Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-279

Az országgyűlés képviselőházának 279 ügyi tárca vitájával kapcsolatban rámutatni, mert ha áll az, amit az igen t. miniszter úr nagyon helyesen mondott, hogy tudniillik Deák Ferenc szellemében akar működni általában a jogszolgáltatás terén, akkor méltóztassék ezt nemcsak az igen t. miniszter úr• nak, hanem az egész közvéleménynek a közjog terén is érvényesíteni. Deák Ferenc a jogot erősebbnéjs hirdette az erőszaknál. Lehetnek tőlünk ideiglenesen elszakított és megszállott területek, de a jogban, a közjogban, a közjogi meggyőződésben a Szent korona egységét fenn kell tartanunk mindaddig, amíg a megvalósulás bekövetkezik. Mivel ebben a szellemben működik a kormány és az igen t. igazságügyminiszter úr is, a költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik?! Esztergályos János jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Magam is szívesen beállanék azok közé, akik a kormány politikáját, ebben az esetben az igazságügyi kormány politikáját, helyeslik és a költségvetést elfogadják, miként ezt az előttem szólott Krüger Aladár képviselőtársam is tette, ha erre valami kis alapom volna, de végtelenül sajnálom, hogy a magam részéről ezt az alapot nem tudom felfedezni, mert én széles szakadékot látok itt is az elmélet és a gyakorlat között; itten éppúgy, mint az állami igazgatás minden más területén. A miniszter úr igen szép szavakat talált az igazságszolgáltatás méltatására. Valósággal oltárt emel az igazságszolgáltatásnak, fenséges magaslatokra emeli fel, sajnos azonban, ha egy kicsit belenézünk a dolgokba, tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy a gyakorlat egészen mást mutat. Meg kell állapítani, hogy a jogterület sem mentes a politikától és a ma észlelhető társadalmi villongásoktól. A miniszter úr az ezeréves alkotmányra hivatkozik, mint a haladás és fejlődés egyetlen szilárd bázisára. Mi ezt a bázist elfogadjuk, mi szociáldemokraták törvényes alapon akarunk törekvéseink érvényesüléséért küzdeni. Elfogadjuk azt a másik megállapítást is, amelyet a miniszter úr beszéde folyamán mondott, hogy a jogalkotás terén az evolúció és nem a revolució tempóját akarja követni, szemben a revolúciós jogalkotással. Ezt is elfogadjuk, elfogadnánk, ha ilyen volna. Nem is lehet más, hiszen normális viszonyok között csak az evolúciós tempó lehet irányadó és elfogadható, mert a revolució rendkívüli helyzet, rendkívüli állapot, amikor silent Musae, amikor hallgat és elhallgat minden és a forradalom jogánál fogva mindenféle fejlődés meredek irányban tör fel. Kérdem azonban, hogy napjainkban és itt nálunk Magyarországon, hol van a jogalkotásban az evolúció? Ha volna ilyen konstatálható, ismétlem, szívesen konstatálnám és én is zászlót hajtanék az igazságügyi kormányzat előtt, En azonban nem találom ezt sehol, a jogalkotás egész területén az elmúlt 15 esztendőben a reakció, a visszafejlesztési szándék volt az irányadó. Nem lehet tagadni, hogy az elmúlt másfél évtizedben, mind az, ami ezen a területen történt, a visszafejlesztés szándékával, a visszafejlődés irányában a reakció jegyében született meg. Sőt azt se mondhatjuk, hogy régen megalkotott törvényeket betartanak, mert hiszen egész sereg törvényt, élő törvényt felfüggesztetettek a hadi jog címén és ma is szüneülése Ï934. május 17-én, csütörtökön. 31 teltetnek. Azt hiszem, hogy a 15 esztendő éppen elég idő ahhoz, hogy a háborús jogot viszszafejlesszük és legalábbis a háborúelőtti állapotot állítsuk vissza a jogszolgáltatás területén. Itt van mindjárt a sajtótörvény, az 1914. évi XIV. te, amely meglehetősen szigorú törvény volt annak idején, amely ellen az egész zsurnalisztika és az egész magyar közélet tiltakozott, amelyet azonban törvénybe iktattak, de azt hiszem, nem is lépett életbe, illetőleg nem próbálhatták ki a gyakorlatban, mert köabejött a háború és rögtön életbeléptették a hábonis kivételes intézkedésekről szóló 1912 : LXIII. évi tc.-t és az ez alapon kibocsátott kivételes rendelkezésekkel kormányoztak. Ez a sajtótörvény európai viszonylatban — ezt a sajtó-ankéten a törvény előkészítés munkájánál kimutatták —í- nem volt jó törvény és nem volt haladó liberális szellemű törvény mégis a mai kormányzat immár 15 esztendő óta ezt az európai viszonylatban nem liberális törvényt is szünetelteti és még mindig a hadi jog alapján kezeli a sajtójogot. Itt van az esküdtbíráskodás. Valamikor ez is volt Magyarországon és Deák Ferenc is híve volt az esküdtbíráskodásnak. Ha a miniszter úr Deák Ferenc szellemét idézi és Deák Ferenc szellemében akar igazságügyi szempontból Magyarországon kormányozni, akkor legalábbis ki kellett volna egészítenie felszólalását azzal, hogy foglalkozik az esküdtszék intézményének visszaállításával. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha ezt nem teszi, akkor nem sok alapja van annak, hogy Deák Ferenc szellemében akar továbbkormányozni. Itt van azután az egyesülés és gyülekezés joga, amely nincsen kodifikálva. Erre vonatkozó törvényünk nincsen, semmiféle jogbiztonság nincs sehol ezen a területen. Az egyes közigazgatási hatóságok szeszélyének, önkényének van alávetve Magyarországon a gyülekezés és egyesülés joga. Csak rendeletek vannak, ezek is rosszak és ezekkel a rossz rendeletekkel is visszaélnek az egyes közigazgatási hatóságok. Ahány terület, ahány járás, annyiféleképpen fogják fel, annyiféleképpen magyarázzák, az egyesülés és gyülekezés jogát Magyarországon. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Én jól tudom, t. miniszter ár, hogy ez a közigazgatás területére, tehát a belügyminiszter úr hatáskörébe tartozik, ámde a jog legfelsőbb őrének látnia kell azokat az abuzusokat, amelyek ezen a téren mutatkoznak és ha valóban a jog jegfelsőbb őre akar lenni kielégítő mértékben és formában, közmegelégedésre, akkor látnia kell ezeket a hiányokat és ezeken a hiányokon új jogalkotásokkal segítenie kell. Kivételes rendeletekkel helyettesítik ezeket a törvényeket, a sajtótörvényt és az esküdtbíráskodásról szóló törvényt. Kivételes rendeletek alapján kezelik az egyesülés és gyülekezés jogát. Hogy miképpen, arra nézve a Képviselőház és a minisztérium nem lehet tájékozatlan, mert mi éppen elég anyagot tártunk a Képviselőház elé, amelyek mutatják az ezen a téren mutatkozó hallatlan állapotokat. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De tovább megyek. Ki merem mondani azt, hogy én ettől a kormányzattól nem kérek és nem várok új jogalkotásokat. Én sokkal jobban szeretném, ha ez a kormány, ez a rendszer nem alkotna semmi újat, mert ameddig nem nyúl semmihez, addig legalább nincsenek új bajok, addig bizonyos, hogy valami új rossz nem szakad rá az országra. Teljesen kielégítő volna tehát az, ha a miniszter úr visszaállítaná