Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-279

30 Az országgyűlés képviselőházának ít9 úton lehetővé tenni azt, hogy az Ofb. által juttatott egyéni kishaszonbérletek községenként a földtulajdonos egyoldalú kívánságára is az Okh. kebelében működő és egyetemleges felelősség alapján megszervezett földbérlő szövetkezetekké alakíttassanak át. Az illetékről is szó esett, t. Képviselőház! Az ügyvédi karnak régi panasza az illetékek miatti zaklatás. Van szerencsém bejelenteni, hogy holnap a Képviselőház elnökségéhez én magam is mentelmi jogom megsértését fogom bejelenteni, amennyiben éppen a napokban kaptam elővezetés terhe melletti idézést egy illetékügyi kihágás címén, amely illetékügyi klihágás ügyében megállapítottam, hogy a tényállás abszolúte hamis, a tényállás téves és ennek ellenére engem, képviselői mentelmi jogom dascára elővezetés terhe mellett egy kétpengős ügyben mernek megidézni és zaklatni. Mi lehet azokkal az ügyvédekkel, akiket mentelmi jog nem véd, mi lehet azokkal a felekkel, akiket egyáltalán nem véd még az ügyvédi tudomány sem? Olyan eljárás indult meg az illetékek behajtása terén, amely a zaklatás fogalmát teljesen kimeríti. {Erdélyi Aladár közbeszól. — Zaj a középen.) T. Képviselőház! Beszédidőm nemsokára lejárván, még csak egy kérdésre kívánom az igazságügyminiszter úrnak, de talán az igazságügyminiszter úron keresztül az egész ország közvéleményének figyelmét is felhívni. Az igazságügyminiszter úr nemcsak a magánjognak, nemcsak a büntetőjognak, hanem a közjognak is legfőbb őre. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a hivatalos nyelvhasználatban is, a köznyelvi használatban is a közjogra nézve veszélyes elnevezések kezdenek a magyar nyelvben lábrakapni, már pedig a közjogilag téves nyelvhasználatok súlyos követkeményekkel járhatnak. Jogászok előtt nem kell nagyon magyaráznom, mint jelentett az, amikor például a régi időkben Verőce, Szerem és Pozsega megyékre kiterjesztették a Szlavónia elnevezést, holott Szlavónia alatt eredetileg Zágráb, Belovár-Kőrös és Várasd^ megyék értettek csak. {Felkiáltások a középen: Ez igaz!) Amikor a Szlavónia elnevezés átcsúszott az eredetileg tiszta magyar Verőce, Szerem és Pozsega megyékre, amelyek a honfoglalás első évétől kezdve magyar lakossággal bírtak, és ahol törzsökös magyar lakosság van ma is, (Ügy van! a középen.) attól kezdve csúszott át ez a három magyar vármegye mint Szlavónia Horvát-Szlavonorsizághoz, holott 1848-han ez a három vármegye még közvetlenül küldötte a maga képviselőit a budapesti országgyűlésre éppen úgy, mint más magyar vármegyék. Ugyanilyen veszedelmesen téves közjogi elnevezéseket látok ma is lábrakapni. Ilyen például elsősorban^ az, hogy »utódállam«. Sajnos, a Képviselőházban is "beszélnek utódállamokról, pedig az utódlás bizonyos jogi fogalmat jelent, én pedig nem vagyok hajlandó elismerni, hogy a trianoni békeszerződés, helyesebben békeparancs alapján jogos úton jutottak volna a szomszédos államok a Felvidéknek, Erdélynek, a Délvidéknek vagy NyugatMagyarországnak birtokába, (Helyeslés.) sőt még abba ísem, csak bitorlásába. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt, hogy jogilag mennyire alapos az én megállapításom, mutatja az, hogy a trianoni békeparancsot becikkelyező^ törvény r világosan utal bevezetésében, 1. §-ában a kényszerhelyzetre, amely a kormánynak a békeszerződés aláírására vonatkozó elhatározásánál ülése 1934 május l?-én, csütörtökön. döntő súllyal hír. Ezek magának a törvénynek a szavai. Kikényszerített akaratnyilvánítás nem lehet jogforrás. Ez a békeszerződés tehát csak parancs, egyoldalú akaratnyilvánítás, a mi részünkről pedig kényszerű alávetés. (Ügy van! Ügy van!) Ebből származhatik tényleges állapot, amely a rákényszerítő akaratnyilvánítás erejének tartamára fennáll, de jog nem származhatik belőle, csak tűrt helyzet. Jogi értelemben vett utódlás tehát nem is származhatik belőle, tehát utódállamokról beszélni nem lehet. Tessék beszélni kisantant-államokról, környező államokról, tessék akármilyen más udvarias formában róluk bezélni, de utódállamokról semmi esetre. (Élénk helyeslés.) T. Ház! Hogy milyen különbség van egy békeparancsot becikkelyező törvény és egy valódi békeszerződést becikkelyező törvény között, erre megint példa az 1921:XLVIII. tcikk. amejy az Egyesült Államokkal köttetett, ^ s amely a békeszerződést minden lb evezetés és minden kényszerítésre való utalás nélkül cikkelyezi be, ez az, ami 'békeszerződés, a másik pedig békeparancs. Az 1921. évi XLVIII. tcikk jogforrás, ellenben az 1921. évi XXXIII. tcikk nem jogforrás, csak tűrt, tényleges állapot. További ilyen téves közjogi elnevezés az, amikor mi Szlovenszkóról beszélünk. Ez az elnevezés 1861-ben a túrócszentmártoni tót gyűlésen keletkezett, amikor követelték Szlovenszkó Okolie címen egy külön osztrák koronatartomány megalkotását. Ebből, az osztrák koronatartomány követeléséből született meg a Szlovenszkó elnevezés. Szlovenszkó nincs, nem lehet, mert ez tartományi különállást, vagy országos különállást jelent. Tessék magyarul Felvidéknek, elszakított Felvidéknek, vagy Felső-Magyarországnak nevezni. Neprajzilag sem helyes ez az elnevezés, mert a Felvidék őslakossága nem a tót, hanem a magyar. 1200-ig ott csak magyarok laktak, nem pedig tótok. Hasonlóképpen téves a Ruszinszkó elnevezés is. Ez egy kicsit emlékeztet a Népköztársaság alatti Ruszka-Krajna elnevezésre. A Ruszinszkó elnevezés is helytelen, ugyanazon okokból, amelyeket felhoztam. Az úgynevezett Ruszinszkónak az őslakossága nem rutén, hanem magyar, mert az első rutén település 1394-ben történt az Erdős-Kárpátokban, de ott is a magyarság az igazi törzsökös őslakosság. Tessék Ruszinszkó helyett Erdős-Kárpátokat mondani, ami tartományi különállást nem jelent. Hasonlóképpen a Bánát és a Vajdaság elnevezés sem helyes. Mind a kettő az osztrák uralom idejére emlékeztető. A helyes magyar elnevezés, Délvidék, Temesköz, Bácska. Mindegyik elnevezés egy-egy vidéket jelent, de anélkül, hogy tartományi különállást jelentene, illetőleg tartományi különállásra utalna. T. Képviselőház! Ezeket akartam csak a rendelkezésemre álló rövid idő alatt az igazságügyi kormányzat figyelmébe ajánlani. A magánjog terén is, meg a közjog terén is egy tallózást végeztem, abban a meggyőződésben, hogy talán nem végeztem hiábavaló munkát sem a magánjog, sem a közjog terén. A közjog terén újabban valahogyan egy kissé elvonatkoztunk attól a túlérzékenységtől, amelylyel a Képviselőház és a Főrendiház • valamikor régebben a közjogi kérdések iránt viseltetett. Annál inkább szükségesnek tartottam most a közjogi kérdésekre éppen az igazság-