Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-284

Az országgyűlés képviselőházának 28 U. ülése 193b május 28-án, hétfőn. 293 maguk!) Meg kell ezeket a kérdéseket oldani, akár akarják, akár nem és minél későbben old­ják meg, annál súlyosabb áldozatokkal fogják ezeket megoldani. A munkanélküliség kérdéséről éppen most, a vasárnapi nap folyamán azt mondotta Szabó esperes^ az Országos Bethlen Gábor Szövetség gyűlésén, hogy a munkanélküliség családirtó és bomlasztó erő, mert nemcsak az egykéhez vezet, hanem általában az egész ország gaz­dasági életét megbénítja. (Zsindely Ferenc: Látja, pedig ez az esperes nem szociáldemo­krata!) Ügy van, nem szociáldemokrata. De mit érünk azzal, t. képviselőtársam, ha fel­ismerjük ezeket a bajokat és ridegen elzárkó­zunk az elől, hogy megoldjuk a kérdéseket? (Zsindely Ferenc: Dehogy zárkózunk el!) Az önök miniszterelnöke az önök helyeslése mel­lett mondotta azt, hogy munka lesz, munka­nélküli segély ellenben nem lesz. Ez a kor­mányprogramra. Es mi történt? Szabad ilyen jelszavaknak és szólamoknak elhangzaniok ak­kor, amikor nem tesznek semmit? Nincsen munka és nincsen munkanélküli segély. A programmnak csak az egyik része valósult meg, az, hogy nincsen munkanélküli segély. De munka sincs. Inséglevesekkel akarnak faj­fenntartást, inséglevesekkel és filléres óra­bérekkel akarják ezt a nemzetet erőssé tenni? Nem gondolnak arra, hogy ha rosszultáplált családapák és még rosszabbul táplált család­anyák vannak, akkor olyan generáció követ­kezik, amely satnyaságban, nyomorúságban, nyavalyákban bővelkedik, hogy ezt a fajt nem lehet úgy fenntartani, ha állandó nyomo­rúságban és kultúrátlanságban tartják? Az igazi nemzeti munka az, ha nem a 10.000 hol­dak megmentésénél kezdjük, hanem ott kezd­jük lenn a mélységben, ahol a szennyből, a pi­szokból, a nyomorúságból kell kiemelni az emberekéi;. Ez az igazi nemzeti munka és itt kell ezt a nemzeti munkát gyakorolni. (Far­kas István: Ott kellene elkezdeni! Ez volna az alap, a kiindulás!) Hogy mennyire nem törődnek a munká­sokkal, mutatja az, amire éppen előbb rá­mutattam : a diplomások elhelyezésénél minden követ megmozgatott az állam is és a magán­egyesületek is. íme, el is helyeztek néhányezer diplomást. Nagyon örülünk, hogy sikerült ez a munka, nagyon üdvös munka volt, rá is szolgáltak. De ki törődik azzal, hogy száz- és százezren vannak munka nélkül? Ezek ^nem magyar emberek, ezek nem olyan polgárok, mint a többiek? Micsoda létjogosultsága van annak az államnak, amely nem tudja létre­hozni, nem tudja megalkotni azt, hogy min­den polgár, aki dolgozni akar, dolgozhassák? Ha ezt nem tudja biztosítani részére, akkor más úton kell az illetőnek megélhetését bizto­sítani, mert azzal, ha valakit megfosztunk a munka lehetőségétől, egyenesen a , bűnözésre kergetjük őt, mert utóvégre szó nélkül éhen­pusztulni nem lehet. Senkitől sem lehet köve­telni az erkölcsi önfeláldozásnak azt a magas­ságát, azt a magasztosságát, hogy amikor gyermekei sírnak, amikor nincs sem fűtőanyag, sem élelem, s amikor télen hidegben, nyáron forróságban családjával együtt éheznie kell, akkor 'szó nélkül éhenpusztuljon. Erre nincs semmiféle erkölcsi joga a társadalomnak és az a társadalom, amely nem tudja biztosítani polgárainak legminimálisabb megélhetését, nem érdemes arra, hogy civilizált polgári tár­sadalomnak nevezzék. (Ügy van! a szélsőbalol­dalon.) Azt kérdezem, mi akadályozza azt, hogy a miniszterelnök azokat a jószándékokat, ame­lyeket hirdetett, megvalósítsa? Tételezzük fel, hogy a legteljesebb jóhiszeműséggel akarja megvalósítani. Útjában állanak a különböző osztályérdekek, útjában állanak a különböző osztályklikkek. Es ez a parlament, amely nem a nép igazi képviselője, mindaddig nem fog gyökeres szociálpolitikai reformokat alkotni, amíg teljes összetételében meg nem változik. Mi ennek az eszköze? A megígért titkos vá­lasztójog. A titkos választójog tényleg alkal­mas eszköz arra, hogy a nép egészének véle­ménye tükröződjék vissza itt a parlamentben, de csak az a titkos választójog, amelyet nem hamisítanak meg mindenféle kautálékkal, ame­lyet nem úgy alkotnak meg, hogy mindenféle körmönfont r jogfosztó ^ rendelkezéssel megint csak egy egészen kis rétegnek legyen választó­joga, az a titkos válaasztójog, 'amely általános, egyenlő, amely minden dolgozónak biztosítja, hogy minden akadálytól menten nyilváníthassa véleményét. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbal­oldalon.) Nagyon sajnálom, bár nem csodálkozom rajta, hogy ellenzéki oldalról Eckhardt Tibor képviselőtársam részéről a kormánynak tettek üdvös javaslatokat, hogy szorítsa ki a választó­jogból ( nemcsak az ipari munkásokat, hanem a mezőgazdasági munkások nagy részét is. Mindenesetre csodálatos, hogy egy úgynevezett agrárpárt, amely rá van utalva és amelynek érdeke volna, hogy a mezőgazdasági népesség rászavazzon, a mezőgazdasági népesség jó ré­szét is ki akarja szorítani a választójogból, mert az egyhelybenlakás időtartamának ki­tolása, meghosszabbítása, továbbá az inség­segélynek kiterjesztése a választójogra, nem­csak az ipari munkások óriási tömegét, hanem a mezőgazdasági munkások nagyrészét is ki­zárja a választójogból. Nem ér semmit az olyan választójog, amellyel olyan parlamentet ka­punk, amely nem az igazi közvéleményt tük­rözi vissza. Pedig csak az ilyen választójoggal lehet reformokra gondolni, amelyek egészen más irányúak, amelyek osztályjellegtől men­tesek. En tehát azt hiszem, hogy a nemzeti szem­pontoknak az a hangoztatása, amelyet a minisz­terelnök részéről többször hallottunk, nem a nemzeti szempontokat fogja érvényesíteni, ha­nem olyan szabályokat, amely az eddigi vá­lasztóknak óriási tömegeit zárja ki majd a vá­lasztójogból és így az új parlament, amely az ilyen titkos választójog alapján létesül, megint csak egy egészen szűk rétegnek lesz képvi­selete. Előre jelzem, hogy ezzel nem érünk semmit s így neim érjük el azt a megnyugvást, amelyet egy ilyen reform megalkotása céloz, s amely feltétlenül bekövetkeznénk abban az esetben, ha becsületesen alkotnák meg ezt a választó­jogi reformot. Abban a pillanatban a magunk részéről is egészen másképpen néznők a parla­mentet. Ma nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a képviselőház nem a nép képviselője. Abban a pillanatban, amikor egy becsületes választójog megalkotásával jönnének itt össze a képviselők akármilyen csoportosulásban^ el kellene fogad­nunk, hogy az a képviselőház a nép közvéle­ményének igazi akarata és meg kellene hajol­nunk az itt történő törvényalkotások előtt. A választójogot tehát úgy kell megvalósítani, hogy igazán, becsületesen érvényesülhessen^ a népakarat, hogy minden tekintetben új kép­42*

Next

/
Thumbnails
Contents