Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-284

310 Az országgyűlés képviselőházának 28 dik, mert kerülnie kell azt a látszatot is, hogy védeni vagy palástolni akarja ezeket a bűnöket. Azt (hiszem, ez olyan követelésem, amely igazán teljesíthető. Az adósságrendezés kérdésével csak röviden foglalkozom, mert csak pár percem van még. Itt sem morfiuminjekciók, sem aszpirinadagolás, sem hideg vagy meleg borogatás nem segít, itt nincs cmás hátra, mint az, hogy operálni kell. Ne mondja nekem senki, hogy ő ilyen meg olyan tudós. Én, mint laikus ember azt tapasztalom, hogy a kiváló nagy pénzügyi szaktekintélyek világszerte közönségesen levizsgáztak. Mert hiába mondja valaki magát professzornak, kiváló sebésznek és operatőrnek addig, amíg nem kell operálnia, de amikor fel kell vágni a hasat, akkor látjuk, hogy nem érti a dolgát. Ezek a nagy tudósok levizsgáztak, mert a régi, ikopott elméletek és pénzügyi dogmák után mennek, ahelyett, hogy a természetes észre hallgatnának. Annyira túltanulták magukat, annyira túlkomplikáltak, hogy nem tudnak talán már egyenesen gondolkozni sem. Itt nem kellenek átmeneti intézkedések két évre, egy évre: hátha megint! Tessék a kérdést az egyéni kényszeregyezség alapján megoldani: mindenki csak annyit tartozik értékben^ visszafizetni, amennyit kapott. Nem a számok számítanak itt, hanem a lényeg, az értékszámítás: ha én 5000 pengő értéket kaptam, akkor ne fizessek vissza mai pénzben 10.000 pengő értéket. Tessék arányosítani az adósságot az akkori értékekkel. Tessék egyénenként elbírálni, egyéni kényszeregyezség alapján, csakis így lehet megmenteni ezt az országot, az ország tönkrement népét. Aki nem így csinálja, fortwurstlizást csinál, húzza, mint a rétestésztát, végre kénytelen lesz idejutni. Négy-öt esztendeje hirdetem innen a Képviselőház padjaiból, tessék úgy eljárni, ahogy külföldön már csinálják is; a külföldi adósságnál már be is következett, csak mi voltunk olyan túlgavallérok, hogy tovább fizettünk, mint kellett volna, túlságosan megerőltettük magunkat, ahelyett, hogy azt mondottuk volna: tönkretettek bennünket, országunkat megcsonkították, nem tudunk addig fizetni, míg vissza nem adjátok az elvett országrészeket, akkor majd fizetőképesek leszünk. Nekünk a legkönnyebb helyzetünk volt ebből a szempontból, egy tönkrement országnak, amelyben nincs sem vas, sem érc, nincs semmi, csak a gyenge életünk. Senkisem mondta volna, hogy micsoda hamis emberek vagyunk, vagy nem vagyunk tisztességes adósok, ha azt mondtuk volna: nem tudunk fizetni, mert tönkretettek bennünket. Most még csak a titkos választójog kérdésével akarok foglalkozni. A miniszterelnök úr bejelentette, a bélügyminiszter úr már egy kicsit óvatosabb volt és azt mondotta, hogy talán meglesz őszre, de én biztosra veszem, hogy meglesz. Nincs más, mert csakis így nyilatkozik meg a magyar nép akarata. Mert lehetnek kilengések egyik-másik embernél, de a nagy tömegnek, a józan népnek az ítélete nagy egészében mindig igazságos szokott lenni. Hiszen átestünk Í920-ban a titkos választáson és akkor nagyon szép parlament volt. Egyiknek-másiknak nem tetszett a csizmaszag, pedig mondhatom, t. Képviselőház, hogy nagyon jellemes, derék emberek ültek itt, a nép egyszerű fiai. Es hiába jöttek elő egyesek a »nívó«-val; mert azoknak nem tetszett a nívó, akik a nép akaratából kívül maradtak, akik elvesztették a nép bizalmát, Ami4. ülése 193 U május 28-án, hétfőn. kor az akkori kisgazdapárt rendet teremtett az országban amikor az agrárgondolkozású és keresztény irányzatot valló férfiak megcsinálták a rendet, akkor az utánuk jövő férfiak már könnyebben mozogtak, mert tiszta volt a levegő. Igenis, titkos választójog kell, megszorítás csak annyiban, hogy a notórius csavargók ne szavazhassanak. Ilyenek, mint már mondottam, minden községben voltak a múltban is. Azokat azonban nem tekintem csavargóknak,^ akik kenyérkereset végett kénytelenek községükből idegenbe elvándorolni. Hogy azután lajstromos legyen-e a választás, vagy egyéni, erre vonatkozólag azt mondom, hogy én az egyéni választás mellett vagyok. A magam részéről azt szeretném, hogy kerületenként egyéni választás legyen, így nyilvánul meg legjobban a magyar nép akarata, mert tudjuk, hogy kire miért szavaz, és nem kap egy lapot, egy cédulát, amelyen ki vannak jelölve, kommandirozva azok, akikre kell szavazni úgy, hogy senkit a listán áthúzni nem szabad. T. Ház! A kormány külpolitikája tekintetében helyeslem a kormánynak Németországgal szemben tanúsított barátságos magatartását. Helyeslem azért, mert ezt a legtermészetesebbnek és az ország részére feltétlenül áldásosnak tartom. Együtt küzdöttünk a világháborúban. Ezek érzelmi momentumok. Becsülettel, hűségesen kitartottunk egymás mellett a végsőkig; ez ismét csak érzelmi momentum. De az észszerűség is azt kívánja, hogy ezzel a hatalmas nemzettel, amely olyan nehéz körülmények között ilyen fényesen megállja most^ is a helyét, keressük és fenntartsuk a barátságot; annál is inkább, mert látjuk, hogy volt ellenségeink közül nem egy keresi azt a barátságot, igyekszik ezt a barátságot megszerezni. Látjuk a jugoszlávoknál, látni fogjuk a bolgároknál, látjuk teljes egészében a románoknál, látjuk, hogy mind Németország felé orientálódik és akkor nekünk, akiknek nem nagyon kell keresni ezt a barátságot, mert megvan, akiknek nem kell nagyon futkosnunk a német barátság után, mert az önként kínálkozik, mivel súlyt helyeznek barátságunkra, nagyon óvatosan kell viselkednünk, vigyáznunk kell. nem szabad semmiféle világnézet mitt — akár tetszik a mostani német irányzat szabadkőműves, liberális oldalon, akár nem tetszik — kockáztatni a német barátságot, mert nekünk tisztán az ország érdekeit kell szem előtt tartanunk. A kereskedelmi szerződések, • a gyümölcskivitel s más kivitel szempontjából nem számítanak a világnézetek. Annak a kiskőrösi vagy nagykőrösi almának egészen mindegy, hogy milyen csomagolásban megy ki és ha horogkereszt lesz szükséges, akkor horogkereszttel fogjuk azt a ládát kiküldeni, mert a lényeg az, hogy kimenjen a gyümölcs, hogy vásárolják s hogy szomszédainkkal^ s Németországgal is jóviszonyban legyünk és előnyös kereskedelmi szerződést kössünk. Óva intem tehát a sajtót^ — bár a sajtó nagyon érzékeny, ők mindent kritizálhatnak, nekünk semmit sem lehet, pedig igenis a sajtónak is el kell bírni a tisztességes jogos kritikát — ne azt nézzék, hogy Németországban most a zsidóknak kellemes vagy keikmetlen kormány yan-e. Ne liberális és ne zsidó szemüvegen át nézzenek mindent, hanem azt nézzék, hogy mi jó a magyar nemzetnek. Hogy ott most Hitler uralkodik, hogy egypár zsidónak ki kellett mennie Németországból, mert