Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-285

At országgyűlés képviselőházának Nem tudok megnyugodni abban, hogy az a -kormányzat, amelynek 95 pontja egy új életnek, egy új Magyarországnak inaugurálását hirdeti, ugyanazokon a vonalakon haladjon tovább, amelyeken eddig haladtunk. Bizonyos indokolatlan optimizmust látok megnyilvánulni az igen t. kormány és az igen t. Haz részéről. Hallottam azt, hogy a miniszterelnök úr bizonyos bírálókat kuvikoknak nevezett. A magyar éj sűrű sötétjében furcsa hangokat hall, veszedelmes állatoknak minősíti a kuvikokat. Nekem az a meggyőződésem, hogy a kuvikoknál van egy még sokkal veszedelmesebb állat és ez a strucc, amely fejét a homokba dugja. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ez az optimista kormány az a strucc, amely fejét a 'homokba dugja. Ma a kormánynak arra kell törekednie, hogy ezt az országot belsőleg is revizióképes állapotba hozza. Keresem a kormányzat intézkedéseit a költségvetésben és a költségvetésen kívül, amelyek ezt a célt előmozdítják. Sajnos azonban, arra a megállapításra kell jutnom, hogy nem találom ezeket az alapvető intézkedéseket. Az igen t. miniszterelnök úrnak hálás vagyok azért, hogy szerény 'személyemet abban a megtiszteltetésben részesítette, hogy amikor azt a kritikát gyakoroltam, hogy a 95 pont megvalósulását nemigen látom a gyakorlatban, egy egész füzetet nyújtott át itt a parlamentben. Megtisztelő számomra, hogy csekélységemet ezzel kitüntette, azonban kardinális kérdésekben nem látom azokat az intézkedéseket, amelyeket én az igen t. kormánytól, amely egy új Magyarországot, egy új életet akar inaugurálni ebben az országban, elvárhatnék. Mert igenis adminisztratív intézkedés számtalan történt, de életbevágó, kardinális intézkedéseket, sajnos, nem tapasztaltam. Csak egypár konkrét kérdéssel szeretnék foglalkozni és szeretném ezekre ráirányítani a kormányzat figyelmét. Már költségvetési beszédemben azt mondtam, hogy egy ilyen kis ország kormányzásának nem lehet az a vezető princípiuma, hogy milyen világnézeti kérdések, vagy pedig milyen rendszerek figyelembevételével oldja meg az ország apró-cseprő kérdéseit, hanem igenis bele kell mélyedni a konkrét intézkedésekbe, igenis szemmel kell tartani azokat az egyes embereknek óriásinak látszó problémákat, amelyek talán ma, a nagy világnézeti harcokban kicsinyeknek látszanak. Egy _ ilyen probléma a földreform során földhöz juttatottak problémája. Már három ízben voltam bátor ebben a Házban ezt a kérdést felvetni, vita tárgyává tenni. Két interpellációban és a költségvetési vita alkalmával. Sajnos, azonban erre a kérdésre a kormányzat részéről választ nem kaptam. Végtelenül sajnálom, hogy sem a pénzügyminiszter úr, sem pedig a pénzügyi államtitkár úr nincs jelen ezekben a súlyos időkben, amikor az egész világon sorsdöntő problémák várnak megoldásra, amikor a magyar parlamentnek úgyszólván az éjjelt is nappallá téve együtt kellene tanácskoznia, amikor törnünk kellene a fejünket, hogyan tudunk ebben a borzasztó nagy kataklizmában valamíkép zöldágra vergődni, hármannégyen ülünk itt együtt és azok a problémák, amelyek nagy nemzeteket ma úgyszólván örökös tanácskozásokban tartanak, bennünket, úgy látszik, teljesen hidegen hagynak. Pedig ma erre a nemzetre, erre a kicsiny nemzetre óriási feladat vár. Hogy ezt a feladatot meg tudja oldani, ahhoz itt benn az egységes közhangula285. ülése 19SU május 29-én, kedden. 355 tot meg kell teremteni nem pártpolitikai alapon, hanem olyan intézkedésekkel, amelyek alkalmasak arra, hogy a legkisebb embertől a legnagyobbig a nemzet jövője érdekében vetett «hitet megerősítsék. Azt látom, hogy a leghatalmasabb vívmánynak szánt intézkedés, a földbirtokpolitikai kérdéseknek 1920—21-ben történt elintézése még ma sem jutott nyugvópontra. Azok az emberek, akik ahhoz a darabka kis földhöz azért jutottak hozzá, mert becsülettel, tisztességgel verekedtek a hazáért, azért jutottak hozzá, hogy abból, ha nem is megéljenek, de legalább megélhetésüket elősegítsék, ma a tönk szélén, a pusztulás előtt állanak. Ez nem egy vékony réteg; hivatalos adatok alapján kiszámítottam. hogy hány embert érint ez a kérdés. Vagyonváltságföldekben részesült összesen 301.965 ember, megváltott földekben 181.249 ember, összesen mintegy félmillió ember. Ha csak négy családtagot veszek egy ilyen családfő családjába, 2 millió embert érint közelről ez a kérdés. Sajnos, 1932 óta, amióta egy rendelet jelent meg abban a tekintetben, hogy a törlesztési annuitás helyett használati díj fizetendő, azóta ebben a kérdésben semmiféle intézkedés nem történt. Sokszor halljuk, hogy ha ezek a szeren^ rencsétlen nyomorult emberek nem fizetnek, kitelepítik, kiemelik őket abból a kisbirtokból. Ma tehát, amikor telepítésről és arról beszélünk, hogy új kisexisztenciákat akarunk teremteni, hogy ezzel megerősítsük a magyar nép alsóbb rétegét, ehelyett, sajnos, kitelepítésekről kell. hallani. Ennek a 3200-as rendeletnek van egy borzasztó krudélis szakasza, a 10. %, amely kimondja, hogy aki a földből nemfizetés aniatt tétetik ki, öt esztendeig nem juthat hozzá újból a földhöz. Büntetjük ezt a kisembert nem a saját hibája miatt, — hiszen gazdasági lehetetlenülés állott elő — hanem azért, mert a kormányzati intézkedés ebben a tekintetben nem volt megfelelő. Méltóztassék megengedni, hogy néhány pillanatig időzzem ennél a kérdésnél. Az 1928. évi XLI. tcikk rendezte — természetesen macskakörmök között mondom, hogy rendezte — ezt a kérdést. Ez a törvény abból indult ki, hogy a húza árát 24 pengőben proponálta, azt hivén természetesen, hogy a búza az idők végezetéig 24 pengőben fog fixirozva lenni. Ez a törvény nem számolt azzal, hogy jön egy gazdasági válság, jönnek^ borzalmas évek — mint ahogy jöttek is egymásután — és ezt az egész feltevést feldöntik. Ez a törvény abból indult ki, hogy a békeidőben egy métermázsa búza volt egy olyan katasztrális hold szántóföld haszonbére, amelynek kataszteri tiszta jövedelme 10 korona. Ha pedig azt vesszük, hogy az utolsó békeévben 22 aranykorona, tehát 25'50 pengő volt egy métermázsa búza ára, akkor az 1928. évi XLI. tcikk tényleg egészen helyes feltevésből indult ki. Ä törvény 3. §-a teremtette meg azután azt a számítási módot, amely szerint egy métermázsa búza árát 24 pengőben véve, ezt veti a 10 korona kataszteri tiszta jövedelemmel bíró egy katasztrális hold földre és így a földrészlet^ kataszteri tiszta jövedelmének minden koronája után fizetendő évi haszonbért a törvényben megállapított maximumon és minimumon belül 2'40 pengőben vette. Az 1928. évi XLI. tcikk azután^ ezt a haszonbért a föld árának '.Kiszámításánál 4%-kal tőkésítette, mert a földjáradékot 4%-nak vette.- Ezen az alapon mondta ki a törvény,