Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-284

Àz országgyűlés képviselőházának 28 figyelmük azokra a valószínűleg mellékesnek gondolt intézkedésekre, amelyek azonban szük­ségesek, hogy milyen az üzem egészségügyi berendezése, milyen a munkás részére nyújtott fürdő- vagy : mosakodási lehetőség, hogyan tudja a munkás utcai ruháját .elhelyezni, van­nak-e vetkőző helyiségek és hogy milyenek az illemhelyek. E tekintetben egy tüzetes vizsgá­lódás nagyon szomorú eredményeket mutatna, mert az üzemek egészségügyi berendezkedése igen-igen sok helyen, mondhatnám az üzemek óriási nagy többségében, a legsúlyosabb kifo­gás alá esik. Az üzemek vezetői és tulajdono­sai nem törődnek azzal, vájjon a munkás ut­cai ruháját mikép tudja megóvni a műhely szennyétől, piszkától, nem törődik azzal sem, vájjon a műhely szennyétől mikép tudja a munkás magát megtisztítani a munka befeje­zése után. (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ti zenöt év alatt semmi ^sem történt ezen a téren!) Ha volna elegendő idő, akkor nagyon sú­lyos adatokat lehetne ezen a területen ide­tárni a Képviselőház elé és joggal lehetne kö­vetelni ezen a téren a kormány részéről, — mert igenis ez a kormány -kötelessége — a szükséges intézkedéseket abban az irányban, hogy rászorítsa a munkáltatókat arra, hogy aki vállalkozásba bocsátkozik, annak nemcsak az lehet a célkitűzése, hogy munkásait minél jobban kizsákmányolja, kizsarolja, kiuzso­rázza és ebből a vállalkozásból a maga szá­mára vagy a részvényesek számára minél na­gyobb hasznot vágjon zsebre, hanem igenis kellene azzal is törődnie, hogy munkásait megbecsülje és a munka^ mellett^ adja meg a lehetőségeket, egészségük és testi épségük meg­óvására és adja meg azokat a tisztálkodási lehetőségeket, amelyekről beszéltem. A kormánynak van módja rá, hogy ezek­ről gondoskodjék. A kormány minden eszten­dőben egész sereg sok sokmillió értékű, munkát ad ki és rendel meg különböző vállalatoknál, de sohasem hallottam arról, hogy a munka kiadásával egyidejűleg érdeklődött volna az iránt, vájjon milyen munkabérük van a munkásoknak, milyen a munkaviszony abban az üzemben, s vájjon a munkaidő tekinteté­ben vannak-e a követelményeknek megfelelő rendelkezések és intézkedések. A kormány mindezekkel nem törődik, pedig a rendelése­ken keresztül is rá lehetne szorítani a mun­káltatókat arra, hogy tessék emberséges mun­kabéreket, emberséges munkafeltételeket meg­szabni és olyan üzemeket, amelyek súlyos egészségügyi és balesetvédelmi kifogás alá esnek, a rendeléseknél mellőzni. így végig lehet menni a különböző szak­mákon, azoknak a helyzetén. Kezdhetem pél­dául a textilipari munkások során. Azok a gyakori sztrájkok, amelyek a textilipari mun­kások körében, tapasztalhatók, a legbeszéde­sebben bizonyítják azt a tűrhetetlen helyzetet, amelyben ezek a munkások vannak és azt az alacsony munkabért, amelyet kapnak. Pedig el lehet mondani, hogy talán a textilipar egyi­ke azoknak az iparágaknak, amelyek a leg­több kedvezményt élvezik a kormány intéz­kedéseiből kifolyólag, (Ügy van! a szélsőbal­oldalon.) és talán azt is lehet mondani, hogy éppen a textilipar az, amely a legmagasab­ban tartott áraival a legjobb munkabéreket biztosíthatná munkásai számára. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha összehasonlítjuk a textilipari árakat L ülése 193% május 28-án, hétfőn. ál3 egyéb ipari, különösen mezőgazdasági árakkal, elijesztő kulómbségeket találunk. Ennek dacára azt latjuk, hogy azok a textilipari munkásnők, akik mar serdülő korban bekerülnek a textil­gyárak egeszségrontó levegőjébe, heti hat­nyolc pengőéit kénytelenek rendelkezésre bo­csátani munkaerejüket, munkakészségüket a textilipari munkáltatóknak (Büchler József; Galíciai kizsákmányolók! Lásd a lódengyára­kat!) Ha azután egy-egy kirobbanás történik, ha már nem bírják keserű sorsukat a munká­sok, és kénytelenek a munkabeszüntetés eszkö­zéhez folyamodni, akkor a hatóság odaáll a textilipari mágnások mellé, rendőrség avatko­zik be a sztrájkba, a sztrájkoló munkások ve­zetőit összefogdossák, tettleg bántalmazzák a hatósági közegek és arra kényszerítik, hogy menjenek vissza a munkába, mert máskülönben még súlyosabb folytatás következik. (Büchler József: Ott van az asztalossztrájk Újpesten! Egymás után tartóztatják le a sztrájkoló mun­kásokat.) Valósággal döbbenetes az, hogy egy­egy ilyen munkaviszálynál, amikor valójában a hatóságnak, a kormánynak a gyöngébb fél, a munkás mellé kellene odaállnia, akkor ugyancsak hatósági intézmények szállítják a sztrájktörőket és segítik a hatalmas ipari kapi­talistákat abban, hogy folytathassák azt a ki­zsákmányolást, amely miatt a munkaviszály ke­letkezett. A faipari munkásság küzdelme is semmi egyéb, mint tiltakozás az emberi megélhetést megcsúfoló munkabérek ellen. Újpesten még most is folyik a bútoripari munkások sztrájkja, ahol a munkáltatók ismerték el azt, hogy 20— 30 filléres órabérük van jól képzett ipari szak­munkásoknak, akik előállítják azokat a búto­rokat, (Büchler József: Európa legjobb aszta­los munkásai!) amelyeknek egész Európában nagy hírük volt, úgy, hogy a bútorkivitel meg­nem is olyan nagyon, régen kivitelünk igen je­lentős része volt. Ennél a sztrájknál is mit ta­pasztalunk? Hatósági beavatkozás történik, rendőri előállítás, letartóztatás és ilyen módon iparkodnak hatósági asszisztenciával a munká­sok ellenállását letörni, pedig valójában segí­teni kellene az ilyen akciókat, mert abból a gyalázatosan alacsony munkabérből sem táp­lálékot, sem rendes ruházatot beszerezni a mun­kás nem tud, abból nem tudja fizetni a lakbé­rét. Nem is beszélhetünk arról, hogy az élet örömeiből miként tudja kivenni a részét, mert azokra gondolnia sem szabad. Már pedig, ha a munkabér növekszik, növekszik a munkás­ság fogyasztóképessége, javul közgazdasági éle­tünk. Ezért minden közgazdasági tényezőnek oda kellene hatnia, hogy ne legyenek itt ilyen, az emberi életet megcsúfoló munkabérek, 20-^- ­30 filléres óránkénti szakmunkás keresetek. (Vá­zsonyi János: így van! Igaza van! — vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Többen is meghall­gathatnák az ilyen komoly beszédetD r f T. Képviselőház! A vegyészeti munkásság sorsa a petroleumfinomítókban és a különböző vegyszereket és robbanóanyagokat előállító üze­mekben közismert. Itt nemcsak egészségüket, nemcsak testi épségüket viszik kockára, hanem sokszor életüket is, mert ez az iparág ezzel a veszéllyel jár. Es a munkabér ezen a területen is a legsilányabb, a legprimitívebb emberi meg­élhetést sem biztosítja. Nem akarom itt a t. Képviselőházat most számadatokkal untatni. elég, ha utalok egyes foglalkozási' ágakra. amelyeknek megjelölése is emlékeztethet min-

Next

/
Thumbnails
Contents