Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-286

374 Az országgyűlés képviselőházának 286. ülése 193U május 30-án, szerdán. birtokoknak rentabilitását vennénk mintegy mintatérül az. adókivetésnél — a jövedelem- és vagyonadó kivetésénél — azt hiszem, igen tanulságos eredményeiket, a mai kivetésektől teljesen eltérő eredményeket volnának kénytelenek ia pénzügyigazgatóságok, illetőleg az adókivető közegek akceptálni. Legjobb tudomásom szerint a miniszterelnökségi és a kereskedelemügyi tárcán kívül ma már Magyarországon majdnem minden tárcának van valami erdő- vagy mezőgazdasága, majdnem mindegyiknek, ezen két tárca kivételével, éppen ezért tanulságosnak tartanám, ha a jövő évi zárszámadás keretében az összes erdő- és mezőgazdasági birtokokra vonatkozó összesített kimutatást kaphatnánk, tárcákra való ^tekintet nélkül és így azután talán meg tudnánk ítélni, hogy egyik tárca nagyobb sikerrel gazdálkodik-e holdakra visszaszámítva, mint a másik. Ezt ma megítélni nem tudjuk. Ami a tárca-adósságokat illeti, a tárcaadósságoknak egy része éppen ebből a nem egészen szerencsés fruktifukációból ered. Meg kell állapítanom, hogy legnagyobb örömömre a tárca-adósságok csökkentek ebben az évben. Igaz, hogy részben valutadifferencia következtében, de akármi okból, ezt csak örömmel lehet tudomásul venni, mert hiszen a tárca-adósság ma egyike az eladósodás legveszedelmesebb módjának. Végeredményben tehát a tárcaadósságok az előző évi zárszámadáshoz képest körülbelül két millióval csökkentek. Ezzel szemben azt látjuk, hogy például a szegény kultusztárca a kilences alap révén körülbelül öt milliós tartozáshoz jutott, amely tartozás a nemzeti közművelődési alappal szemben áll fenn. Sajnos, sem a jelentésben, sem az indokolásban erre vonatkozólag bővebb magyarázat nincs, csak a jegyzet alatt van pár szó. Hálával venném, ha felvilágosítást kaphatnánk, hogy ez az öt milliós tartozás a nemzeti közművelődési alapnál tulajdonképpen hogy keletkezett és azután, hogy ezt a kultusztárca miért és hogyan kapta a kilences alap felszámolásával kapcsolatban. Egy egészen speciális kérdést kívánok ma este itt felemlíteni, — egyike a legfontosabb pontoknak — amely egészen speciális tanulmányt és talán tehetséget is igényel, ami bennem nincs meg. Vonatkozik ez az üzemek tartozásainak összeállítására. En meglehetős alapossággal utána néztem a dolognak és arra jöttem rá, hogy ezeket körülbelül 9 vagy 10 különböző fejezet, cím és rovat alatt kell keresni és azután összeadni, illetőleg bizonyos esetekben kivonni, mert az üzemek tartozásai találhatók az országos adósságoknál, a tárcaadósságoknál, a hitelműveleti kezelésnél, az idegen pénzeknél, a forgótőke-kölcsönöknél, a kiadási hátralékoknál, a számlatartozásoknál, a gyártási előlegeknél és végül a szavatosságoknál. Az embernek csak akkor lesz vagy lehet némi fogalma a tartozások végösszegéről, ha mindezeket a különböző fejezeteket végignézi és ezeket az üzemekre vonatkozó tételeket egyenként /kiírja. Abszolúte nem »ciankális pontossággal« azt hiszem, hogy » tartozások bruttó összege körülbelül 700 milliót tesz ki, körülbelül ennyire becsülöm, ebből azonban le kell vonni körülbelül 250 milliót, ez sem pontos szám, sem az egyik sem a másik, de körülbelül 250 millió olyan tartozást kell levonni, amely viszont állami követelésekkel ellensúlyozva és fedezve van, tehát a nettó adósság, hevesebben mondva a nettó tartozás az összes üzemeket beleértve, az erdő- és mezőgazdasági birtokokat is számítva, körülbelül 450 milliót tesz ki 1933 végén, azon adatok alapján, amelyek rendelkezésemre álltak, de amelyek éppen annak következtében, hogy itt tízféle helyről kellett ezeket összeadni, illetőleg onnét kivonni, így azután egy egyesített kimutatásban összefoglalni, — nem hiszem, hogy egészen pontosak. Tekintettel arra, hogy az állami deficitnek ü-9 része vagy 10

/u-ed része az üzemeknél áll fenn, a következő költségvetési évre vonatkozólag, azt hiszem, igen hálás feladat és tanulság volna az üzemek tartozásáról az 1933/34. évi zárszámadással kapcsolatban egy összesített kimutatást elkészíteni. Utóvégre nagyon kevés embertől lehet azt megkövetelni, hogy kilenc különböző fejezetből maga végezze el, ahol, azt hiszem, a pontosságot teljesen elérni laikus ember amúgysem tudja. (Strausa; István: Nagy hiba!) T. Házi Beck Lajos képviselőtársam tegnap igen dicsérte azokat a fékberendezéseket, amelyeket a Máv. megrendelt. En nem tudom, hogy ez a kérdés ma hogyan áll, de utána járván, azt találtam, hogy ezeknek a fékberendezéseknek nagyrésze, amelyeket ő dicsért — ma nem tudom, hogyan áll a dolog — 1932/33-ban még nem volt kifizetve. Remélem, hogy a folyó évben ez már túlhaladott álláspont s hogy ő teljes joggal dicsérte ezeket a berendezéseket. Ezeknek a dicséretéhez természetesen hozzátartozik az is, hogy adósság ne terhelje az államot, különben az egész iparnak és az állam hitelének sem válik előnyére. Általában szívesen elismerem, hogy a költségvetésenkívüli pénzkezelés tekintetében nagy haladás y an a múlttal szemben, de mégis meg kell említenem azt, hogy például a kultusztárcánál a számszéki jelentés 83—85. oldala szerint bizonyos költségvetésenkívüli bevételekről van szó, amelyeket egyes tanintézetek kénytelenek voltak szedni azért, mert bizonyos dologi kiadásaikra költségvetési fedezet nem volt. Ez sem pontos összeg, de ezeket összeadva, körülbelül egymillió pengőt hoztam ki, csak így durván számivá. Azt hiszem, ennek is a rendes budgetáris eljárás során meg kellene szűnnie, mert az előirányzat és az utólagos ellenőrzés tekintetében visszás helyzetek állhatnak elő, ha egyes tárcák költségvetésenkívüli 'bevételekhez jutnak, mert csak utólag, két év múlva értesül a törvényhozás, esetleg a pénzügyminiszter úr is erről. Különben is úgy tudom, hogy a számviteli törvénynek 5. és 23. §-aiba ütközik ez — Strausz t. barátom meg mondaná, de most nincs itt — és ennek a szokásnak elejtését tisztelettel kérném. T. Ház! Mindjárt végzem e téren felszólalásomat. Ezek után áttérek egész röviden a zárszámadási bizottság jelentésének 15. oldalára, ahol bejelenti a bizottság a Háznak, hogy tudomásul veszi az állami számszék elnökének azt az írásbeli bejelentését, hogy az állami számszéknek adassék mód arra, hogy a jövőben necsak az utalványozott valódi kiadásokat, hanem helyszíni vizsgálat nélkül a bevételeket, továbbá a különböző letéti, leltári kezelésben előforduló pénzleltári változásokat, nemkülönben az alapok és alapítványok kezelését rendszeresen, állandóan és folyamatosan ellenőrizhesse. Mondom, a bizottság ezt az átiratot tudomásul vette s én ezt hasonlóképpen tudomásul veszem, (Strausz István: Sajnos!) sőt — nagyon sajnálom — Strausz igen t. képviselőtársam fel-