Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-285

Az országgyűlés képviselőházának í ma az Államvasutak vannak, amikor látjuk, hogy a Máv.-nak 8000 kilométeres összpályá­ján, amelybe beleértendők a helyiérdekű vas­utak is, síneiknek 41%-a 30 évnél idősebb és hogy e 30 évnél idősebb síneknek kipótlása elkerülhetetlenül szükséges, akkor igazat kell adnunk a t. pénzügyminiszter úrnak, amikor elsősorban ezeknek a síneknek fokozatos ki­építésére helyezik a súlyt. Maguk az Állam­vasutak a költségvetés tárgyalásának folya­mán hangsúlyozták, hogy körülbelül évi nyolc­millió pengő beruházásra volna szükség, hogy az évek folyamán a sínekben beállott hibák és károk lassanként helyrehozassanak. Ugyanígy állunk a mozdonypark kérdé­sében is. A magyar Államvasutak és a többi vasutak mozdonyainak 50%-át megszállott te­rületen kellett hagynunk és legfiatalabb moz­donyainkat, amelyek azonban csak 18 év alatt vannak, annakidején elvitte Eománia. Az itt­maradtaknak átlagos életkora is 28 évre te­hető. A régi mozdonyoknak új mozdonyokkal való kicserélése és nem csupán villamosmoz­donyok beszerzése, mint a hogy azt az Állam­vasutak elsősorban kilátásba helyezték, pa­rancsoló szükségesség. De ugyanígy kívánatos és szükséges a vas­útig biztosítékig berendezéseknek mielőbbi kipó­tolása és kiépítése. Számos állomása van még az Államvasutaknak, gyorsvonati relációban is, ahol a biztosítási berendezések jelentékeny hibákat és hiányokat mutatnak. Az idegenfor­galom fokozására, a személyzet jobban való kihasználhatására ezeknek a biztosítéki beren­dezéseknek kiépítése^ feltétlenül szükséges. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy három ilyen gyár létesült és van ma Magyar­országon, amelyek felszerelték magukat a kellő rajzanyaggal, rendelkeznek a kellő szabadal­makkal, és amelyek ma munka nélkül állanak és lassan elértéktelenednek, ha kellő mértékben munkával nem látjuk el őket. De itt van a fékek kérdése is, amelyeknek kiépítése, illetőleg megrendelése évekkel ezelőtt kellő tempóban és kellő lendülettel indult meg és aminek köszönhetjük, hogy 2500 teherszállító vagonunk rendeztetett be ilyen fékkel, amelyek lehetővé tették, hogy 30 kilométeres sebesség­gel járó tehervonataink ezen fékekkel felsze­relve, 60 kilométeres sebességgel közlekedhesse­nek és így romlandó szezoncikkeink, különö­sen a főzelék-, gyümölcs- és egyéb cikkek meg­lepő gyorsasággal jussanak el például — mint láttuk — Angliába is. Ha meggondoljuk, hogy ezen a 2500 új fékkel felszrrelt vagonon felül a "további 1200 vágón felszerelése nagyobb pénz­ügyi áldozatba azért sem kerülhet, mert az ezek számára való fékek elkészíttettek, akkor ez is olyan kérdés, amelynek orvoslása arány­lag csekély anyagi áldozattal eszközölhető. (Élénk helyeslés a baloldalon és a középen.) A vasúti kérdésnél nem lehet szó nélkül elmennünk a vasút és az autó egymáshoz való viszonya mellett sem. A vasút és az autó egymáshoz való viszonyai új utakat, új megoldásokat, új kérdéseknek helyes nyomra való terelését tette kívánatossá. Ennek a pro­blémának megoldása, még pedig békés és ki­egyenlítő megoldása, erőszakos úton semmi­esetre sem vihető keresztül. A személyszállítás­nál a szállítási időnek felfokozása és a nagy és sokszor kihasználatlan szerelvényeknek gaz­daságosabb módon és gazdaságos típusokkal való behelyettesítése jelentős invesztíciókat igé­nyel. Ezt célozza most már az egész világon a motoros vonatok beállítása és ha ezek sebessé­5. ülése 1934 májtts29-ién, kedden. 325 gét fokozni tudjuk, akkor ez a közlekedési esz­köz az egyik leghatékonyabb versenytársa lesz az automobilizmusnak a személyszállítás terén. A motorosok beszerzésénél a legkülönbözőbb tí­pusok között választhat az ország. A művelt nyugat^ országai a legkülönbözőbb típusokat szerezték be és próbálták ki. Csak néhány hó­nappal ezelőtt járt nálunk az olasz állam nagy Fi at-típusú sínautója, a Littorina, amely 130 kilométeres sebességgel végzett egy próbautat, magával vivén a kereskedelemügyi kormány­zatnak és az Államvasutaknak vezetőségét. Az osztrák Austro-Daimler, a francia benzines Micheline, az ugyancsak Franciaországban ki­próbált Bugatti-motorok óránkinti 160 kilomé­terig tudták a sebességet felfokozni, a Rivié­rán bevezetett Diesel-motorok szintén körülbe­lül ugyanilyen sebességgel járnak, mind iga­zolását szolgáltatván annak, hogy úgy a se­besség, mint a zökkenés nélküli szállítás tekin­tetében ezeknek a motoroknak különböző típu­sai jelentkezhetnek egyedül versenytársaiul a személyszállítás terén a vasút keretében az autónak. (Helyeslés a jobboldalon és a közé­pen.) Nálunk a Ganz—Jendrasik-féle motorokkal próbálkoznak és — mint a kormány bejelen­tette — ebből 30 darab 3 tengelyű és 2 darab 4 tengelyű kocsit rendeltek meg és hoztak for­galomba. Amint a kereskedelemügyi miniszter úr jelezte, ez a típus bevált és ennélfogva csak kívánatos, hogy ezeknek szaporítása és a legkü­lönbözőbb relációkban való felhasználása minél előbb bekövetkezzék. A vasút és az autó versenyéről szólván, a teheráruszállítást illetően az értékesebb és romlandóbb áruknak minél gyorsabb szállí­tása, minél gyorsabb összegyűjtése és ebből a célból minél számosabb helyen gyüjtőtele­pek létesítése az egyik eszköze annak, hogy a vasút megállhassa a versenyt a teherszállítás terén az autóval. A magyar kormány az autó és a vasút kö­zötti ellentétet egy szövetkezet létesítésével próbálja megoldani, s ez a szövetkezet — rövid működése idején kielégítő eredménnyel dol­gozott. Jellemző és érdekes, hogy a svájci szö­vetségtanács, amely a legkülönbözőbb módo­kon próbálta megoldani ennek a versenynek a kérdését, most elkészült törvényjavaslatá­ban a magyar mintát veszi alapul az autó és a vasút közötti verseny szabályozására. : Ezt a mintát veszi alapul, mert az eddigi próbákra igen sokat fizetett rá, amennyiben sem a Seza., a Schweizer Express Aktiengesellschaft, sem az ezáltal alapított Asto., az Automobil Stück­gut-Organisation nem vált be és óriási ráfi­zetéssel működött éveken keresztül. A most a Bundesrat előtt fekvő törvényjavaslat 10,1* lométeres körzetben kívánja az autóra bízni a teherfuvarozást, míg a 30 kilométeren túl fekvő távolságokra nézve ezt teljesen a va­sútra kívánja ruházni. A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara fog­lalkozott ezzel a problémával, inkább elvi ala­pokat kívánván megteremteni és ott több megoldási módot ajánlott az autó és a vasút versenyének kiküszöbölésére. Az egyik a kor­látlan verseny; a második egy egységes mono : pólium teremtése a szárazföldi szállításra, ami általánosságban a leggazdaságosabb megol­dásnak látszanék, de jelentékenyen fokozna az állam beavatkozását; a harmadik két koor­dinált monopólium létesítése, ami életre-ha­lálra menő versenyt jelentene az autó és a vasút között; és végül a negyedik, — amelyre,

Next

/
Thumbnails
Contents