Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-287

Az országgyűlés képviselőházának 287. cikket kiegészíteni. Megint egy olyan rendel­kezés, amely megfelel annak a szellemnek, amelyet ez a törvén 3 r ja vaslat hiányol, hogy az állam létérdeke ellen intézett támadással szemben a közösség érdeke kellő védelemben részesíttessék. Itt van az 1922 :X VI. te, a fize­tési eszközökkel elkövetett visszaélésekről szóló törvény, amely megint csak ennek a szellem­nek felel meg, hogy amennyiben az állam ér­dekei veszélyeztetve vannak, oltalmat nyújt­son. De itt van ennek a törvényjavaslatnak az előzménye is, amelyre az előadó úr is utalt, az 1930:11. te, a katonai büntetőtörvénykönyv, valamint az ugyancsak 1930. évben alkotott, az 1930 : III. iß-., amelyben a ^katonai büntetőtör­vénykönyv életbeléptetéséről és egyéb büntető rendelkezések kiegészítéséről és módosításáról van szó: minden törvényjavaslat elég mereven és szigorúan alkalmazta azokat a büntetési té­teleket, amelyek alkalmasak és hivatottak arra, hogy az állam létérdeke ellen intézett legsú­lyosabb támadást visszaverjék, illetve az em­bereket ezeknek a cselekményeknek elköveté­sétől elrettentsék. Csodálatos, hogy amikor 1930-ban megal­kották a II. és III. törvénycikket, amikor újó­lag szabályozták a büntetőtörvénykönyvvel, a Csemegi-kódex-szel szemben a hűtlenségre vo­natkozó rendelkezéseket az új Katonai Tör­vénykönyvben, akkor nem egész négy év eltel­tével megint szükségesnek tartja a t. kormány, hogy a hűtlenség szigorú büntetéséről szóió novellát idehozza és olyan büntetési tételeket kíván alkalmazni, amelyeknek — mint mondot­tam — sem szükségességét, sem indokoltságát megtalálni nem lehet. Csodálatos, hogy éppen olyan időben hozzák ezt a törvényjavaslatot a Ház elé, amikor ennek időszerűségét sem lehet megállapítani. Távol áll tőlem, hogy a leg­csekélyebb mértékben is védelemben kívánnám részesíteni akár a kémkedést, mint intézményt, akár magukat a kémeket. A legteljesebb mér­tékig elítéltem és elítélem őket, gyűlölettel és megvetéssel vagyok eltelve velük szemben. (Farkas István: Minden spicliskedéssel szem­ben! — Zaj.) Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy személyeskedő kifejezésektől tartóz­kodjék. Györki Imre: De amennyire megvetéssel és utálattal^ vagyok eltelve a kémek iránt, ha azok akár hadi titkot, akár államtitkot árul­nak el, ugyanolyan megvetéssel tudom azon­ban illetni azokat a kémeket, illetve spicliket és besúgókat is, (Ügy van! Ügy van! a szélső­baloldalon.) akiket az állam mai rendszere, a közigazgatás, a rendőrség és a csendőrség a maga szolgálatába állít. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbáloldalon. — Farkas István: Ezeket is meg kellene büntetni!) Ezekre szerettem volna és szeretném, ha a t. előadó úr hangsúlyozná, hogy szükségesnek tartja a törvény kiegészí­tését. Azt is szerettem volna, ha nemcsak a külállamok részére való kémkedést kívánná megbüntetni az állam, hanem azt a spicli-, be­súgótenyésztést is, amelyet az utolsó évtized­ben intézményesen honosítottak meg (Ügy van! Ügy van! a szélsőhaloldalon.) és amely intéz­ményesen kitenyésztett spiclirendszer dívik ma az egész országban. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezé­sért rendreutasítom. Györki Imre: Ha megnézzük ennek a sze­ülése 1934. évi június hó 4-én, hétfőn. 409 rencsétlen országnak közállapotait, akkor azt látjuk, hogy majdnem ugyanolyan időket élünk, mint amilyeneket csak olvasmányból is­merünk, amilyeneket ez a nemzet a szabadság­harcnak 1849-ben történt leveretése után élt. Az akkori időről feljegyezték a krónikások, a történetírók, hogy apa fiút, fiú apát feladott, testvér testvér ellen áskálódott, (Farkas Ist­ván: 1920-ban, 1921-ben is ugyanúgy volt!) csak azért, hogy pozíciót szerezzen és pozíciót meg­tartson. Ha ma a magyar közállapotokat egy kicsit megfigyeljük, ugyanezt a rendszert, ugyanezeket az állapotokat találjuk meg. Tes­sék megnézni, mit művel a csendőrség falu­helyen, tessék megnézni, mit művel a rendőr­ség a városokban és akkor megállapíthatják, hogy intézményesen tenyésztik ki ebben az or­szágban a spiclirendszert. Nekem egy magas­állású rendőrtisztviselő néhány hónappal ez­előtt, amikor szemrehányást tettem neM a spiclirendszer kitenyésztése miatt és azt^ kér­deztem, hogy nem sajnálja-e az ország pénzét, ,az adófizetők garasait erre a célra fordítani, lelkiismeretét felgerjesztve azt mondta, hogy én nem is tudom, aránylag milyen kevésbe ke­rül a spiclirendszer fenntartása. Egy pillana­tig sem tagadta ennek a rendszernek a fenn­tartását, csak mintegy maga is megállapítván a mai állapotok teljes lezüllöttségét, utalt arra, hogy milyen kevésből lehet a spiclirendszert fenntartani. Elmondotta, hogy a vidéken, a faluhelyen a csendőrök 50 filléreket és egy pengőket adnak azoknak a besúgóknak, akik híreket visznek különféle népmozgalmakról, 50 fillérért és egy pengőért árulják el az emberek faluhelyen egymást, részben azért, hogy mun­kaalkalmakhoz jussanak, részben pedig azért, mert 50 fillér vagy egy pengő is olyan kincs nekik, amelyet a mai munkanélküliség mellett előteremteni nem lehet. Városokban, — mondotta ez a magasállású rendőrségi tisztviselő —• két-három pengőért kapnak teljesen jól előkészített információt; két-három pengőért vállalkoznak az emberek arra, hogy besúgók legyenek és a legkülönfé­lébb híreket vigyék a rendőrségre és ezt az in­tézményt nemhogy megszüntetni igyekezné­nek, hanem — mint mondottam — az utóbbi időben mesterségesen valósággal ^kitenyésztik. Ennek a rendszernek megszüntetéséről kellene intézkedni, t. előadó úr, mert ezzel a törvény­javaslattal — legyenek ennek bármilyen szi­gorú rendelkezései is az egyes elkövetendő bűncselekményekkel szemben — a kémkedést megszüntetni — egyáltalában nem fogják. (Farkas István: Minden állam csinálja, azért van!) Nem egészen indokolatlan az a jelenség, amelyről a törvényjavaslat indokolása beszá­mol, amikor azt mondja, hogy az utolsó évben, 1933-ban valósággal ugrásszerűen emelkedett a kémkedés, illetve hűtlenség miatt folyamatba tett bűntető eseteknek a száma. Ez természetes is, mert mennél közelebb vagyunk a háborús őrülethez, mennél közelebb vagyunk egy olyan feldúlt állapothoz a világpolitikában, mint amennyire közel vagyunk ma, mennél hatal­masabb egyes államok között a versengés a fegyverkezés őrülete miatt, annál nagyobb és nagyobb mértékben fog emelkedni a kémke­dési esetek száma. Es minthogy ez természe­tes, logikus és minthogy ezt józan ésszel min­denki megállapíthatja, ezzel indokolni ezt a törvényjavaslatot egyáltalában nem lehet, nem

Next

/
Thumbnails
Contents