Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-287

Az országgyűlés képviselőházának 287. súlyosan büntettetik akár van befejezett cselekmény, akár csak megkísérelték, vagy szövetkezés történik a cselekményre vagy az illető rábírni törekszik, eredménytelenül felhív valakit vagy valamely készüléket létesít vagy fenntart, szóval ha a cselekmény még csak az előkészületi cselekmény stádiumába sem érkezik el. így még meg sem kezdte a felbujtást, már is bünteti ez a három szakasz a cselekményt, mert bünteti az érintkezésbe bocsátkozást, ami lényegében egészen kezdeti cselekmény lehet, s azt az esetet is, ha valaki háborúra indítani törekszik vagy erre rábírni törekszik. Ismétlem, az új javaslat ezeket a cselekményeket nem érinti, a javaslat szerepe és indokoltsága a régi 61. %-nél kezdődik. A 61. §. ugyanis az előző szakaszokkal ellentétben nem viszi keresztül szilárd következetességgel azokat az elvi megállapításokat, amelyeket az előző szakaszokban látunk és nem bünteti elég hatályosan ezeket a cselekményeket, különösen a 60. § súlyosabb, minősített eseteit. A 61. § ugyanis tulajdonképpen a 60. § minősített eseteit sorolja fel. A 61. § régi szövegének következménye tehát az lett, hogy mivel a cselekmény büntetése mai jogrendszerünk szerint nem elég hatályos, a kémkedési és árulási cselekmények megszaporodtak, annál is inkább, mert a kivételes intézkedések megszüntetése folytán a kémkedésre, árulásra és felfedezésre vonatkozó többi cselekmény megfelelő szigorral nem volt büntethető. Előállt tehát az a helyzet, hogy a kémkedés és az áralás legsúlyosabb minősített eseteit csak háború idején lehetne halállal büntetni, holott nem vitás, hogy az állam létérdeke ellen intézett ilyen legsúlyosabb támadásoknak békében való súlyos büntetése legalább is olyan indokolt, mint az ember élete ellen intézett támadásnak, a gyilkosságnak halállal való büntetése. Ma már általános az a tudat, hogy a közösség, az állam védelme éppen olyan fontos, mint az egyéné, sőt fontosabb, ezért a külföldi törvényhozások mintájára, német és olasz mintára, nekünk is kötelességünk az állam létérdeke ellen intézett legsúlyosabb támadásokkal szemben éppen olyan hatályosan védekezni, és ezeket a cselekményeket éppen olyan súlyosan büntetni, mint ahogyan azt más államok teszik. így született meg ez a javaslat, amelynek címe: »A hűtlenség szigorúbb büntetése« ós amelynek három szakasza (Zaj, — Halljuk! Halljuk!) tulajdonképpen az 1930. évi III. törvénycikk 61., 62. és 64. Va helyébe lép és mint az 1930. évi III. törvénycikk új 61., 62. és 64. §-a szerepel. Ha közelebbről nézzük a javaslat 2. §-át, akkor azt látjuk, hogy ez a szakasz a 61-ik szakaszt sokkal világosabb elvi magaslatra emeli és a minősítő és súlyosbító körülményeket bizonyos fokozati és emelkedő irányban rendszeresíti. A 2. §-nak, amely a 61. § helyébe lép, második bekezdése csaknem szószerint átveszi a meglévő 61. § első bekezdését azzal a különbséggel, hogy stiláris szempontból világosabbá és érthetőbbé teszi, amennyiben hozzáfűzi, hogy: »működő személynek tudomására jusson vagy hozzáférhetőbbé váljék.« Ez a hűtlenségnek, illetőleg a kémkedésnek első minősített esete, amelyet abból a célból követnek el, hogy a titok idegen állam hatóságának, külföldi szervezetnek, megbízottjuknak vagy érdekükben működő személynek tudomására jusson, vagy hozzáférhetővé váljék. A büntetés váltoülése 1934-. évi június hô U-ên, hétfőn. 407 zatlanul ugyanaz marad, mint a mai jogállapot, a 61. § első bekezdése szerint. Ugyanennek a cselekménynek második formája, második minősített esete az a súlyosabb eset, amikor már két minősítés forog fenn, tudniillik az, hogy a hűtlenséget, illetőleg a kémkedést és árulást abból a célból kövessék el, hogy az idegen állam hatóságának jusson tudomására és hogy a cselekmény az állam érdekeit súlyosan sértse, vagy veszélyeztesse. A hűtlenségnek ez a második súlyosan minősített esete a mai jogállapot szerint is életfogytiglan tartó fegyházzal büntettetik. A különbség csak az, hogy a 2. § még kibővíti a tényállás tekintetében a ma meglévő jog állapotot, amennyiben azt mondja, hogy ha a titkot lopás vagy erőszakos cselekmény útján szerezték meg, akkor ugyanaz a büntetés, mint egyéb minősítő körülmények fennforgása esetén. A 2. § negyedik bekezdése a kémkedésnek és az árulásnak legsúlyosabb minősített esetéi tartalmazza: ha a cselekményt abból a célból követték el, hog:/ idegenek kezére jusson, az állam érdekét súlyosan veszélyezteti és azonkívül a cselekményt az említett célból a közhivatalnoki állás vagy hivatalos megbízatás, vagy a hatóságokkal szemben fennálló szolgálati vagy szerződéses viszony felhasználásával követték el. A hűtlenség, kémkedés, árulás legsúlyosabb esete tehát az, amikor az általános állampolgári hűség megszegésén túl egy külön hűségi kötelesség és pedig közhivatali állásból vagy megbízási viszonyból származó hűség megszegése a forrása a bűncselekmény elkövetésének. Ez a bűncselekmény a mai jogállapot szerint életfogytig tartó fegyházzal büntettetik, a javaslat azonban módot kíván nyújtani a bíróságnak arra, hogy a hűtlenségnek ezt a legsúlyosabb esetét a legszigorúbb büntetéssel, halállal büntesse a békében is. Ami ezt a kérdést közelebbről illeti, látjuk, hogy a 2. $-ban, amely a 61. § helyébe kerül, pontosan keresztül van vive ugyanaz az elvi álláspont, amely az 58., 59. és 60-ik szakaszokban benne van, hogy a cselekmény veszélyességére való tekintettel egyformán bünteti úgy a megkezdett, előkészületi cselekményt, mint a befejezett cselekményt. Ez mintegy természetes folytatása az előző szakaszoknak és egyenesen hiányt pótol a 2. szakasz azon rendelkezéseivel, amikor a cselekményeket ilyen formában átalakítja és a veszélyességre való tekintettel tehát nemcsak a befejezett, hanem a kísérleti és az előkészületi cselekményt is egyformán szigorúan bünteti. Ezek a cselekmények tudniillik mind felettébb veszélyesek, mert hiszen ezek az előkészületi és kísérleti cselekmények háború idején az állam létérdeket veszélyeztetik, azonkívül veszélyeztetik a hadsereget, a lakosságot és természetes, hogy az ilyen cselekményt a legsúlyosabban kell büntetni. Ami már most a javaslat további intézkedéseit illeti, a javaslat 3. § . a meglévő 62. § helyére lép. A 62. § ma is halálbüntetést ismer, amennyiben háború idején a hűtlenség büntetése ma is halál, itt a különbség csak az, hogy területileg kiterjeszti nemcsak a befejezett, hanem a megkezdett cselekményre is a halálbüntetést. ; Ami a javaslat 4. §-át illeti, az a mai törvény 64. §-a helyébe lép. Megállapítható, hogy ez az intézkedés feltétlenül indokolt, feltűnő ugyanis, hogy a hűtlenség bűntettét, ha valaki külföldnek kémül ajánlkozik, vagy részükre 58*