Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-286
^ Az országgyűlés képviselőházának lenül követő időben megállapíttatott s az ennek megfelelő járadékot 12 esztendőn keresztül folyósítottak számára. ( Az elhangzott interpellációra vonatkozó végleges írásbeli válaszomat az alábbiakban van szerenesem megadni. Wiesner Zoltán sárvári községi segédjegyzo ellen a sárvári főszolgabíró hivatal vizsgalat során észlelt adóügyi és közigazgatási szabálytalanságok miatt 1928. évi június hó 13 : án fegyelmi eljárást rendelt el. A fegyelmi eljárás megindítása után, 1928. évi június hó 26-án, Klmits Eudolf sárvári lakos hadirokkant is panaszt emelt a nevezett segédjegyző ellen azért, mert hadirokkant illetményeiből kezelési költség címén kisobb-nagyobb össze geket vont le. A vizsgálat eredményeként Wiesner Zoltánt a sárvári járás főszolgabírája 1928. évi július hó 30-án 4744/1928. számú véghatározatával állásától felfüggesztette. A fegyelmi eljárás során megállapítást nyert többek közt az is, hogy a nevezett segéd jegyző Klinits Eudolf illetményeiből törvényellenesen kezelési költségeket vont le, amely költség a megállapítás szerint 37 pengőt tett ki. Az eljárás lefolytatása után Vas vármegye alispánja 22.116/1929. számú véghatározatával nevezettet magasabb fizetési osztályba vagy fizetési fokozatba való előlépésének 1 évre leendő elvonásával büntette s az indokolásban megnevezett károsultak javára — tehát Kii nits Eudolf javára is — vagyoni kártérítési felelősségét az ugyanott kitett összegek erejéig megállapította. Az alispán véghatározata ellen jogorvoslattal senki sem élt s miután az jogerőre emelkedett, abba bele nem avatkozhatom. Ha Klinits Eudolf az alispán által ! I. fokon hozott véghatározattal megelégedve nem volt, módjában lett volna az ellen fellebbezéssel élni. Az interpelláció második részére vonat kozólag, bár az hatáskörömbe nem tartozik, — tekintettel arra, hogy az interpelláció szerint a Klinits Eudolf rokkantsági százalékát az általa tett fegyelmi feljelentés megtorlásául csökkentették — Vas vármegye alispánjának jelentése alapján a tisztelt Képviselőházat a következőkben tájékoztatom: Klinits Eudolf hadirokkant 1915. évben vonult be katonának, s 1918. évi október hó folyamán szerelt le. Hadirokkantságának foka 1925. évi május hó 3-án 100%-ban állapíttatott meg. Ellene 1931. évi december hó 9-én névte len feljelentés érkezett a központi illetmény hivatalhoz s azt nevezett hivatal 175.712/1931, szám alatt annak idején a népjóléti minisztériumnak küldötte meg. E feljelentés alapján történt intézkedés nevezett rokkantságának felülvizsgálata iránt. A felülvizsgálatot a szombathelyi honvédkórház 1932. évi január hó 23-án foganatosította s annak során megállapítást nyert Klinits 100%-os munkaképtelensége, de megállapította a kórház egyúttal a következőket is: »A háborús katonai szolgálat ennek a háború előtt már idült betegségnek rosszabbodásához, ha átmenetileg esetleg nagyobb mértékben is, lényegében csak kisebb mértékben járulhatott hozzá. Ez idő szerint megállapítható munka-, illetve keresetképtelensége a háborús katonai szolgálatnak rovására nem írható, mert jelen állapota elsősorban is döntő százalékban a betegség természetével járó lassú fokozatos súlyosbodás szükségszerű következménye, mely háború közbejötte nélkül, nyugodt, kímélő élet mellett is kifejlődhetett volna.« 2Sú. ülése 19 elf május 30-án, szerdán. Ennek a véleménynek az alapján a honvédelmi miniszter úr 1932. évi szeptember hó 22-én kelt 159.427/HG/1932, számú rendelkezésével Klinits Eudolfot 1932. évi november hó 1-től való hatállyal 50%-os hadirokkanttá nyilvánította. Nevezett ebben a rendelkezésben nem nyugodott meg és 1933. év folyamán ismételten újabb kérelmet adott be. Kérelmét azonban a honvédelmi miniszter úr elutasította. Klinits Eudolf rokkantsági fokának leszállítása tehát a Wiesner Zoltán segédjegyző ellen tett panasszal összefüggésbe nem hozható. A hozzám beérkezett jelentés szerint azonban nevezett részeges, összeférhetetlen, veszekedő természetű ember, s a központi illetményhivatalhoz ellene a névtelen feljelentést valószínűleg valamelyik haragosa tette. Klinits megbízhatatlanságát és könnyelműségét tanúsítja a volt népjóléti miniszter úr 168.721/1931. számú azon rendelkezése, amely szerint feleségének panaszára engedélyezte, hogy a rokkantjáruléka feleségének kezeihez lizettessék ki, hogy a család megélhetése veszélyeztetve ne legyen. Klinits rokkantsági fokának újból való megállapítása körül a közigazgatási hatóságok részéről szabálytalan eljárás megállapítható nem volt. Kérem a tisztelt Képviselőházat, hogy a végleges válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1934. évi május hó 17-én. Keresztes-Fischer s. k.« Elnök: Az interpelláció képviselőtársunk nincs jelen. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a belügyminiszter úr írásbeli válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Most pedig áttérünk a szóbeli interpellációk meghallgatására. Sorrendben az első Hegymegi Kiss Pál képviselő úr interpellációja Komárom város háztartási zavarai tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni! Brandt Vilmos jegyző (olvassa): »Interpelláció a belügyminiszter úrhoz. Tekintettel Komárom város súlyos anyagi helyzetére, szíveskedjék a belügyminiszter úr közölni, hogy a városi költségvetés vizsgálata rendén, történtek-e oly takarékossági intézkedések, amelyek a város polgárainak teherbíró képességeire figyelemmel vannak?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Komárom város ellenzéki polgárságának kívánságára mondom el a belügyminiszter úrhoz intézve ezt az interpellációt, amel/ben a miniszter urat arra kérem, hogy ennek a városnak helyzetét taka rékossági szempontból vizsga íja meg. Erről a városról ïtfi dnyájaa tudjuk, ho^j azok közé az áldozat-városok közé tartozik, amelyeket a trianoni béke kétfelé szak'tott. A'. itt maradt csonka Komárom városnak a helyzete egy pár számadatból nyilvánvaló, úgyhogy azt hiszem, tovább nem is szükséges az igen t. Ház figyelmét igéiybe vennem. Ennek a városnak ezidőszerint 7500 lakosa van, tisztviselőinek száma 47, (Gr. Apponyi György: Ejha!) 9 nyugdíjasa és kegydíjasa van még ezen a 47 tisztviselőn kívül. A városnak két jövedelme van: a Fiedler-féle lenipari részvénytársaság, amely ma zárgondnokság alatt áll, és ha ezt az üzemet leállítják, a vá-
