Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-286
Az országgyűlés képviselőházának 2 zeléshen előforduló pénz, illetve vagyonváltozásokat, nemkülönben az alapok és alapítvá' nyok kezelését is állandóan folyamatosan és rendszeresen ellenőrizhesse, annál is inkább tudomásul veszi, mivel a kormány az 1934/35. évi költségvetési törvényjavaslatában ennek szükségességét bejelentette, továbbá mivel az ellenőrzés kiterjesztését és hatályosabbá tételét a bizottság a maga részéről is kívánatosnak tartja. Az egyes tárcáknak -számadásait a zárszámadást vizsgáló bizottság tételeiben átvizsgálta és megállapította, hogy az illetékes miniszterek az előirányzattól való eltéréseket és túlkiadásokat szabályszerűen és elfogadhatóan indokolták meg. A zárszámadás vizsgáló-bizottság javasolja a,t. Háznak, hogy az 1932/33. évi állami költségvetés és az azt kiegészítő külön törvények alapján engedélyezett hitelekkel szemben az ezen számadási évben előfordult túlkiadásokat, előirányzat nélküli kiadásokat, kevesebb bevételeket, kölcsönöket, hitelműveleteket, egyéb eltéréseket, nemkülönben az idevonatkozó hiteleltérési kimutatásokat s a legfőbb állami számvevőszék által a magyar állam háztartásának az 1932/33. költségvetési évre összeállított zárszámadását s az ezt kísérő jelentést tudomásul venni s a kormánynak a felmentvényt megadni méltóztassék. Elnök: Szólásra következik 1 ? Héjj Imre jegyző: Gróf Esterházy Móric! Gr. Esterházy Móric: T. Ház! Minthogy a zárszámadás kérdésével úgy a költségvetés során, mint az egyes tárcák tárgyalásánál, valamint a sajtóban is elég bőven és elég részletesen foglalkoztam, a jelen alkalommal csak egy-két kérdésnek felemlítésére szorítkozom, illetve fogom ezeket a t. Háznak figyelmébe ajánlani. Először is tartozom Káinoki Bedő t. képviselőtársamnak még egy válasszal, tudniillik ő a pénzügyi tárca tárgyalásánál az 1626 milliós legnagyobb kiadásra hivatkozott és akkor én azt a választ adtam, illetve polemizálva azt állítottam, hogy 1930/31. évben ez az 1626 millió azért ilyen nagy, összeg, mert abban az évben az Államvasutak 55 millióját egészen feleslegesen végigkígyóztatták öt rovaton keresztül és ezt azután az 1932/33. évben részben stornírozták. Nem akartam akkor részletekbe bocsátkozni, ezt most sem teszem, most is csak azt említem meg, hogy ez a stornírozás megtalálható a tárgyalás alatt lévő zárszámadásnak 304—306—-442. és 474. oldalain és röviden abból áll, hogy a Magyar Államvasutaknak váltókölcsönét ugyanannyival csökkentették ebben a zárszámadásban, mint amennyivel helyesbítették az Államvasutak hitelműveleti tartozását és a tárcaadósságot. Megjegyzem még azt is, hogy nem 55 millióról van szó, hanem 55+6 millióról. A 6 millió később került ehhez az összeghez. Ez a 61 millió azután nem egy összegben szerepel a 32/33-as zárszámadásban, hanem két összegben, az egyik 27 millió pár százezer pengő, a másik pedig 33 millió pár százezer pengő. Erre vonatkozott az én közbeszólásom, illetve polémiám és itt ezt röviden, lehetőleg érthetően törekedtem megmagyarázni, ez felszólalásom első tárgya. Felszólalásom másik tárgya a forgótőkekölcsön kérdése. Úgy látom, hogy ez körülbelül a legnagyobb szépséghibája a tárgyalás alatt levő zárszámadásnak, amennyiben ez a forgó3. ülése 193% május 30-án, szerdán. 373 tőkekölcsön már körülbelül 81 millió pengőre emelkedett fel. Ez még nem volna olyan nagy baj, de ha felbontjuk ezt a forgótőkét, — ami ugyan nem egészen egyszerű dolog — akkor ebben mindenféle komponenst találunk. Van ebben tőkésített kamat, amit nem fizettek,' van ebben valutadifferencia, van postatakarékpénztári lombard, van ebben áthozott tárcaadósság. Mindezekből a különböző tartozásokból ered tehát ennek a forgótőkekölcsönnek a pénzügyi tárca keretében való növekedése és én nagyon tartok tőle, hogy ha folytatják azt a szisztémát, hogy mindenféle kölcsönt és tartozást itt könyvelnek el, ebből lassanként természetesen más elnevezés alatt, de egy második kilences alap fog kifejlődni. Ezt pedig igen hátrányosnak tartanám az ellenőrzés és a költségvetés egységes szempontjából. A vagyonváltságalap számadása a számszéki jelentéshez van mellékelve. Errevonatkozólag már a pénzügyig tárca tárgyalásánál megjegyeztem, hogy a zárszámadás szerint beigazolódik az, hogy ebből a körülbelül 3 millió pengőből, amelyet a vagyonváltságalap költségvetése szerint a Lebosz. céljaira szántak, a maga eredeti céljára, sajnos, semmit sem fordítottak. Ezzel a kérdéssel tehát már nem foglalkozom, miután az igen t. pénzügyminiszter úr már volt is szíves erre válaszolni. Ez a körülmény is bizonyítja azonban, hogy milyen dezolátus állapotban van úgy maga a • vagyonváltságalap, mint a Lebosz. lebonyolítása és fizetésének kérdése. Az állami követelések — amit bölcsen méltóztatnak tudni — ebben az évben is rendkívül módon megszaporodtak, felszaporodtak 130 millió pengőről majdnem 400 millió pengőre, ami több, mint 200%-os szaporulat. Ez a szaporulat főleg a feloszlatott különféle alapoknál nyilvántartott követelésekből eredt. Ezeket a követeléseket — azt hiszem — felesleges itt boncolgatni, csak azt jegyzem meg, hogy például az állami követelések között van egy — úgy gondolom — 3,300.000 pengős tétel, amelyet minden ellenérték feltüntetése nélkül egyszerűen leírtak a 481. lapon. Ez és egyéb más jelenségek arra engednek következtetni, hogy ezek a papíron 400 millió pengőt kitevő állami követelések bonitással nem feltétlenül bírnak, mert különben ezt a 3 millió pengőt sem írták volna le ellenérték nélkül. Bizonyítja ezt az a körülmény, hogy amint utánanéztem, 1932/33. és 1933/34. évek költségvetésében sem találtam a rendkívüli bevételeknél olyan emelkedést, amely megfelelt volna az állami követelések körülbelül 270 millió pengős emelkedésének. Azt hiszem, az egy évben felnövekedett 270 millió pengő és az egész 400 millió pengő utóvégre, ha nem is sokat, de egy-két percentet talán mégis csak jövedelmezhetne, ami azután természetesen a rendkívüli bevételekben nyert volna kifejezést. Meglehet, hogy az 1933/34. évben már megfelelő emelkedés fog mutatkozni . a rendkívüli, előirányzat nélküli bevételek terén, ezt azonban ma természetesen nem tudom. . Az állami mező- és erdőgazdaság eredményéről — amely a jelentés 226. és következő lapjain található — szintén nem akarok (bővebben nyilatkozni, hiszen, azt hiszem, minden gazda, vagy erdőgazda megítélheti, hogy ezek a birtokok sem a jövedelmiadót, sem a vagyonadót, sem annak 100%-os pótlékát nem fizetik, de nem fizetik a kataszteri Itiszta (jövedelem, mint adóalap alapján kiszámított vagyonadót sem és hogy ezek milyen minimális rentabilitással dolgoztak ebben az évben, amely nem volt különösen rossz. Ha ezeknek az állami
