Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-287

4o8 Az országgyűlés képviselőházának Ê87, kémszolgálatot vállal, béke idején öt évig; terjedhető börtönnel bünteti a törvény, háború idején pedig 5—10 évig- terjedhető fegyházbüntetéssel. Ez íe ottébb en^he büntetés annál is inkább, mert hiszen a kémeket háború idején ősi nemzetközi szokás szerint halállal büntetik, aki tehát kémül ajánlkozik, vagy kémszolgálatot teljesít idegen hatóságnak, külföldi szervezetnek, az a halálbüntetést mint elrettentő büntetést kell, hogy maga előtt lássa és ha tevékenységét nem kezdte is meg, vagy annak részleteit sikerrel elpalástolta, maga az a tény, hogy kémül ajánlkozik, vagy kém gyanánt működik, minthogy cselekménye egész terjedelmében a legtöbb esetben nem bizonyítható, feltétlenül a legsúlyosabb büntetést érdemli. Ennek következtében, mint látjuk, a javaslat nemcsak időszerű, de szükséges is, mert lehetővé teszi, hogy békében a legsúlyosabb hűtlenség a durva kémkedés halállal büntettessék, lehetővé teszi, hogy háború esetén a kémül való ajánlkozás szintén halállal büntettessék, másrészről az előző szakaszok, az 58., 59. és 60. §-nak elvi egyszerű, világos álláspontját a cselekmény veszélyességénél fogva magáévá teszi, egyformán bünteti a befejezett, mint a megkísérlett vagy előkészületi cselekményt, ilyen módon a^ hűtlenségnek egész büntetési rendszere egységesebb, világosabb, egyöntetűbb lesz és elvi rendezést nyer. Ez megfelel a külföldi államok törvényhozásának is, ott sem ismeretlen és nemcsak a szomszéd államokban, hanem Németországban és Olaszországban is hasonló büntető rendelkezések vannak. A javaslatot időszerűnek, szükségesnek és indokoltnak tartom, ennek következtében a t. Háznak úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadásra ajánlom. (Helyeslés és taps jobb felől.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Ház! Mindenekelőtt előrebocsátom, hogy a törvényjavaslatot még az általános tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem fogadom el, mert nem értek egyet az előadó úrral és az együttes bizottság jelentésének ama. kitételével, hogy ez a törvényjavaslat szükséges és indokolt lenne. Nem szükséges és semmivel megindokolni nem lehet. A miniszter úr által beterjesztett törvényjavaslati szöveg indokolása azt mondja, hogy: »A XIX. században uralkodó individualisztikus eszmeáramlat hatása alatt keletkezett büntetőtörvények a közösségi érdekeket kellő oltalomban nem részesítették« stb. Ha az igen t. miniszter úr megnézné az életet és megnézné hozott törvényeinket, azokat, amelyeket az utóbbi tíz esztendőben törvénybe iktattunk, akkor homlokegyenest ellenkező ténymegállapítást kell tennie, mint ami a törvényjavaslat indokolásában benne van. A közösségi érdek valóban kellő oltalomban nem részesült mindannyiszor, amikor munkások, tisztviselők, a nép nagy tömegei érdekének megoltalmazásáról és megvédéséről volt szó. Ellenben valahányszor az állam érdekeinek megvédéséről volt szó, különösen hangsúlyozom: az utóbbi tíz esztendőben, akkor láttuk, — mint majd fel fogom sorakoztatni — hogy egymásután alkotta meg a magyar törvényhozás a legszigorúbb törvényeket, amelyek krudélisnál krudélisabb büntetőjogi tételeket alkalmaznak az állam ellen elkövetett bűncselekményekkel szemben. ülése 19

BU. évi június hó k-én, hét jön. Ha az igen t. miniszter úr és az igen t. Ház visszatekintene azokra a közösségi érdekekre, amelyek ma az emberiséget és általában a dolgozó nagy tömegeket érdeklik, akkor megállapíthatnák azt, hogy büntetőtörvénykönyvünk, még a csemegi kódex is, megtoldva a háború esetére szóló kivételes rendelkezésekkel, nem részesíti kellő oltalomban a közösségi érdekeket, hiszen azt a megállapítást tehetik, hogy például a büntetőtörvénykönyvnek a magánosok elleni erőszakra vonatkozó rendelkezése a legszigorúbban bünteti azt a munkást, aki sztrájk esetén sztrájktörő munkástársát igyekeznék lebeszélni, hogy dolgozni menjen, hogy ne legyen az ő kenyerének letörője, ne álljon útjában annak, hogy nagyobb darab, nagyobb falat kenyérért harcoljon. Hát t. előadó úr és t. igazságügyminiszter úr, nem a közösség érdekének védelme és oltalma volna az, ha megvédenék a munkást a nagyobb darab falat kenyérért vívott harcában és a sztrájktörő munkást sújtanák büntető szankcióval, aki meg akarja akadályozni a sztrájk létesítését? De továbbmegyek. Hol van a közönség érdekének megvédelmezése akkor, amikor ebben az országban nincs törvénybe iktatva a kötelező minimális munkabérekre vonatkozó rendelkezés? A közösség érdekének megvédésére lenne pedig hivatott ez a törvény. De itt van a 8 órai munkaidő törvényes szabályozása, amire már nemzetközi egyezmény is kötelezi a magyar kormányt, és a t. igazságügyminiszter úr és a t. kormány mégsem tartják szükségesnek, hogy a közösség érdekeit itt is megvédjék. Hiányzik a kollektív szerződések törvénybeiktatására vonatkozó rendelkezés. Megint egy olyan törvény és olyan gondolat lenne ez, mely hivatva volna abban a szellemben megvalósítani valamit, amit a miniszter úr szükségesnek tart ebben a törvényjavaslatban megvalósítani. Hiányzik az ipari munkások vasárnapi munkaszünetének törvénybeiktatására vonatkozó rendelkezés, amely pedig ismételten a közösség érdekeit lenne hivatva előmozdítani. Hiányzik a kötelező zárórára vonatkozó törvény, mely szintén a közösség érdekeit lenne hivatva előmozdítani. Teljesen hiányzik a mezőgazdasági népesség kötelező betegségi, baleseti, öregségi és rokkantsági biztosítására vonatkozó törvényes rendelkezés, amely pedig — merem állítani — sokkal inkább lenne hivatva e törvényjavaslat rendelkezései és indokolása szerint is a közösségi érdekeket oltalomban és védelemben részesíteni, mint amennyire hivatott ez a fércjavaslat ezeket az érdekeket megvédeni. Ami az államellenes bűncselekményeket illeti, erre vonatkozólag sem tudok egyetérteni sem az előadó úrral, sem pedig a javaslat indokolásával. Nem kell egyébre utalnom, mint az 1921:111. tc.-re, az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvényre, mert már ez a törvény is elment a halálbüntetésig a büntető szankciók alkalmazásában, abban a legsúlyosabb esetben, amikor az állam léte forog veszélyben. Hát ki meri állítani ezek után azt, amit a törvényjavaslat mond, hogy a közösség és az állam érdekeinek nem a legnagyobb mértékben felelnek meg az eddigi törvények rendelkezései is. Itt van az 1921:LIIL te, a hazaárulók vagyoni felelősségéről szóló törvény, amely hivatva volt a gróf Károlyi Mihály elleni vagyonelkobzás célzatából egy alkalmi törvényalkotás segítségével az 1915:XVIIL törvény-