Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-285

Az országgyűlés képviselőházának 285. ülése 1934- május 29-én, kedden. 361 kitételei voltak azok, amelyek a miniszterelnök urat is arra a meggyőződésre kellett, hogy juttassák, hogy itt nálunk talán a helyzet bizonyos tekintetekben változott. En Tyler jelentéséből a sorok között mást olvastam. Mert az, hogy egész malomiparunk tönkrement, az, hogy lisztet kivinni ma már nem tudunk, csak búzát (Ügy van! a baloldalon.) és az, hogy az őrlési adót fel kellett emelnünk, ellenben tabu voltak számunkra azok a kartellcikkek, amelyek a malomipar folytatásához szükségesek, ezek mind ott fekszenek abban a Tyler-jelentésben, ezeket éppen úgy meg lehet állapítani. De mást is látok én Tyler jelentésében. Tyler azt mondja, hogy a múlthoz képest kevesebb a deficitünk, mert most csak 5'4 millió, a múltban pedig 11*7 millió volt. Viszont azonban én ezt a deficitkevesbedést csakis a jó termésnek és a jó termés után az adóprés felfokozásának tulajdonítom és amint látom a deficit csökkenését, a magánháztartásokban viszont a szükség tekintetében végtelen sajnálatomra emelkedést kell megállapítanom. A köztisztviselők illetményei is nemhogy csökkentek volna, hanem emelkedtek és ha Tyler úr azt mondja, hogy kiadásaink 30%-kal csökkentek az 1930. éviekhez képest, ezzel szemben méltóztassék megállapítani, hogy az 5000 milliós nemzeti jövedelem mire csökkent 1930 óta. A felére, legalább is 50%-ára csökkent és a két százalékszám közt az arányt nem tudom olyan optimista módon megállapítani, mint egyesek teszik. Az adóhátralék most a Tyler-jelentés szerint 287 millió, a múltban volt 310 millió. Én ennek a 23 millió pengős különbözetnek nem örülök, mert ez itt megint a magánháztartások és különösen a kisexisztenciák rovására megy. Egyáltalán én Tyler jelentéséből azt nézem, hogy ő is megállapítja, amit már annyiszor elmondottak itt a költségvetési vitában, — nem akarom most is elmondani — hogy az agrárolló nyílása kétségtelenül nálunk Magyarországon a legnagyobb. Nagyon jól tudom, hogy mi a gazdasági válságot megoldani nem tudjuk, nagyon jól tudom, hogy az egész világon várják azt a Messiást, aki legalább bizonyos tekintetekben előbbre viszi a nemzeteknek, a világnak jobblétét. Azt azonban meg kell állapítanom, liogy a földnek és a munkának értéke talán sehol a világon nem romlott le annyira, mint itt Magyarországon és meg kell állapítanom éppen ebből a Tyler-jelentésből, hogy viszont talán itt nyújtják a legkevesebb védelmet a kisexisztenciáknak a kartellek és a bankokrácia túlkapásaival szemben, úgyhogy az én nézetem szerint itt talán aránytalanul legnagyobb is ezeknek a jövedelme és ennélfogva nálunk kétségtelenül legsúlyosabb a helyzet is. A másik kérdés, amellyel igen t. képviselőtársaim foglalkoztak, a parlamentarizmusnak, vagy a parlament válságának kérdése. A parlamentekkel szemben én is, aki az alkotmányosság, a parlamentáris gondolat és a parlament egyik legerősebb hívének tartom magamat a Házban, bizonyára tudok érveket felsorakoztatni. Már ott tudom a vádat megemelni a parlamentekkel szemben, hogy nem tudták megakadályozni a világháborút, amikor meg kellett volna azt akadályozni; nem tudták megakadályozni azokat az igazságtalan békéket, amelyek népeket tettek tönkre s a földrajzi határokat nem állapították meg; el tudom mondani, hogy a párturalmi szempontok az ilyen parlamentek életében talán túlzott mértékben érvényesültek; el tudom mondani, hogy eayes parlamentekben nincs is kellőleg kialakult, egészséges pártrendszer és nem lehet szó váltógazdaságról, más parlamentekben pedig rendkívül sok kis párt van, amely kis pártok folytán nem alakulhat ki egy egészséges többség; el tudom mondani, hogy az utóbbi időben a parlamentekbe a háború bűnösei vissza tudtak jönni és pozícióra tudtak szert tenni; meg tudom állapítani a parlamentekkel szemben a gazdasági válság tekintetében a teljes tehetetlenséget; meg tudom állapítani, hogy nem vetettek gátat a folytonos fegyverkezéseknek, mert jóí mondotta előttem szólott igen t. képviselőtársam, hogy bizony most is háborús veszélyeknek vagyunk kitéve. Ha mindezeket megállapítom a parlamentekkel szemben, korrekciónak azért nem a diktatúrát, nem a reakciót tartom, hanem azokat az egészséges arkanumokat, amelyek az itt kifejlődött csökevényeket bizonyos tekintetben lefokozzák. (Ügy van! balfelől.) En sem a szovjet elgondolásával, sem más diktatórikus berendezkedésekkel — akármelyik velünk szimpatizáló, vagy velünk ellenséges viszonyban álló államban vannak is — a magam részéről nem szimpatizálok, ezekért nem lelkesedem. Az én nézetem szerint különösen fcnnek az országnak:, Magyarországnak útja nem lehet más, csak a parlamentáris út, az alkotmányos út. Ezt tartom az egészséges történelmi evolúciónak is; azért ezt tartom, mert a kultúra fejlődése is ezt követeli; azért ezt tartom, mert a milliókkal tartatjuk fenn az államot, a milliók keresményéből áll fenn az állatna és a köz, a milliók, a nép milliói védik az országot, védik az ország határait, ennélfogva én csakis olyan államformát tartok egészségesnek, amely a milliók bevonásával igyekszik egy nemzet sorsát irányítani. Éppen azért, mélyen t. Ház, ha most itt válaszúton van ez a parlament és végre mégis csak rámegyünk arra a bizonyos titkos választójogra, amelyet én elengedhetetlen feltételnek tartok az ország megmaradása, a revizáós irány s azon szociális célok megvalósítása érdekében is, amely szociális célokról itt igen t. képviselőtársaim annyit beszéltek, annyival inkább szükségesnek tartom ennek mielőbbi megvalósítását, mert nézetem szerint ez a nemzet tizenkét esztendőt vesztett el életéből, ennek a magyar népnek erői kellő mértékben nem működhettek, vagy legalább is nem működtek úgy. ahogy kellett volna. Engem más szempontok vezetnek. En nem hiszem el, hogy akinek nyilt szavazásos választójoga van, annak egyáltalában választójoga volna. (Ügy van! Ügy van! a 'bal- és szélsőbaloldalon.) Az reá nézve csak kényszer és minél alacsonyabb, minél kisebb sorsban van, minél nehezebb a helyzete, vagy minél nagyobb a függőségi viszonya, annál ^ súlyosabb és keservesebb teher reá nézve a választójog. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) En tehát azt a választójogot, amelyet a Bethlen István-féle választójogi törvényben hoztak, értéknek nem tartom, mert látom, hogy a magyar falu lakosainak ez a nyilt szavazásos rendszer csak keserűséget és fájdalmat okoz és sokan imádkoznak otthon, hogy bár ne lennének benne a választók névjegyzékében (Ügy van! a baloldalon.) és ne kellene nekik igen sokszor a hatalom erkölcsi rabszolgáinak lenniök. (Dénesfay-Dinich Ödön: Ez igaz!) Ennélfogva én nagyon, de nagyon fontosnak tartom a titkos választójogot. Nem akarok foglalkozni azokkal az érvek51* •