Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-285

324 Az országgyűlés képviselőházának ség nem újszületésü, hanem már 1931-ben született meg, ebben téved, s ezt úgy kell helyreigazítanom, hogy 1931-ben gróf Károlyi Gyula alatt csak kormányképessé lett a nemzeti egység. Tulajdonképpen a nemzeti egység gondolata 1921-ben merült már fel és méltóztassék megengedni, hogy annak a pártnak elnöke beszédéből, amely párt tagjának lenni szerencsém van, olvassam lei nehany montlatot, amelyből meg méltóztatnak állapíthatni, hogy a nemzeti egység gondolata nem onnan, hanem innen származik és már 1921-ben hangzott el. Azt mondotta szórói-szóra (olvassa): »Legfontosabb teendő, hogy Magyarországon mindazok egyesüljenek, akik — most már nem is azt mondom, hogy a demokráciában vagy a szabadelvüségben, hanem egy más szót használok, mert leszállítottam igényemet — a nemzeti egységnek gondolatában találkoznak. De ha ezt mondtam, tulajdonképpen nem mondtam egyebet, mint amit azelőtt két szóval mondtam: a demokráciával és szabadéivüséggel, mert a nemzeti egység, ha a nemzet fogalmát meg nem hamisítjuk, magábanfoglalja a demokráciát a szabadelvüséget is. Egyesíteni mindazokat, akik a nemzeti egység gondolata; ban találkoznak, ez annyit tesz, mint lehetővé tenni, hogy a Csonka-Magyarország necsak mutogassa csonka tagjait, hanem egyúttal azt a reménységet is meríthesse, hogy csonka tagjait meg tudja gyógyítani, mert ha azok, akilí itt maradtunk, kevesebben, mint ahányan annakelőtte együtt voltunk, nem forrunk egybe a nemzeti egységbe, akkor Csonka-Magyar országból Nagy-Magyarországot alkotni nem fogunk soha.« T. Képviselőház! Ugyanakkor megállapította azt is, hogy a nemzeti egység gondolata kell, hogy letörjön minden szélsőséget és minden kilengést, szórói-szóra mondván (olvassa): »... a szenvedélyek első viharzása végetért s már nem lehet beszélni józanul annak a bizonyos, sokszor csömörlésig emlegetett ingána'k a kilengéséről, mert az már régen kilenghatte volna magát, ha bűnös kezek az ingát szakadatlanul nem lökdöstek volna... Bízom abban, hogy a nemzeti egységnek ez a gondolata átal fog törni s az elmék meg fognak világosodni.« S azután csodálatos módon következik ugyanaz a felszólítás, amelyet a miniszterelnök úr most a legutóbbi ülések egyikén intézett a szociáldemokratapárthoz, azzal a különbséggel, hogy itt már nem felszólítás, hanem megállapítás foglaltatik, mondván olvassa): »... nem lehet a nemzeti egységből kirekeszteni azt a proletársáírot. amely a békés munkára való hajlandóságnak és a nemzettel való egybeforrás készségének jeleit adja.« T. Ház! Nem új dolog tehát ez, mert mi régen a nemzeti egység gondolatának képviseletében állunk itt ebben a parlamentben, mi azonban az igazi nemzeti egységet szeretnők megvalósítva látni, nem párt jelszóként, hanem valóságként, és halálának nyolcéves évfordulóján annak, aki a nemzeti egységet elsőként hirdette, én, mint e párt szerény képviselőtagja, ma is ugyanennek a gondolatnak alapján állok. Akkor pedig, amikor gróf Apponyi Albert születése napján szólalok fel, váróin Apponyi Albert eszmeinek újjászületését és feltámadását. Addig azonban, amíg a nemzeti egység párt jelszó és iiern valóság, szavazatommal bizalmat nem szavazhatok és éppen azért nem vagyok abban a helyzetben, hogy az appropriáeiós javaslatot elfogadhassam. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? 285. ülése 198A május 29-én, kedden. Brandt Vilmos jegyző: Beck Lajos! Beck Lajos: T. Képviselőház! Az előttem szólott igen t. képviselő úrnak a politikai kérdésekről mondott fejtegetéseivel ezúttal nem szándékozom foglalkozni, hanem inkább azokkal a gazdasági problémákkal, amelyek a magyar élet homlokterében vannak és foglalkozni kívánok azokkal a kérdésekkel, amelyek most a mi legégetőbb gazdasági kérdéseink közétartoznak. T. Képviselőház! Az igen t. miniszterelnök úr több felszólalásában, de a t. pénzügyminiszter úr is megállapították, hogy a gazdasági javulás jelei mutatkoznak a világon. Ha a gazdasági javulásnak ezek a jelei egyrészt ugyancsak inkább az elgyöngült és vérét vesztett gazdasági élet legszükségesebb kipótlásában mutatkoznak, kétségtelen, hogy a különösképpen Angliában mutatkozott fellendülésnek hosszú hullámon való csekély hullámverése mihozzánk is elérkezett. Optimizmusnak kell lenni a gazdasági életben. Az kétségtelen, hogy a nélkül prosperitás, nekilendülés lehetetlen. A pszichológiai, a lélektani momentumoknak a gazdasági életben is van szerepük, bíztató, sarkaló, előmozdító hivatásuk és hatásuk is kétségtelenül jelentkezik. Ahhoz azonban, hogy a mai elvértelenedett magyar gazdasági életbe a termelésnek fokozása és ennek következtében a keresletnek fokozása is beálljon, egy olyan harmadik kapocsnak közbeékelése szükséges, amely a termelés fokozását és ezzel a fogyasztásnak emelkedését is előmozdítja. Minthogy azonban, sajnos, a magángazdaság annyira elvértelenedett, hogy addig, amíg az állam a magángazdasággal szemben való tartozását, amely 50—60 millió pengőre is tehető, vissza nem téríti, nincs abban a helyzetben, hogy ezt a sarkaló szerepet átvállalja és viselje, az államnak magának, a kormánynak kell közbeékelődnie, hogy a fokozott termelő erőket újabb és fokozottabb termelésre buzdítsa. (Helyeslés a középen.) Az igen t. pénzügyminiszter úr a költségvetés tárgyalása folyamán, de az appropriációnak a pénzügyi bizottságban való tárgyalása alkalmából is nyomatékosan rámutatott arra, hogy tévedés azt hinni, mint hogyha a következő költségvetési évre beruházási célokra nem állanának a mai viszonyok között nagyobbnak mondható összegek rendelkezésre. Abból a transzferpénztárból rendelkezésünkre állott 30 millió pengőből ezidőszerint még 12 millió pengő áll újabb beruházásokra rendelkezésre és mint ő mondotta, a genfi tárgyalás alapján ennek a 30 milliós keretnek 40 millióra való kiszélesítése kilátásba van véve. Erre feltétlenül szükségünk van. Az utóbbi esztendőknek az a kegyetlen takarékossága, amely erőt vett rajtunk, s amely a költségvetés lefaragására és a deficitnek csökkentésére föltétlenül szükséges volt, nem vihető a végtelenségbe, mert különben a nemzeti vagyonállag jelentékeny csökkenéséhez és olyan pusztulásához vezethet, amely gyökerében támadja meg a nemzeti vagyont és olyan károkat támaszthat, amelyeket kipótolni és helyreállítani majdnem lehetetlen. ^ itt elsősorban az Államvasutak újjászervezésének kérdésével kell röviden foglalkoznom. Az igen t. pénzügyminiszter úr a pénzügyi bizottságban rámutatott arra, hogy a rendelkezésre álló beruházási összegből elsősorban a legszükségesebb államvasúti beruházásokat kívánja megvalósítani. Es tényleg, ha végignézünk azon a helyzeten, amelyben