Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-284
Az országgyűlés képviselőházának 28 tői. Ebbe kell beleszólni. Ez fajvédelem t. Képviselőház, ez magyar testvéreinknek védelme és ha mi ezt nem tesszük meg', ha nem kísérjük élénk figyelemmel azt, hogy magyar fajtánk az egész vonalon boldogulhasson, ha nem védjük meg őket, ha nem állunk támogató karóként minden ingatag szegény kisember mellett, akit a szél ide csap, oda csap, akkor ez az értékes faj lelkileg, testileg elvész, elpusztul. Lelkileg tönkremegy, mert a végén nem hisz már az Istennek sem, nemhogy a politikusnak hinne. Oda kell menni ezek közé az emberek közé. Ezt akarjuk tenni mi, nemzeti szocialisták. T. Képviselőház! En megint csak egy képet vetítettem önök elé és azt mondom, hogy ilyen irányban akarunk dolgozni. Nem petárdákkal, amire egy szerencsétlen ember álmában gondolt. Keresztül sem vitte és máris letartóztatták. Mert nem szoktam védeni senkit, aki nem érdemli meg, de én bűncselekményt nem láttam, mert a szándék maga még nem bűncselekmény, különösen 'ha játékszernek készít valaki valamit. Egy arany vitézségiérmes, érettségizett, jó családból származó zászlós hazajön a világháborúból. Amikor kiment, a virágos vonathoz dámák kísérték ki zenével, dalolva ment ki. Hazajött idegbetegen, megrokkanva, arany vitézségi éremmel és nem tudott itt elhelyezkedni. Az ember könnyezni tud ezen. Hány ilyen arany vitézségi érmesünk van, akinek nem jutott egy darab kenyér. Ennek a zászlósnak el kell mennie kőműveslegénynek. Ilyen arany vitézségi érmesek, vagy ilyen lelkileg meghasonlott emberek nagyon-nagyon sokan vannak. Ezeknek a lelkével foglalkoznunk kell, ezeket magunkhoz kell emelnünk, ezeket a háborgó lelkeket meg kell nyugtatnunk és amikor én így beszélek odakünn hozzájuk, akkor nem értem az igen t. belügyminiszter urat, hogy miért nem engedi ezt meg. Hiszen ki kellene küldeni embereket a lelkek megnyugtatására. Az emberek már elvesztik a fejüket, a türelmük már a végét járja, ott tartanak már, hogy minden mindegy. Ezt nem szabad nyugodtan nézni. Ha momentán az ország szomorú helyzetében talán nem is bírunk úgy segíteni, ahogyan akarnánk, de minden lehetőt el kell követni. (Zsigmond Gyula: Ön így beszél, de az alvezérei nem így beszélnek künn a faluban!) T. képviselő úr, az előbb fejtettem ki, hogy aki nem ezeket az eszméket és elveket vallja és nem így hirdeti, annak a mozgalomban nincs helye. Most már az időm lejár. Nagyon szerettem volna ezzel a kérdéssel kicsit behatóbban foglalkozni, de az időm nem engedi meg. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Egy pár aktuális, már régen aktuális kérdést akarok felhozni. A pénzügyminiszter úr nincs itt, de itt van a pénzügy főelőadója, mindenesetre gyakrabban találkozik vele, lesz szíves szintén átadni tiszteletteljes üzenetemet. (Felkiáltások a jobboldalon: Vállaljuk!) Esetleg írásban adom be, azt is megtehetem. (Egy hang a jobboldalon: Nem, elmondjuk úgyis!) Volt nekünk egy nagy pénzügyminiszterünk. Annakidején megtettem indítványomat és követeltem a háborús vagyon megadóztatását. Jól tudom, hogy ez ma már nehezen megy. (Egy hang a jobboldalon: Védetté tették!) De akkor még kéznél volt. Ez akkor történt, amikor a győztes, hatalmas Anglia 80% erejéig megadóztatta a háborús vagyont. Az akkori nemzetgyűlés, az első és második nemzetgyűlés, az akkori országgyűlés, mert indítványo%, ülése Ï9BU május 28-án, hétfőn. 309 mat minden alkalommal megismételtem, egyhangúlag elfogadta indítványomat. Volt egy pénzügyminiszter, aki pénzügyminisztersége után valami Rotary-klubban, vagy nem tudom hol, tartott egy előadást és ott eldicsekedett, hogy elhegedülte ezt az indítványt, hogy ebből nem lett semmi és kacagva mondotta ott, hogy ezt a hülye indítványt nem hajtotta végre. T. Képviselőház! Ez szintén egy fotográfia. Mos legalább tudják önök, hogy miért nem hajtották végre ezt az indítványt. Közben elspekulálták, vagy tudja Isten, mit csináltak ezzel a háborús vagyonnal, ma már több gazdát cserélt, nehezebb hozzáférni, de egyikmásik helyen mégis hozzá lehetne férni, főleg hozzá lőhetne férni a gazdasági dezertőrök vagyonához. Ha egy államban a népességnek nincs ennivalója, ha nincs kenyér, akkor halállal büntetik azt, aki az élelmiszereket elvonja, vagy az országból kiviszi. Aki a gazdasági élet vérkeringését elköti, aki a vért lecsapolja és idegenbe viszi a pénzt, az szerintem a gazdasági háborúban kell, hogy ugyanolyan elbánás alá essék, mint a világháborúban az, aki a muníciót eldobta, vagy megszökött. Ezek a gazdasági dezertőrök így szerezték meg vagyonukat, a magyarság véres verejtékéből szedték meg magukat és most nemcsak, hogy az adóztatás alól vonják ki magukat, hanem Vaduzba, Lichtensteinbe kisíbolták a vagyonukat. Én nem tudom megérteni az én eszemmel, miért nem lehetett Károlyi Gyulának s az előtte lévőknek elfogadni és végrehajtani Meskó Zoltánnak azt az indítványát, hogy a kisíbolt vagyonok visszajuttatása érdekében jelenjék meg egy rendelet, amely szerint mindenki tartozik nyolc napon belül bejelenteni, mennyi vagyona van pénzben és értékpapírokban külföldön, s aki hamis adatot mond be, annak vagyonát kobozzák el s az illetőt büntessék fegyházzal, a feljelentőnek pedig járjon 30 százalék jutalom. Ezt nem tudom elgondolni; hallottam több dolgot, hogy ez ezért, meg azért nem ment. T. Képviselőház! Amikor egy nemzet létéről, életéről vagy haláláról van szó, akkor a bűnösökkel szemben nem lehet eléggé szigorú rendszabályokat érvénybe léptetni, annál kevésbbé, mert az is aláássa egy tönkrement ország elkeseredett népének hangulatát, ha tiszták vannak közkézen, ha neveket olvasnak, hogy ennek ennyije van kint, az annyit vitt ki, ezét az vitte ki, azét meg a másik vitte ki. Nekem is van egy lisztám. (Nánássy Andor: Halljuk!) Nem, t. képviselő úr; 18 éve vagyok itt ebben a Képviselőházban, de sohasem személyeskedtem! (Nánássy Andor: Ez nem személyeskedés!) Ez nem tartozik ide, mert nincs teljesen lekontrollálva minden egyes név, amely rajta van, már pedig én l elkiis mereti kérdést csinálok abból, hogy esetleg ne hurcoljak itt meg egy tisztességes embert. De rövid időn belül kezemben lesz a névsor. Nem itt kaptam meg, hanem sikerült külföldről megszereznem és éppen azért, mert külföldről adatott, r kénytelen vagyok a legszigorúbb kontrollal élni saját magam érdekében is, nehogy olyan adatokkal jöjjek elő, amelyeket esetleg megbánnék és kénytelen lennék visszaszívni. A miniszter úrnak módjában van: tessék ezt a rendeletet kiadni. Mert lehetetlen, hogy itt pangjon az egész közgazdasági élet azért, mert bitangok kivitték az ország vagyonát az országból. Ez nem kerül pénzbe, itt nem lehet kertelni; elvárom és az ország közvéleménye 'elvárja a kormánytól, hogy sürgősen intézke44*
