Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-286

Az országgyűlés képviselőházának & ezidőszerint itt benyújtott első félévi hitelel­teresi kimutatásokoan szerepel 300.0(51 pengő 65 huer kiuiaivanyozas es meg Mu.ouU pengő ke­rül kiutalásra havi 4U.0UU pengős részietekben az litöíí/04. költségvetési ev második felének fo­lyamán. Végül a hátralékos 2U5.0UU pengő, ami­vel azután az egész megítélt követeles és a megítélt kamatok végleges kiegyenlítést nyer­nek, az 1934/35. évi költségvetésbe be van ik­tatva. (Esztergályos János: Ha egy kisiparos nem tudja 2\) pengős hátralékát kiűzetni, kí­méletlenül elárverezik!) Elnök: Csendet kérek, Esztergályos kép­viselő úr! (Esztergályos János: Tékozolnak, pazarolnak!) Esztergályos képviselő urat foly­tonos közbeszóláseiért rendreutasítom. (Esz­tergályos János: Szörnyű valami!) Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház! Ez a helyzet a maga teljes valóságában, amelyet bátor voltam úgy előadni... (Egy hang a bal­oldalon; Hol vannak!) Elnök: Csendet kérek, képviselő úr! Imrédy Béla pénzügyminiszter:... ahogyan az a hiteleltérési kimutatás indokolásában is szerepel s ezzel azt hiszem, teljes világosságot derítettem erre az ügyre. (Rassay Károly: Jöj­jön az összeférhetetlenségi törvény, ez a morál ebből az ügyből! r- Esztergályos János: Hal­latlan lelkiismeretlenség ez a magyar államtól! Hallatlan! Vérlázító! — Zaj a bal- és a szélső­baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház! Az előzmények után a magyar kormánynak nem volt más lehetősége, minthogy a válasz­tottbíróság ítéletét elfogadva, kötelezettségét teljesítse. (Rassay Károly: Miért nem bízták a Kúriára?) Ezekután legyen szabad bizonyos általáno­sabb aspektusára áttérnem a zárszámadások­nak, rámutatni arra, amire Esterházy Móric igen t. képviselőtársam is rámutatott, neveze­tesen arra, hogy ezekben az 1932/33. évi zár­számadásokban a megelőző zárszámadási pra­xissal szemben lényeges javulás mutatkozik, így haladás mutatkozik abban az irányban, hogy a zárszámadások összege lényegesen ki­sebb összeget mutat, mint a megelőző években. Az 1930/31. évi 1627 millió maximummal, az 1931/32. évi 1388 milliós összeggel szemben itt már 1184 milliós kiadási végösszeggel állunk szemben, ami körülbelül 28%-os csökkenést je­lent. Ennek következtében a helyzet az, hogy a hiány is lényegesen kisebb összeget tesz ki s a hiány fedezésére szükséges hitelműveletek volumenje csökkenést mutat az előző évekkel szemben. Míg az 1931/32. évben körülbelül 183 millió pengő volt az igénybevett hitelek ösz­szege, az 1932/33. évben ez már 102 millióra csökkent. Igaz, hogy ehhez hozzá kell adnunk a teljesség és összehasonlítás kedvéért még körülbelül 25 milliót, ami a külföldi állam­adósságok elhalasztott szolgálatával kapcso­latos. Bizonyos konszolidációt, bizonyos előhala­dást látunk azután abban a tényben, hogy az úgynevezett túlkiadásokban és az előirányzat nélküli kiadásoknak arányszáma a megelőző évekkel szemben lényegesen csökkent, ami an­nál nagyobb haladást jelent, miután a meg­előző évekkel szemben lényegesen csökkent, ami annál nagyobb haladást jelent, miután a meg­előző években nagyobb volt a kiadási végösz­szeg, tehát a százalékos csökkenés nem is tün­teti fel teljes mértékben a csökkenés igazi mér­vét. A helyzet az, hogy az 1932/33. évben a túl­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ XXIII. ?. ülése 19B% május 30-án, szerdán. 383 kiadások mindössze 2*8% -át, az előirányzat nél­küli kiadások pedig 2-5%-át tették az össz­kiadásoknak, összesen tehát b''á%-ot, míg a megelőző iyöl/32. évben ez az arány 14-üro, az iyöu/31. költségvetési évben pedig 17-8% volt. Vegui a harmadik momentum, amelyre rá kí­vánok mutatni az, hogy ebben az évben sike­rült betartani ismét eisóízben azt az előírást, biztosítani a zárszámadásoknak azt a rációját, hogy azok a költségvetés tárgyalásakor már ismeretesek legyenek és a törvényhozásnak renaeikezésére álljanak. Azt hiszem, hogy azok az eredmények, ame­lyeket elértünk, a kormányzat és az állami ad­minisztráció, nemkülönben az Állami özám­szek együttes, egyetértő munkájának köszön­hetők s azért erről a helyről is köszönetet kell mondanom az Állami Számvevőszéknek azért a precizitásért, amellyel a munkálatokat kellő időben elkészítette. Ezeknek a megfontolásoknak figyelembevé­telével kérem a t. Házat, hogy az 1932/33. évi zárszámadást és az arról szóló jelentést elfo­gadni méltóztassék. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek nincs. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Követ­kezik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a zár­számadást vizsgáló bizottság jelentésében fog­lalt javaslatokat elfogadni és a kormánynak a felmentvényt megadni? (Igen! Nem!) Akik el­fogadják, méltóztassanak felállani! (Megtörté­nik.) Többség. A Ház a zárszámadásvizsgáló bizottság je­lentésében foglalt jalvásiatokat elfogadja és a felmentvényt a kormánynak megadja. A most tárgyalt jelentést tárgyalás és hoz­zájárulás céljából a Felsőházhoz teszem át. Napirend szerint következik az ország Szent Koronája mindkét őrének megválasztásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. (írom. 726.) Az előadó urat illeti a szó. Dési Géza előadó: T. Ház! Tegnap bátor voltam a Képviselőház közjogi bizottságának jelentését előterjeszteni a koronaőrök megvá­lasztásának becikkelyezése, törvénybe iktatása tárgyában. A magyar történelemben évszázadok óta mindig a nemzet egyik legfontosabb, legma­gasztosabb érdekének tekintetik minden, ami összefügg a Szent Koronával. A magyar Szent Korona nem a cezarizmus szimbóluma, — unint más országokban — hanem jelenti a magyar nemzet egyetemét, jelenti a történelmi multat, jelenti a jogfolytonosságot és jelenti a magyar jövendőt. Es bár Trianon országunk területét megcsonkította és testvéreink millióit idegen járom alá száműzte, a Szent Korona a maga egységében hirdeti a magyar integritást, hir­deti az ezeréves magyar életet és hirdeti egy­úttal a magyar feltámadást is. (Ügy van! jobb­felől.) Éppen ezért mély tisztelettel javaslom,hogy amint évszázadok óta minden alkalommal a ko­ronaőrök megválasztását az esemény ünnepé­lyességének, az ügy történeti és alkotmánybeli jelentőségének demonstrálására törvénybe ik­tattuk, úgy most is méltóztassék báró Perenyi Zsigmond titkos tanácsos, volt belügyminiszter­nek, (Éljenzés jobbfelől.) valamint,gróf Teleki Tibor volt felsőtházi tagnak, megválasztott ko­ronaőröknek, akik az esküt letették és a kul­csokat átvették, koronaőrré történt megválasz­tását törvényben megállapítani és ezzel minden időkre megörökíteni. {Helyeslés.} 54

Next

/
Thumbnails
Contents