Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-285

Az országgyűlés képviselőházának 285. ülése 193b május 29-én, kedden. 359 Európa közepén és meg vagyok róla győződye, bármilyen konflagráeió legyen, ha mi a békét megőrizzük, a végén mi fogunk jól járni, mert a végén ott leszünk az osztozkodásnál. Az appropriáeió vitája ma abban csúcso­sodik ki, hogy megadjuk-e a felhatalmazást a kormánynak arra, hogy elköltsön 746 millió pengőt, igen, vagy nem? Kellene, hogy ezek a kérdések a megbeszélések tengelyében állaná­nak. Itt azonban olyan nagyfokú optimizmust tapasztaltam, amely azt hiszi, hogyha egymás­sal kissé diskurálva megbeszéljük a dolgokat, az egész kérdés el van intézve. Távolról sem. Ez csak egy eszköz arra, hogy az országban olyan közhangulat létesíttessék, mely mint miljő alkalmas arra, hogy a nagy problémákat megoldhassuk. Én pesszimista vagyok sok irányban, de egy irányban optimista vagyok, hogy t. i. a magyar nemzet ilyen sorsdöntő dolgokban meg fogja találni önmagát. A kér­désekben, a feladatokban, bevallom, nem va­gyok optimista, de abban a kérdésben igenis, hogy meg fogjuk találni önmagunkat. Mielőtt befejezném felszólalásomat, méltóz­tassék megengedni, hogy egy félreértést élimi­nai jak. Megkérem az igen t. sajtót, amely min­dig objektív és velem szemben mindig megtisz­telő álláspontra helyezkedett, hogy miután megjelent ez a közbeszólásom a sajtóban, ke­gyeskedjék refleksziómat is egy pár szóval megemlíteni. Pintér képviselőtársam múltkor a rendőr­ség kérdéséről beszélt és elismerően nyilat­kozott munkájáról. Én akkor bátor voltam közbeszólni, hogy a magyar nép józan és hála a magyar nép józanságának itt a rend és a béke megvan. Szóval, hogy nemcsak a kor­mányhatalom és a rendőrség, hanem a magyar nép józansága is elsősorban hozzájárul, hogy itt béke, nyugalom és csend van. A magyar nép mindenesetre nagy politikai érettségnek adta tanújelét. Erre az igen t. képviselő úr közbeszólt, mondván azt, hogy másutt sokkal ziláltabbak az állapotok és erre én azt mond­tam, hogy: »Ilyenekkel a rendőrségnek semmi dolga nincs«. Az egyik újságban akkor az jelent meg, hogy »A rendőrségnek semmi dolga nincs.« Ilyenekből keletkeznek a félreértések. Egy szép napon reggel felhívott engem egy borízű hang és kikérte magának azt, hogy a rendőrségnek semmi dolga nincs. (Derültség.) Én, aki a nyug­díjjavaslat tárgyalása alkalmával Homonnay képviselőtársammal az egyetlen voltam, aki a rendőrségnek, a csendőrséggel évi a katonaság­gal való egyenjogúsítását sürgettem, ilyen emeletes csacsiságot igazán nem mondhatok. Éppen ezért vagyok bátor tisztelettel kérni, hogy méltóztassék ezt rektifikálni, hadd lássa a rendőrség, hogy munkáját igazán elismerjük. Én, aki négy évig közel álltam a rendőrség munkájához, aki igazán tudom, hogy mit végez és mit dolgozik, talán az első vagyok ebben a Házban, aki az elismerés zászlaját meg is haj­tom mindenkor előtte, de nemcsak az elismerés zászlaját hajtom meg, hanem mindenkor haj­landó vagyok küzdeni a jogos és méltányos érdekeiért. Igen t. Ház! Még egy dologban szerettem volna a pénzügyminiszter úr nyilatkozatát hal­lani. A pénzügyminiszter úr ugyan kétszer is felszólalt a költségvetés vitájában, de úgy volt, hogy az appropriációnál is felszólal. Ö egy al­kalommal pipázó parasztról beszélt. Azt hit­tem, hogy a pénzügyminiszter úr, mint katona­KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXIII. ember és mint egyenes ember be fogja látni és le is fogja szögezni tévedését ebben a Házban. Sajnos, ez nem történt meg s a miniszter­elnök úr volt kénytelen rektifikálni a pénz­ügyminiszter úr szavait. Én azonban azt hi­szem, hogy majd lesz mód és alkalom arra, hogy a pénzügyminiszter úr is visszavonja ezt a kijelentését, bár némileg talán kételkedem is ebben. Mert, amikor a Tébe. nagy ünnepsége volt, a pénzügyminiszter úr megjelent ennél az ünnepélyes alkalomnál és azt mondta ott be­szédében, hogy ő tulajdonképpen úgy érzi ma­gát, mintha hazajött volna. Az agrár Magyar­országon a pénzügyminiszter úrnak akkor kell úgy éreznie magát, hogy hazajött, ha a faluba jut ki, ha kimegy azok közé az emberek közé, akik ebben a szörnyűséges nehéz helyzetben ki­tartóan húzzák az igát és érzik azt, hogy az ő munkájuk nyomán lesz az igazi feltámadás. A pénzügyminiszter úr múltkor a pénzügyi tárca vitájában elmondott beszédében ugya?i már megcsillogtatta azt a reményt, hogy szakí­tani fog legalább elméletileg az ő konzervatív és klaszikus pénzügyi állásfoglalásával, én azonban úgy látom, hogy még most is csak el­méletileg tette meg ezt. Lehet, hogy ő olyan egész férfiú — hogy most az ő görög citátumai­val szemben én latin citátumot idézek — hogy talán úgy érzi Horátius-szal, hogy: si fractus illabatur orbis, impavidum ferient ruinae; ha elpusztul itt minden, az igazi férfi a romok alatt pusztul el. Ha a régi liberális kapitalista rendszer romjai el fogják söpörni azokat, akik ezt a rendszert támogatják, én nem fogok egy köny­nyet se ejteni. Egyre azonban vigyázni fog ez a párt és csekélységem is részt fog venni eb­ben, hogy legalább a nemzet, a nép ne kerüljön a romok alá. Minthogy ma sem látom még azokat az intézkedéseket, s azt a szellemet, amely új gon­dolkozást, új életet vinne bele ebbe az országba, a felhatalmazást ennek a kormánynak számára nem adom meg. (Élénk helyeslés és taps a bal­oldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ! Héjj Imre jegyző: Petrovácz Gyula! Elnök: Nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Következik? Héjj Imre jegyző: Müller Antal! Elnök: Nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Következik? Héjj Imre jegyző: Griger Miklós! Elnök: Nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Következik 1 ? Héjj Imre jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Amint látom, az appro­priáeió s vitának már én vagyok az. utolsó szó­noka. Bizony most, amikor Debrecenből felér­keztem ide, azt hittem, hogy itt a parlament­ben még élénk diszkusszió tárgyát képezik a különböző gazdasági és politikai kérdések, saj­nos azonban — amint látom — csekélyed ma­gunkkal én most már az appropriációs vitának utolsó szónoka vagyok. Először is Rakovszky Tibor kedves bará­tom szavaiba kapcsolódva, meg kell mondanom, hogy élénk figyelemmel kísértem t. barátom­nak Bud János képviselő úrral való vitáját a pengő védelme kérdésében és a nemzeti becsület kérdésére vonatkozólag. Méltóztassanak meg­engedni, hogy ebben a kérdésben teljes mér­tékben Rakovszky Tibor képviselőtársam állás­pontját fogadjam el. Azért vagyok az ő állás­51

Next

/
Thumbnails
Contents