Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-286
Àz országgyűlés képviselőházának é. állította neki az egész sajtót, másrészt pedig, hogy a nevezett idegen diplomata az egyik budapesti lapban egy nyilatkozatot tett közzé, melynek értelmében Oroszországban sajtószabadság van. * Meg kívánom állapítani az interpelláló képviselő úr állításával szemben, hogy a szovjet követ Budapesten egyáltalában nem tartott semmiféle előadást, hanem a szovjet követség egy sajtó-tea keretében vendégül látta a magyar sajtó képviselőit, akik erre a fogadásra a szovjet követség és nem a magyar külügyminisztériuin megnívása alapján mentek el. A sajtó-tea, mint már mondottam, a szovjet követ egyáltalában nem tartott előadást, ellenben egy bizonyos Csernyák nevű úr a las. szovjet hírügynökség képviselője, rövid ismertetést olvasott fel a szovjet-állam mai gazdasági és kulturális helyzetéről, amelynek során részletesebben ismertette a magyar-szovjet-orosz ke reskedelmi kapcsolatokra nézve érdekkel bíró orosz kereskedelmi statisztikai adatokat is. A szovjetkövet ezen előadás alatt jelen sem volt, hanem csak később jött el, hogy a magyar sajtó" képviselőit üdvözölje és ebből az alkalomból a sajtó képviselői által felvetett kérdésekre válaszoljon. Megjegyzem, hogy sem Csernyák közlései, sem Petrovski szovjet követnek a magyar sajtó képviselőivel folytatott beszélgetései nem lépték túl azt a határt, amely hasonló esetekben a nemzetközi diplomáciai gyakorlat szerint bármely követség részére nyitva áll a célból, hogy a vendéglátó ország sajtójának felvilágosításokat nyújtson. Kérem a t. Képviselőházat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1934 május hó 18. Kánya, 3. k.« Elnök; Az interpelláló képviselő ár nincs jelen. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a külügyminiszterúr írásbeli válaszát tudomásul venni, igen vagy nem! (Igen!) A Ház a választ tudomásul vészig Következik a pénzügyminiszter úr írásbeli válasza Vázsonyi Jánas képviselő úrnaK a nyugdíjtörvény kiegészítése tárgyában folyó évi január hó 24-én előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): »Dr. Vázsonyi János országgyűlési képviselőnek a nyugdíjtörvény kiegészítése tárgyában a pénzügyminiszterhez intézett és 1934. évi január hó 24-én előterjesztett interpellációja. Az interpelláció szövege: 1, Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr a legutóbb letárgyalt és elfogadott nyugdíjtörvény egyes igazságtalan intézkedéseinek kiküszöbölését keresztülvinni? 2. Hajlandó-e a 'vasutas társadalom és a nyugdíjashoz nőül ment özvegyek jogos pana szainak helyt adni? Válasz: Ad 1. Az országgyűlés mindkél Háza által időközben elfogadott és az Országos Törvénytárban, mint 1934 : 1. te, közzétett új nyugdíjtörvény 3. §-ában nyert szabályozást a keresettel bíró nyugdíjasok és özvegyek ellátása. A törvény az eddigi jogi helyzeten túlmenőleg korlátozásokat léptet életbe azoknak ellátása tekintetében, akiknek ellátásukon felül keresetük van, de a keresetet csak akkor veszi figyelembe, ha az olyan forrásból ered, amelyet egészben, vagy jelentős részben közpénzek táplálnak. A 6. ülése 193% május UÖ-án, Szerdán. 3Ô5 törvény rendelkezése tehát nem korlátozták azokat az ellátás élvezetében, akiknek keresete a közüzemi, vagy hasonló természeti alkalmaztatáson, vagy az állam, vagy az önkormányzat által támogatott intézményeknél történt alkalmaztatáson kívül álló valamely más alkalmaztatásból vagy tevékenységbői származik. Nem érinti tehát a törvény rendelkezése azokat a nyugdíjasokat, akik szabad pályákon helyezkedtek el. Az ilyen szabad pályákon elhelyezkedett nyugdíjasok ellátásának korlátozása a nyugdíjasoknak magánéletébe és ezen keresztül a társadalmi viszonyokba való olyan beavatkozás lenne, amely feltétlenül kerülendő. Az ( említett okból tehát nem lenne megengedhető olyan szabály alkotása sem, amely azokat a nyugdíjasokat korlátozná a nyugdíj élvezetében, akik mint nyugdíjasok az ügyvédi pályán helyezkedtek el. Ad. 2. A törvény nem érintette az érvényben álló ellátási törvényeknek összes alapvető rendelkezéseit, de a ^vasutas társadalom különleges érdekeire egyébként is figyelemmel volt akkor, amikor a lakáspénz mértékének megállapításánál a szolgálati idő számítás tekintetében rájuk nézve fennálló kedvezőbb rendelkezéseket figyelembe vette. Minthogy a törsvény az özvegyi nyugdíjra való igényjogosultság kérdésével egyáltalában nem foglalkozik, az interpelláló részéről felvetett annak a kérdésnek szabályozása, hogy a nyugdíjashoz feleségül ment özvegyek is ellátást kapjanak, kívül esett ,a törvény keretein. Egyébként az érvényben álló jogszabályok is módot adnak arra, hogy a nyugdíjassal házasságot kötött nők bizonyos esetekben özvegyi nyugdíjat kaphatnak. A törvényhozás által alkotmányos módon megalkotott s alig pár hónappal ezelőtt érvénybe lépett új nyugdíjtörvénynek az interpelláló kívánalmainak megfelelő kiegészítésére vagy módosítására, illetve ennek kezdeményezésére elfogadható alapot nem látok. Budapest, 1934. évi május hó 19-én. Imrédy Béla s. k., m. kir. pénzügyminiszter.« Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a pénzügyminiszter úr írásbeli válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a belügyminiszter úr írásbeli válasza Kéthly Anna kéviseíőtársunknak egy hadirokkant rokkantsági százaléka megállapításának különös körülményei tárgyában előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni! Brand Vilmos jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Kéthly Anna országgyűlési képviselő az országgyűlés Képviselőházának 1934. évi március^ hó 21-én tartott ülésén a következő interpellációt intézte hozzám: 1. Van-e tudomásom arról, hogy Wiesner Zoltán sárvárig segédjegyző ellen Klinits Rudolf 100 százalékos hadirokkant panasza alapján vizsgálat indult, amelynek eredményeként nevezettet rendkívül enyhén megbüntették. 2. Van-e tudomásom arról, hogy Klinits Rudolf panaszos ellen a feljelentés megtorlására hajsza indult meg, ennek következményeként rokkantsági százalékát 50 százalékkal lecsökkentették annak dacára, hogy rokkantságának 100 százalékos foka a háborút közvet-