Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-285

360 Az országgyűlés képviselőházának' pontján, mért nekünk a pénz tényleg

1 mégis csak eszköz a nemzeti és gazdasági életünk fenntartásához. Méltóztassék elhinni, igen t. képviselőtársam, hogy mi ezen a téren már rendkívül sok áldozatot hoztunk. En azt látom, hogy^ 1931 óta, a bankzárlat óta a pengő védelmében exisztenciáknak tízezrei mentek tönkre. (Bud János: Százezreket megtartottunk!) vagyonok tolódtak el soha helyre nem hozható módon. A magam részéről azt láttam, hogy ugyanakkor, amikor a pengő védelmében kormányunk hősi harcot vív, a reánk nézve még a pengőnél is fontosabb magyar földnek és magyar munkának értéke teljesen a porig süllyedt le. Ennélfogva végtelenül sajnálom, de én ebben a tekintetben mind a magyar földet, mind a magyar munkát még a pengő fölébe is kénytelen vagyok helyezni. Mélyen t. Ház! Képviselőtársaim, akikkel találkoztam, azt mondották, hogy még itt az appropriációs vitánál bizonyára beszélni fogok a debreceni dolgokról, minthogy most én vagyok pártunknak az a képviselő tagja, aki a legelevenebb harcot folytatom a perifériákon a kormánnyal szemben, (Éljenzés bal felől) egyszer a csengeri választással kapcsolatban, most pedig a debreceni alkotmányos küzdelemben. Mondom, képviselőtársaim azt mondották, hogy talán a debreceni dolgokról kívánok beszélni. En a debreceni dolgokról a parlamentben nem kívánok beszélni, mert az én városomnak olyan ősi becsülete van, az ott élő embereknek olyan tisztes hírnevük van, hogy azt a belügyminiszter úr sem tudja eltiporni. Mi felemelt fővel álliuk azt a küzdelmet, amelyet egy meggondolatlan kormányközeg ballépései folytán, igazán nem értem mi okból, a kormány erre a városra reá hárított. Hanem, ha meg méltóztatnak engedni, én most az appropriációs vitára és magának a vitának anyagával foglalkozom. Meg kell állapítanom azt, hogy talán a múlthoz képest, — ahhoz a múlthoz képest, amióta én a parlamentben vagyok — ebben a költségvetési vitában talán kevesebb volt a kritika. A kritikának egy része átalakult javaslatokká, mert maga az ellenzék hozott itt nóvumokat és mutatott rá egyes utakra, amelyekkel súlyos helyzetünkön segíteni lehet. Meg kell állapítanom azt, hogy a mostani költségvetési vita főképpen két problémával foglalkozott és ez a két nagy probléma, amelyet itt a költségvetési vita során tárgvaltak, egyfelől a gazdaságri válság, másfelől a parlamentarizmus válsága volt. Ez volt az a "két probléma, amely körül a költségvetési vita kijegecesedett. , Négy eseménye volt a költségvetési vitának. Az első a Tyler-jelentés, amelyre a kormány tagjai és különösen a pénzügyminiszter úr igen élénken hivatkoztak. A másik esemény volt a pénzügyminiszter úr beszéde, a harmadik Gömbös miniszterelnök úr beszéde és a negyedik Eckhardt Tibor képviselőtársam beszéde, aki itt a magyar nép érdekében felvetette azt a gondolatot, hogy már - itt az ideje annak, hogy a titkos választójogot megvalósítsák és a titkos választójog érdekében mindnyájunk helyeslése mellett mondotta azt, hogy azért a titkos választójogért, • amely^ a magyar nép érdekeit szolgálja, feltétlenül áldozatot kell hozni. Maga a vita a kormányzati szónokok részéről, különösen a kormány tagjai részéről nagyon optimista hangulatú volt. A Tylerjelentésben is optimizmus foglaltatik. Viszont 285. ülése 193U május 29-én, kedden. ezzel szemben nekem, aki csak tegnap három vármegyén mentem keresztül ott a mi vidékünkön, sajnálattal azt kell mesrállapítanom, hogy erre az optimizmusra egyáltalában semmi ok sincs, mert azt a rossz helyzetet, amelyben vagyunk, még inkább fokozzák az immár kétségtelenül megállapítható rendkívüli rossz terméseredmények. Létay t. képviselőtársam kerületében egy hold föld sincs, amelyen csak közepes termést is lehetne várni. Meg kell azután azt is állapítanunk, hogy soha annyi exisztencia Össze nem omlott, mint a tavasz óta és hogy az a gazdavédelmi rendelet, amelynek annyi jó oldalát látták sokan, többen a gazdatársadalom tagjai közül is, nem segít a gazdatársadalmon, mert a gazdatársadalom nem tudja teljesíteni az ebben a rendeletben előírt feladatokat, és ma súlyosabb helyzetben van, mint volt a múlt esztendőben. (Dénesfay-Dinich Ödön: TTgy van!) Ennélfogva én, sajnos, ezt az optimista hagulatot nem tudom magamévá tenni. Két probléma merült fel itt a költségvetés vitájában, amelyre vonatkozólag én a múlthoz képest haladást látok. Az egyik az, hogy nem volt a parlamentnek egyetlenegy tagja sem, aki ne az alkotmányosság alapján állott volna és a diktatúra hóbortjára való célzások ebben a költségvetési vitában, hála Istennek, nem jelentek meg. Ezt a magam részéről rendkívül egészséges tünetnek tartom. A másik, amit hálásan könyveltem el a költségvetési vitában az. hogy végre valahára még azokban a körökben is, amelyek nem állanak agráralapon, bizonyos mértékig utat tört az agrárelgondolás, mert immár kezdik elismerni azt, hogy ennek az országnak, az ország népének jobb sorsát csakis és elsősorban a népesség zöme az agrártársadalom helyzetének javítása útján lehet elérni és ez úton lehet a többi foglalkozási ágak jólétét is előmozdítani. Természetesen ezek mellett szó került a legitimizmusról, a választójogról nagy mértékben és a nemzeti egység gondolatáról is. Sajnálom, hogy a gazdasági helyzetre vonatkozólag Imrédy pénzügyminiszter úr beszéde mondott a legkevesebbet. Még inkább sajnálom, hogy az agrárelgondolás megértése éppen a pénzügyminiszter úrnál jelentkezett a legkevésbbé. A pénzügyminiszter úrnak volt egy nagy hasonlata, hogy az árbochoz kötteti magát (Rakovszky Tibor: Weisz Fülöp mint árboc!) és nem tér le a tőke védelem útjáról, amelyen áll. (Létay Ernő: Az agrárvédelem is tőkevédelem!) Mélyen t. képviselőtársam, nekem az a meggyőződésem, hogy a pénzügyminiszter úr nem a tőkét védi. Lehet, hogy ő teljes jóhiszeműséggel abban a meggyőződésben él, de az én meggyőződésem szerint a pénzügyminiszter úr a tőke kinövéseit védi (Zaj a baloldalon.) és ha a pénzügyminiszter úr itt :az álláspontját felülvizsgálná, azt hiszem, ennek a gondolatnak, a tőke gondolatának sokkal nagyobb szolgálatot tenne, ha ezen a téren bizonyos engedékenységet mutatna abban az irányban, amely irányban mi is felszólaltunk, sőt meg kell állapítanom, hogy a többségi párt számos tagja is felszólalt. (Rakovszky Tibor: Ki kell operálni a kinövéseket!) Sajnálom, hogy Gömbös miniszterelnök úr helyeselt a pénzügyminiszter úrnak. Ezt annak tulajdoníthatom elsősorban, hogy a miniszterelnök úr akkor, amikor beszélt, bizonyára Tyler úr jelentése alapján állott, illetve ennek a jelentésnek bizonyos komplimentírozó