Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-286

Az országgyűlés képviselőházának % rosnak igen jelentős jövedelme megszűnik. A másik bevételi forrása az, hogy a huszárlak­tanya után élvez bizonyos haszonbért. A város adóssága ezidőszerint 900.000 pengő körül van, (Rassay Károly: Az Udónak kifizetett összeg!) a város költségvetése 473.896 pengő volt 7500 emberre s a baj, amit a polgár­ság egy része sérelmez, az, hogy 1934-ben, a nagy takarékosság idején ez a költségvetés 26.000 pengővel emelkedett, úgyhogy ezidősze­rint 499.562 pengő az általános háztartási ki­adás s emellett szerepel még az önálló keze­lésű városi intézmények kiadásaként 95.315 pengő. Tisztviselői javadalmakra ez a 7500 la­kosú város 157.640 pengőt ad ki. Ez a törzs­illetményekre vonatkozik. Ezeken a törzsillet­ményeken kívül ugyanis még 35.893 pengőt tesznek ki a mellékilletmények, ahol már taka­rékossági szempontokból a Károlyi Gyula kor­mánya által kiadott rendelet folytán is megta­karítás lett volna eszközölhető. Azonkívül még a munkásság céljaira, ínségakciora be van ál­lítva 21.790 pengő. Aki ezeket a számokat figyelemmel kí­sérte, az ezek után megállapítja, hogy ennek a városnak a helyzete tarthatatlan. Amikor te­hát e város polgárságának egy része fellebbe­zések rendjén nagyobbarányú takarékosságot sürget a költségvetésnél, ez teljesen érthető. A csodálatos csak az, hogy a fellebbviteli, illetve vagyonfelügyeleti hatóságok ezt a ta­karékossági elgondolást nem veszik figye­lembe, (Rassay Károly: Budapesttel vannak elfoglalva, meg Debrecennel!) holott nagyon is figyelembe kellene ezt venni, mert a költségve­tés nem is őszinte. Nem őszinte azért, mert a város tulajdonát képező ingatlanok utáni adót, amelyet a városnak kellene önmagának meg­fizetnie, beállítja a költségvetésbe, holott ez csak fiktív tétel. Azt szerettem volna megkérdezni a bei­ügyminiszter úrtól, hogy komolyan foglalkoz­tak-e ennek a városnak helyzetével. Mert azzal, hogy ott a polgárság egy része évről-évre fel­lebbezéseket ad be és azokat elutasítják, figye­lembe nem veszik, nincsen megoldva a kérdés. Természetesen végtelenül sajnálom, hogy a belügyminiszter úr nem jelent meg. Ezek voltak azok a dolgok, amelyeket in­terpellációm rendjén előterjeszteni kívántam. Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügy­miniszter úrnak. Sorrend szerint következik Hegymegi Kiss Pál képviselő úr interpellációja a földmíveles­ügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni! Brandt Vilmos jegyző (olvassa): »Interpel­láció a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Tekintettel a Szolnok-Zagy varékás-Uj­szászi Ármentesítő Társulatnál felmerült sú­lyos szabálytalanságokra, hajlandó-e a minisz­ter úr e társulat ügy- és pénzkezelését meg­vizsgáltatni és az eredményhez képest a sür­gős eljárást folyamatba tétetni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hegymegi Kiss Pál: Mélyen t. Ház! Én az igen t. földmívelésügyi miniszter úrral úgy vagyok, hogy őt interpellálni szoktam, inter­pellációm rendesen komoly kérdésekről szól, amelyek több száz és ezer ember exisztenciáját érintik, a t, földmívelésügyi miniszter úr azon­ban vagy elkésik vagy nem jön be, úgyhogy én a miniszter úrtól ezekre a kérdésekre vá­laszt kapni nem tudok. Hogy a Szolnok-Zagyvarékás-Ujszászi Ár­6. ülése 19 3 i május 30-án, szerdán. 397 mentesítő Társulat dolgaira nézve nem fogok választ kapni, azt a magam részéről előre sej­tettem. Engedje meg a t. Ház, hogy én most interpellációm rendjén, amely interpellációm­ban a földmívelésügyi miniszter úrtól, mint fő­hatóságtól a legerélyesebb és legszigorúbb vizs­gálatot követelem, csak a tényeket hozzam az igen t. miniszter úr tudomására, ha még nem ismerné ezeket. Ez az ármentesítő társulat 1925-től kezdve idáig 1-3 millió pengő államkölcsönt kapott. Ebből épített 18 kilométernyi gátat, épített há­rom gátőrházat, amely létesítmények összege nein tesz ki többet 700 vagy 800.000 pengőnél. Kérdés, hogy hol van a többi, ezt akarom tudni! De szeretnek mást is tudni: hol vannak ezekről az építkezésekről a számadások, hol vizsgál­tatta azt felül a miniszter úr, illetőleg a mi­nisztérium és hol van az ott létesített épületek műszaki vizsgálatáról szóló jelentés, mert ezek­ről az építményekről igen csinos dolgot beszél­nek. Természetesen 8 esztendő alatt a társulat — amelynek élén természetesen egy főispán áll — nem fizetett semmi kamatot sem az államnak és ma a kincstár követelése vele szemben 1,700.000 pengő. Ennek a társulatnak elbocsátott igazgató-főmérnökéről kiderült, hogy a társu­lati vagyon hűtlen kezelésével több, mint 100.000 pengő kárt okozott ennek a társulatnak, (Gr. Apponyi György: Ül legalább? — Mikecz Ist­ván: Becsukták két évre!) Ez a hűtlen kezelés az ellenőrzés hiánya miatt volt lehetséges. Az­után pedig meg kell állapítanom, hogy a társu­latban az elnök kicserélése folytán beállott új vezetés részéről egyfelől indokolatlan perek indíttattak, másfelől pedig olyan perek szün­tettettek be, amelyeket a közérdek szempont­jából beszüntetni nem lehet. Szomorúbb helyzet az, hogy a társulatban a szavazatarány úgy áll, hogy a 20 holdon aluli nem egyesült érdekeltek egy részét a szolnoki polgármester képviseli, — ennek van 180 szava­zata — a másik részét a rékási bíró képviseli, ennek van 160 szavazata. A kettő együtt kitesz 340 szavazatot, viszont az összes szavazat 480. Akármit csinál tehát ott a .többi kisgazda, ha a polgármester és a bíró összefognak, — amint­hogy össze is fognak — akkor .sajátmaguk intézik el a dolgokat. Hogy pedig az intézés nem egészséges, ebben a tekintetben elég rá­mutatnom arra, hogy a társulat orvosa ellen az eljárást beszüntették, aki ott piperecikkeket és egyéb meg nem engedhető gyógyszereket rendelt az ottani alkalmazottaknak és ezáltal a társulatnak kárt okozott. Itt van tehát, t Ház, az 1,700.000 pengő. Van belőle 18 kilométernyi töltés, van belőle három gátőrház, azonkívül nyomorog miatta ezer kis­gazda és ennek a zagyvarékási ármentesítő tár­sulatnak az ügye nem halad előre, árfelülvizs­gálat hiányzik, a panaszokra nem válaszolnak és nem intézkednek. Ezért akartam ezt szóvá­tenni. Bejelentem megint az igen t. miniszter úr­nak, hogy nekem ne írjon levelet; jöjjön ide "és adjon választ, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) mert ha nem ad választ, akkor másodszor fogom ezt a kérdést ide a Ház elé hozni. Azért vagyok kénytelen ezt ilyen nyersen a földmívelésügyi miniszter úr tudomására hozni, — legalább is távollétében innen megüzenni — mert ezekben a kérdésekben és ilyen kérdésekben a földmíve­lésügyi tárcánál nagy hibák vannak, amelyek

Next

/
Thumbnails
Contents