Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-286

382 Az országgyűlés képviselőházának mindjárt befejezem. Ezen a téren a 10.000 pengő olyan felesleges túlköltekezés, amelyet — azt hiszem — meg kell és meg lehet szüntetni. A jótékonyság és a közsegélyezés tételénél megint a főváros a mostohagyermek. Nem kifogásolom azt, hogy előirányzat nélkül elköltöttek 3,000.000 pengőt, de kifogásolom, hogy ebből a fővárosra csak 315.000 pengő jutott. Kifogásolom, hogy a főváros rendkívül nagy áldozatait, amelyeket erre a célra hozott, az állam egyáltalán nem honorálja. Elnök: Méltóztassék befejezni beszédét! Kertész Miklós: Végül kifogásolom azt, hogy az Állami Sorsjáték 380.000 pengő jövedelmét ahelyett, hogy a közületeknek, közhatóságoknak bocsátották volna rendelkezésére megfelelő szétosztás céljából, magánosoknak, 71 egyesületnek adták ki. (Elnök csenget.) Mindezen okokból, legfőképpen pedig ama súlyos tétel miatt, amelyről Bródy képviselőtársam és jómagam is beszéltünk, a zárszámadást nem áll módomban elfogadni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Dénesfay-Dinich Ödön jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Feliratkozva nincs senki. Kíván valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kíván szólani. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) — Farkas István: Halljuk a magyarázatot!) Elsősorban is köszönetet kell mondanom a felszólalt képviselő uraknak soktekintetben szakszerű bírálatukért és elnézést kell kérnem azért, hogy. minden egyes témára, amelyet felhoztak, nem tudom megadni a választ, mert időm ezt nem engedi. Esterházy Móric igen t. képviselőtársam több vonatkozásban szóvá tette, hogy a zárszámadások felépítése nem ad még kellő megvilágítást a helyzetről, illetőleg olyan rendszer szerint készül, hogy a tulajdonképpeni kép kibogozása oly különleges szakértelmet és fáradtságot igényel, amit valóban nem fordíthat a t. Háznak minden tagja arra, hogy a való képet magának megalkossa. Azt azonban az igen t. képviselőtársam is elismerte, hogy ez a zárszámadás lényeges haladást jelent az előző zárszámadásokkal szemben. Azt hiszem, az idők folyamán sikerülni fog olyan struktúrába, olyan rendszerbe foglalni a zárszámadásokat, amely az eligazodást a törvényhozás valamennyi tagjának megkönnyíti. (Helyeslés jobb felől.) Az igen t. képviselőtársam szóvá tette azután azt a kérdést is. amely- a költségvetési vita folyamán több ízben szerepelt a t. Ház előtt, nevezetesen annak az új ellenőrzési rendszernek bevezetését, amelyet most már a budapesti utalványozási joggal ellátott valamennyi hatóságnál érvényesítünk, nevezetesen, hogy a számszék a helyszínen gyakorolja az ellenőrzést. A maga részéről — és örömmel látom, hogy ebben felfogása találkozik az enyémmel — ebben a rendszerben materiális haladást lát és attól jó eredményeket vár. A magam részéről én is ugyanilyen várakozást fűzök a számszéknek ehhez a munkájához és azt hiszem, hogy a számszék ezt a munkát, — legalább is az eddigi tapasztalatok ezt mutatják — mai személyzetével el fogja tudni látni. A felszólalt igen t. képviselőtársaim közül ketten, Bródy és Kertész t. képviselőtársaim 286. ülése 193A május 30-án, szerdán. szóvá tették a vízügyi szolgálattal kapcsolatos bizonyos kiadások kérdését. Ez a kép, azt hiszem, többé-kevésbbé világosan áll azok előtt, akik az újságokban megjelent különböző híreket, nevezetesen az illető érdekelt tiszteletbeli főkonzul úr nyilatkozatait figyelemmel kísérték, de ezenfelül még bátor vagyok utalni arra, hogy az 1933/34. költségvetési év első félévi hiteleltéréseiről benyújtott kimutatás, amely most már nyomtatásban is megjelent és az igen t. képviselő uraknak rendelkezésükre bocsáttatott, 21. lapján meglehetősen bőséges indokolását tartalmazza ennek az ügynek, amelyet, ha Bródy igen t. képviselőtársam elolvasott volna, akkor ezt a nagy rejtélyt valószínűleg megfejtettnek találta volna. A helyzet röviden rekapitulálva az, hogy az akkori kormány az 1929. év folyamán megbízást adott Euttkay Udo tb. főkonzulnak arra, hogy az Alföld öntözését tanulmányozza és megfelelő terveket készítsen. (Bródy Ernő: Ki adta a megbízást?) Hogy az előző kormánynak ez a cselekedete mennyire volt indokolt, azt hiszem, erre választ adnak azok a szomorú események, amelyedet r a Tiszántúl egyes részein most, ebben a szárazságban tapasztalunk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) De másrészt minden előrelátó államférfinak gondolni kell arra, hogy a mi népsűrűségünk mellett hova-tovább szükségünk lesz arra, hogy termelő erőinket, talajunkat jobjan kihasználjuk. Ennek következtében messze előrelátó politika mellett azt hiszem, ennek a kérdésnek tanulmányozása legalább is igen indokoltnak mutatkozik. Hogy ezt a tanulmányozást egy bevál't szakértőre bízták és nem versenytárgyalás útján adták ki, érthető, és az is egészen természetes, hogy ilyen óriási munka elvégzése, amely tudomásom szerint nagy irodát is igényel, tetemes költségekkel jár. Az illető tb. főiionzul úr, miután 1931 októberében ezek a munkálatok az akkori gazdasági helyzetre való tekintettel beszüntettettek, bizonyos igényeket támasztott, amely igényekkel szemben a magyar kormány, úgy az előző, mint a mi kormányunk, kifogásokat emelt. Ennek következtében került bíróság elé az ügy, éppen azért, mert vitás ügy volt és mert a magyar kormány nem ismerte el a támasztott igényeket. A fennforgó f összes körülmények leggondosabb mérlegelésével a kormány úgy találta, hogy a választottbírósági eljárás a leghelyesebb. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Ez az érdekes! — Esztergályos János: Miért?) Ez a választottbíróság 1933 októberében ítéletet hozott s ebben a végítéletben a főkonzul úr részére, mintegy négyévig tartó tanulmányozási, tervezési és helyszíni felvételezési munkálataival és a tervek elkészítésével kapcsolatban felfogadott műszaki és irodai személyzet díjazásával kapcsolatban felmerült készkiadásainak fedezésére 900.000 pengő »tiszteletdíjat állapított meg, amely után 1931 november 1-től kezdve 5%-os kamat jár. (Esztergályos János: Nagy gavalléria, inkább a kolduló hadikölcsönjegyzőknek adták volna!) Elnök: Csendet kérek, Esztergályos képviselő úr! (Esztergályos János: Azok részére nincs pénz, azokat elutasítják!) Imrédy Béla pénzügyminiszter: Az 1931/32. évben előlegképpen kifizettetett 150.000 pengő, (Esztergályos János: Szörnyű!) 1932/33-ban kifizettetett 80.000 pengő s azonkívül választottbírósági költség fejében 11.990 pengő. Erre a két tételre utalt Bródy t. képviselőtársam. Az