ez nem egy önálló büntetési tétel, hanem egészen természetes és logikus folyományképpen háború esetére alkalmazza a halálbüntetést. Egészen természetes, hogy amikor fokozottabb a veszély a nemzet fennmaradása tekintetében, akkor ebből logikusan folyik, hogy fokozottabban kell a halálbüntetést is alkalmazni. Nem akarok azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy a közösség védelme a XIX. század jogalkotásaiban kellően megtörtént-e vagy nem, nem nézem azt, hogy azokat a bizonyos műszaki, baleseti kérdéseket megfelelően megoldották-e vagy nem, én itt csak egyet látok és egyet nézek, még pedig azt, hogy a nemzet védelmét szolgálja ez a törvényjavaslat a hűtlenséggel szemben és megbünteti a hazaárulót, azt, aki — mint köznyelven mondani szokás — elárulja hazáját. Közhely talán, de szükséges, hogy megmondjam, hogyha az apagyilkost megbüntetik, akkor sokkal súlyosabban kell büntetni azt, aki nemzetét, hazáját, az ő édesapját elárulja. (Ügy van! jobb felől.) Különösen ma, amikor nemzetünk — sajnos — elszigetelten áll a nemzetek nagy együttesében, amikor körülvesz bennünket az irigység, a gyűlölség, megmaradt területeinktől is meg akarnak fosztani bennünket, amikor nemzeti önállóságunkat, létünket is állandóan megtámadják, veszélyeztetve látjuk a legszentebb gondolatokat, nemzetünk fennmaradását, akkor megérthető és természetesnek tartom ^azt, hogy mint önvédelemhez, ennek a törvényjavaslatnak benyújtásához fordult a kormány. Ezzel kötelességet teljesített, mert megvédi a mi kis nemzeti önállóságunkat, amelyet veszélyeztetnek. Miután én a törvényjavaslatban foglaltakkal a magam részéről teljes mérték-