Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-285
Az országgyűlés képviselőházának 285. ülése 193b május 29-én, kedden. 359 Európa közepén és meg vagyok róla győződye, bármilyen konflagráeió legyen, ha mi a békét megőrizzük, a végén mi fogunk jól járni, mert a végén ott leszünk az osztozkodásnál. Az appropriáeió vitája ma abban csúcsosodik ki, hogy megadjuk-e a felhatalmazást a kormánynak arra, hogy elköltsön 746 millió pengőt, igen, vagy nem? Kellene, hogy ezek a kérdések a megbeszélések tengelyében állanának. Itt azonban olyan nagyfokú optimizmust tapasztaltam, amely azt hiszi, hogyha egymással kissé diskurálva megbeszéljük a dolgokat, az egész kérdés el van intézve. Távolról sem. Ez csak egy eszköz arra, hogy az országban olyan közhangulat létesíttessék, mely mint miljő alkalmas arra, hogy a nagy problémákat megoldhassuk. Én pesszimista vagyok sok irányban, de egy irányban optimista vagyok, hogy t. i. a magyar nemzet ilyen sorsdöntő dolgokban meg fogja találni önmagát. A kérdésekben, a feladatokban, bevallom, nem vagyok optimista, de abban a kérdésben igenis, hogy meg fogjuk találni önmagunkat. Mielőtt befejezném felszólalásomat, méltóztassék megengedni, hogy egy félreértést éliminai jak. Megkérem az igen t. sajtót, amely mindig objektív és velem szemben mindig megtisztelő álláspontra helyezkedett, hogy miután megjelent ez a közbeszólásom a sajtóban, kegyeskedjék refleksziómat is egy pár szóval megemlíteni. Pintér képviselőtársam múltkor a rendőrség kérdéséről beszélt és elismerően nyilatkozott munkájáról. Én akkor bátor voltam közbeszólni, hogy a magyar nép józan és hála a magyar nép józanságának itt a rend és a béke megvan. Szóval, hogy nemcsak a kormányhatalom és a rendőrség, hanem a magyar nép józansága is elsősorban hozzájárul, hogy itt béke, nyugalom és csend van. A magyar nép mindenesetre nagy politikai érettségnek adta tanújelét. Erre az igen t. képviselő úr közbeszólt, mondván azt, hogy másutt sokkal ziláltabbak az állapotok és erre én azt mondtam, hogy: »Ilyenekkel a rendőrségnek semmi dolga nincs«. Az egyik újságban akkor az jelent meg, hogy »A rendőrségnek semmi dolga nincs.« Ilyenekből keletkeznek a félreértések. Egy szép napon reggel felhívott engem egy borízű hang és kikérte magának azt, hogy a rendőrségnek semmi dolga nincs. (Derültség.) Én, aki a nyugdíjjavaslat tárgyalása alkalmával Homonnay képviselőtársammal az egyetlen voltam, aki a rendőrségnek, a csendőrséggel évi a katonasággal való egyenjogúsítását sürgettem, ilyen emeletes csacsiságot igazán nem mondhatok. Éppen ezért vagyok bátor tisztelettel kérni, hogy méltóztassék ezt rektifikálni, hadd lássa a rendőrség, hogy munkáját igazán elismerjük. Én, aki négy évig közel álltam a rendőrség munkájához, aki igazán tudom, hogy mit végez és mit dolgozik, talán az első vagyok ebben a Házban, aki az elismerés zászlaját meg is hajtom mindenkor előtte, de nemcsak az elismerés zászlaját hajtom meg, hanem mindenkor hajlandó vagyok küzdeni a jogos és méltányos érdekeiért. Igen t. Ház! Még egy dologban szerettem volna a pénzügyminiszter úr nyilatkozatát hallani. A pénzügyminiszter úr ugyan kétszer is felszólalt a költségvetés vitájában, de úgy volt, hogy az appropriációnál is felszólal. Ö egy alkalommal pipázó parasztról beszélt. Azt hittem, hogy a pénzügyminiszter úr, mint katonaKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXIII. ember és mint egyenes ember be fogja látni és le is fogja szögezni tévedését ebben a Házban. Sajnos, ez nem történt meg s a miniszterelnök úr volt kénytelen rektifikálni a pénzügyminiszter úr szavait. Én azonban azt hiszem, hogy majd lesz mód és alkalom arra, hogy a pénzügyminiszter úr is visszavonja ezt a kijelentését, bár némileg talán kételkedem is ebben. Mert, amikor a Tébe. nagy ünnepsége volt, a pénzügyminiszter úr megjelent ennél az ünnepélyes alkalomnál és azt mondta ott beszédében, hogy ő tulajdonképpen úgy érzi magát, mintha hazajött volna. Az agrár Magyarországon a pénzügyminiszter úrnak akkor kell úgy éreznie magát, hogy hazajött, ha a faluba jut ki, ha kimegy azok közé az emberek közé, akik ebben a szörnyűséges nehéz helyzetben kitartóan húzzák az igát és érzik azt, hogy az ő munkájuk nyomán lesz az igazi feltámadás. A pénzügyminiszter úr múltkor a pénzügyi tárca vitájában elmondott beszédében ugya?i már megcsillogtatta azt a reményt, hogy szakítani fog legalább elméletileg az ő konzervatív és klaszikus pénzügyi állásfoglalásával, én azonban úgy látom, hogy még most is csak elméletileg tette meg ezt. Lehet, hogy ő olyan egész férfiú — hogy most az ő görög citátumaival szemben én latin citátumot idézek — hogy talán úgy érzi Horátius-szal, hogy: si fractus illabatur orbis, impavidum ferient ruinae; ha elpusztul itt minden, az igazi férfi a romok alatt pusztul el. Ha a régi liberális kapitalista rendszer romjai el fogják söpörni azokat, akik ezt a rendszert támogatják, én nem fogok egy könynyet se ejteni. Egyre azonban vigyázni fog ez a párt és csekélységem is részt fog venni ebben, hogy legalább a nemzet, a nép ne kerüljön a romok alá. Minthogy ma sem látom még azokat az intézkedéseket, s azt a szellemet, amely új gondolkozást, új életet vinne bele ebbe az országba, a felhatalmazást ennek a kormánynak számára nem adom meg. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ! Héjj Imre jegyző: Petrovácz Gyula! Elnök: Nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Következik? Héjj Imre jegyző: Müller Antal! Elnök: Nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Következik? Héjj Imre jegyző: Griger Miklós! Elnök: Nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Következik 1 ? Héjj Imre jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Amint látom, az appropriáeió s vitának már én vagyok az. utolsó szónoka. Bizony most, amikor Debrecenből felérkeztem ide, azt hittem, hogy itt a parlamentben még élénk diszkusszió tárgyát képezik a különböző gazdasági és politikai kérdések, sajnos azonban — amint látom — csekélyed magunkkal én most már az appropriációs vitának utolsó szónoka vagyok. Először is Rakovszky Tibor kedves barátom szavaiba kapcsolódva, meg kell mondanom, hogy élénk figyelemmel kísértem t. barátomnak Bud János képviselő úrral való vitáját a pengő védelme kérdésében és a nemzeti becsület kérdésére vonatkozólag. Méltóztassanak megengedni, hogy ebben a kérdésben teljes mértékben Rakovszky Tibor képviselőtársam álláspontját fogadjam el. Azért vagyok az ő állás51
