Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-284

312 Az országgyűlés képviselÖházá,nak 2t kisebb fogyasztóképességgel bír, a közgazdasági életben kisebb tényező, ami pedig nem lebet érdeke az országnak. Ha a kapitalisták kellő előrelátást és okosságot tanúsítanának, nekik kellene valójában odahatniok, hogy a legnagyobb fogyasztóréteg, a munkásság tényleg fogyasztóképes is legyen, és olyan munkabéreket kellene megállapítaniuk, amelyekből a munkásság megtudja szerezni azokat a termeivényeket, amelyeket munkáskezek állítanak elő, mert így azután a munkanélküliek táborából is millió és millió számra kerülhetnének vissza a munkások a termelésbe. Azonban a kapitalizmus rövidlátása és profitféltése következtében eljutottunk odáig — és alig lehet még a legtüzetesebb vizsgálódás után is kivételt találni, — hogy végig az egész vonalon elviselhetetlenül alacsony munkabérekkel találkozunk, ami igenis nagy mértékben hozzájárul a közgazdasági élet romlásához, mert az alaesonybérü munkások tízezrei és százezrei fogyasztóképtelenek, életnívójukat kénytelenek alásülylyeszteni, és így nemcsak ők maguk szenvednek, hanem egész közgazdasági életünk viseli ennek következményeit. A munkaidő kérdése is teljesen rendezetlen. Annak ellenére, hogy a kormány egy nemzetközi ajánlást magáévá tett, itt a törvényhozásban a munkaidő rendezésével és a 40 órás munkaidő kérdésével még egyáltalán nem lehetett foglalkozni. Részünkről e tekintetben nem egy kísérlet történt már, nem egyszer vetettük fel ezt a kérdést és próbáltuk a kormányt rászorítani, hogy ebből is legyen már törvény, hogy a munkaidő kérdése is legyen szabályozva, hogy a munkáltatók munkásaikat és alkalmazottaikat a munkaidő tekintetében se aknázhassák ki (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) úgy, mint ahogyan most a súlyos gazdasági válság következtében ez számukra lehetséges. Valójában meg kellene érteni, hogy ma a munkás, az alkalmazott és mindenki, aki fizetésért, bérért dolgozik, megkülönböztetett sú\ lyos helyzetben van. Mindenki sokkal gyengébb a maga érdekeinek védelmére, mert a munkanélküliség ijesztő nagy réme van a háta mögött, és amidőn munkáltatójával szembeszáll, abban a pillanatban megjelenik ez a rém, a munkáltató él az alkalommal és munkanélküliségbe kergeti azokat, akik rendelkezéseivel nincsenek megelégedve és nem hajlandók magukat rendelkezéseinek alávetni. Éppen a súlyos gazdasági válság következtében tapasztalható az is, hogy a munkaadók általában elbizakodottak és intézkedéseikbe semmiféle beavatkozást nem tűrnek. Ennek a következménye az, hogy a munkaviszony a műhelyekben, a gyárakban és az irodákban teljesen megromlott, nincs ami ezt szabályozza, alig-alig akad valamilyen szakmai csoportosulás, amelynél bizonyos mértékig megállapodások, vagy 'kollektív szerződések szabályozzák a munkabér, a munkaidő és a munkaviszony . kérdését. Hogy ez így van, annak egyik bizonyítéka az is, hogy módjukban állott a munkáltatóknak, elsősorban a vas- és gépipari munkáltatóknak egy olyan munkarendszert bevezetni, amellyel a lehető legraffináltabb módon aknázzák ki a munkásból a legnagyobb r teljesítményt, ennek ellenében pedig a díjazás 'közelről sem áll arányban a végzett munka értékével. A Bedeaux-rendszer bevezetése, annak erőszakos fenntartása nem egyszer volt már ennek a Háznak tanácskozási anyaga. Nem egy& ülése 19 3 If május 28-án, hét fon. ízben történt már meg, hogy nagy tömegek ezrével kerültek ki az utcára, a nincstelenségbe, a bizonytalanságba hatalmas gépipari munkáltatók intézkedései folytán azért, mert a munkásoknak észrevételük volt a legkegyetlenebb munkarendszer bevezetése, alkalmazása és fenntartása ellen. Mindezek csak azért történhetnek meg, mert a kapitalizmus a kormány és a törvényhozás részéről semmiféle figyelmeztetést nem kap. A törvényhozás gondoskodásának nem tárgya az, hogy a munkások sorsát szemügyre vegye és a munkásokat mindenféle kizsákmányolás ellen megvédje. Valójában nem lett volna szabad a. kormánynak megtűrnie azt, hogy ilyen munkarendszert idegenből idehozzanak, idetelepítsenek, hogy itt a Bedeaux-rendszerrel sanyargassák a munkásokat. A külföldön, ahol ilyen rendszer van, az üzemek modernizálása, modern technikai eszközök alkalmazása történik meg előbb és a folyamatos termelés mellett egészen más dolog ilyen rendszer alkalmazásával dolgozni. A leglényegesebb azonban az, hogy azokban az üzemekben, ahol a külföldön ezt a rendszert alkalmazták, a munkásoknak beleszólásuk volt az úgynevezett Bedeaux-egységek megállapításába és az a munkásokkal kötött közös megállapodás alapján történt. Míg nálunk pedig ez oly módon történik, hogy a munkáltatók egyáltalán semmit sem áldoznak az üzemek modernizálására, úgyhogy ezek megközelítőleg sincsenek abban a helyeztben, hogy állandó, rendszeres, folyamatos termelés legyen, amit ennek a rendszernek az alkalmazása minden körülmények között megkövetel. Még kevésbbé lehat szó arról, hogy a Bedeaux-egységek megállapításába a munkás is beleszólhassam Nálunk csak arról lehet szó, ha már nagy konfliktus keletkezik, ha már a munkáltatók dölyfösssége révén ezrek és ezrek kierülnek az utcára, akkor esetleg a kormány hajlandó arra, hogy a negyedik, ötödik vagy hatodik héten mint békéltető fél fellép, de hogy azután milyenek ezek a 'békéltetések, arról nagyon sokat tudnék beszélni, mert eleget volt alkalmam ilyen tárgyalásokban résztvenni. Igenis, kifogásolom ez alkalommal az iparfelügyelők munkáját is és pedig azért, mert az iparfelügyelőknek nincs módjukban kicsiny számuk miatt az üzemeket egészségügyileg vizsgálni, nincs módjukban az iránt sem vizsgálódásokat végezni, hogy vájjon az üzemek balesetelhárítás tekintetében milyen előkészületeket tettek. Súlyos adatokat tudnék idetárni a Ház elé, amelyekkel azt tudnám igazolni, hogy vannak üzemek, ahol a munkások tulhajszolása miatt, ahol a felületes és hanyag balesetvédelmi intézkedések vagy eaek teljes elmaradása miatt sorozatos balesetek történnek. Tudok olyan üzemet, — mint pl. a Magyar Fémlemezipar — ahol egyetlen egy esztendő alatt nem kevesebb, mint 25 baleset történt, ahol a munkások nemcsak egyes ujjaiknak izületeit, hanem sokszor egész kezüket vesztették el és váltak teljesen munkaképtelenné. Történhetett mindez azért, mert az iparfelügyelŐk nem tudják kellő módon ellátni az üzemek ellenőrzését és nem tudják az üzemeket rászorítani arra, hogy e tekintetben is tegyék meg azokat a szükséges intézkedéseket, amelyekkel meg lehetne előzni, vagy el lehetne hárítani az ilyen baleseteket. A Képviselőház tagjai közül többen vettek részt csoportos gyárlátogatásokban. Ezeknél a gyárlátogatásoknál azonban nem terjedt ki a