Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-285

356 Az országgyűlés képviselőházának hogy egy korona kataszteri tiszta jövedelemnek megfelelő föld ára 25-ször 2*40 pengő, azaz 60 pengő. A törvényben foglalt szabály tehát az, hogy az a földhözjuttatott, akinek egy katasztrális hold olyan földet adtak, amelynek kataszteri tiszta jövedelme 10 korona, földtőkében tizszer hatvan, tehát 600 pengővel i tartozik, amelynek évi kamata 4% mellett 24 pengő, miután a törvény 4%-kai tőkésíti az évi haszonbért. A törvény azonban a földhözjuttatottakat nemcsak ennek a 4%-nak a megfizetésére kötelezte, hanem az 50—52 évig terjedhető fizetési módozatot is úgy állapította meg, hogy a törvényben megállapított földtőkének, amely a kataszteri tiszta jövedelem 1 koronájához viszonyítva 2*40 pengőt tesz ki — tehát 60 pengőnek 5%-ánál — nem lehet több. A földhözjuttatott fizetni köteles 4% kamatot a földtőke törlesztési részlete fejében, a törvényben azonban nincs felhatalmazás arra. hogy 5%-nál magasabb összeget lehessen követelni attól a földhözjuttatottól. (Létay Ernő: 5'4%!) Ennek ellenére azonban a 110.000/1929. sz. rendelet 100 pengő tőke után 5*4 pene*őt követelt ezektől a földhözjuttatottaktól. Hogy miért nincs itt betartva a törvény, arranézve a végrehajtási utasítás egyáltalán nem mond semmit. ^ Ez a pont az, ahol a törvényt a végrehajtási utasításban in peius módosították; ez a pont az, ami nyugtalanságot váltott ki a földhözjuttatottak között, mert így mi következett? Az következett, hogy a tőketörlesztő részlet fejében, az 5'4%-ot véve alapul, egy hold után évi 32*40 pengőt volt köteles a földhözjuttatott fizetni. Mit jelent ez

1

? Amikor a gabona 8, sőt 6 pengőre esett le, az ő évi holdankénti 6—7 mázsás terméséből majdnem több mint a felét volt köteles lefizetni erre az annuitásra. Igaz, hogy az 1932. évi 3200. számú rendelet valamit javított a helyzeten, amennyiben megengedte, hogy az annuitás helyett használati díj fizettessék, ez a használati díj azonban minden kataszteri aranykorona után 1-20 pengőben lett megállapítva, legelőnél 4-10 pengőben, a többi művelési ágnál 8—24 pengőben. Természetesen így pl. nálam Sopron megyében, ahol a kataszteri tiszta jövedelem igen magas, majdnem 3—4 mázsa volt maga a használati díj is. így azután előfordult az az anomália, hogy magánbérleteknél felét fizették annak, amit a földhözjuttatott fizetett az államnak. Ha azonban most azt vesszük, hogy pl. az utolsó békeévben a hivatalos kimutatás szerint — itt van a kezemben »Az 1914. évi földárak és földhasználati bérek Magyarországon« című kiadvány — a 100 kataszteri holdon aluli birtokokhoz való viszonyításban a mai Magyarország megyéiben a haszonbér a föld árának következő százaléka volt: Csongrád megyében 5%, Bácsbodrog vármegyében 4-78% stb., országos átlagban pedig 4'27% és vesszük az Országos Mezőgazdasági Kamarának 1930-ból származó hivatalos jelentésében foglalt adatokat, amelyek megállapítják azt, hogy a, mezőgazdasági tiszta jövedelem a háború előttihez képest már 1927-ben csaknem felére, azóta pedig még ennél is mélyebbre szállott le, akkor meg kell állapítani, hogy a 3200. számú rendelet, az 1928. évi XL. tcikkel szemben — amely 4%-ban állapította meg a föld tulajdonképpeni hozadékát, a 3200. számú rendelet pedig 2% -ban — js túlmenne azon, ami a hivatalos megállapítás szerint a föld tényleges jövedelmezősége. Ebben a kérdésben az volna a tisztelettel285. ülése 19$4 május 29-én, kedden. jes kérésem és javaslatom, amit már a pénzügyminiszter úr különben gyakorlatilag több ízben is alkalmazott, hogy méltóztassék visszatérni az eredeti alapra, a búzaalapra. Tessék ebben a búzavalutát visszaállítani, ahogyan'az 1924. évi 8000. számú pénzügyminiszteri rendelet ezt megállapította. Bátor vagyok két esetet fel is hozni. Az egyik Nagykanizsán, a másik Kisújszálláson történt. Nagykanizsán 1932ben, Kisújszálláson 1934-ben a pénzügyminiszter úr visszaállította a gabonában való fizetés lehetőségét és azóta a legnagyobb pontossággal, rendben és nyugalomban folyik ennek beszedése és senkinek nincs semminéven nevezendő panasza. Ügy tudom, maga a minisztérium is foglalkozik ezzel a kérdéssel. Arra volnék bátor kérni az igen t. pénzügyi kormányzatot, méltóztassék úgy a vagyonváltságföldeknél, mint a megváltott földek használati díjának megállapításánál ismét visszatérni a búzaalapra, mert a búzaalapra való visszatérés a föld aránk megállapítására nézve teljesen közömbös. Ma így igen magas földárak jönnének ki. Igaz, hogy 1200 pengőben kellett a 3200. számú rendelet értelmében maximálni a föld árát, azonban ma én is belátom a pénzügyi kormányzatnak azt a nehézségét, hogy a mai fluktuáló árak mellett a föld árát megállapítani lehetetlenség. Ezt majd meg lehet állapítani akkor, amikor nyugalmasabb és kiegyensúlyozottabb idő jön vissza, azonban méltóztassék addig is, amíg ez megvalósítható, ismét visszatérni a búzaalapra és búzavalutában megállapítani ezeket a használati díjakat, mert akkor nem fog előállani az az anomália, amit látunk például nálam, Sopron megyében és a nyugati, mosonmegyei részeken, hogy majdnem 3>á mázisa gabonát kell használati díjban fizetnie a földhözjuttatottnak. Ha arra gondolok, hogy itt van még a közteher és van még a magánadósság után fizetendő kamat. akkor csak azt mondhatom, hogy az az ember elpusztul azon a földön, ami pedig társadalmi, szociális és nemzeti szempontból is borzasztó nagy hátrány. Mert ki kapott földet? Az, aki a forradalmak alatt becsületesen viselkedett, aki a háborúban tisztességgel megállta helyét. Az az ember, aki nem kapott földet, aki nem viselkedett így, most kineveti a másikat és azt mondja neki, hogy ugyan szépen jártál azzal a földdel! Természetesen sokan lemondanak a földről, mert nem képesek annak árát megfizetni. Nagyon kérem tehát az igen t. pénzügyi kormányzatot, méltóztassék belenyúlni ebbe a kérdésbe, amely kétmillió embert érdekel s amikor mi ma a telepítésről beszélünk, amikor arról beszélünk, hogy minél több önálló és független egzisztenciát kell teremteni, hogy revízióképessé tegyük az országot, arra kell törekednünk, hogy ebben az országban, ha nem is kalácsot, de legalább egy becsületes darab kenyeret mindenki tudjon kapni. Kétmillió kisembert megnyerni a nyugodt és becsületes, békés munkának, ez van olyan fontos intézkedés, mint akármilyen nagy külpolitikai probléma megoldása, ami mind csak efemer jelentőségű kérdés. Igen t. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy csak úgy sürgöny stílusban még pár problémával foglalkozhassam. A múltkor a folyosón megvádoltak bennünket, hogy a kisgazdapárt paktál; mert azt mondják, hogy paktá-