Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-284

294 Az országgyűlés képviselőházának 28 4. ülése 193% május 28-án, hétfőn. viselőházat kapjunk, amely igen is törődik azokkal az erdekekkel, amelyek a népet szolgáljak. De nem elég a választójog önmagában, {ügy van! a szélsőbaloldalon.), mert a közigazgatásnak ezer módja van arra, hogy a választásokat (befolyásolja ési ezer módja van arra, hogy ,a választásúikat megelőző agítáeiónár egyes partoknak kedvezzen. Éppen ennek tudatában hangoztatjuk, hogy az általános, egyenlő, titkos választójog törvénybeiktatásával egyidejűleg intézményesen biztosítani kell az egyesülési és gyülekezési szabadságot. Minden pártnak kivétel nélkül és minden ellenzéki pártnak kétszeresen kell ezt a követelést felállítania, mert ne csak frázisokban beszéljünk a szabiadversenyről, ne csak szólamokkal hangoztassuk, hogy az erők egyenlő mérkőzését akarjuk. Az erőknek nem egyenlő mérkőzése az, ha az ellenzéki gyűléseket sorra 'betiltják, ha a szolgabíró jóakaratától függ, hogy tarthatok-e gyűlést, ha a polgármester jóakaratától függ, hogy plakátomat kiragaszthatom-e, ha, — egyszóval — a közigazgatási hatóságok csak a kormánypárti képviselőknek teszik lehetővé iaz agitáció (szabadságát. Legyen a választójog akármilyen titkos, az nem sokat ér ;abbian az esetben, ha megölik az agitáció lehetőségét, s előnyben 'részesülnek azok, aki>k .szabadon tarthatnak gyűléseket, szabadon agitálhatnak írásiban isi, a plakátokon is, a választók előtt. Elháríthatatlan tehát, hogy az általános, egyenlő, titkos választójoggal együtt új joggyakorlat alakuljon ki, hogy való'ban mindenki egyenlően agitálhasson és ezen a téren ne a szolgabíró jelentsen akadályt, hanem maga a törvény, amely megszabja, hogy kinek mihez van joga. Hiszen ebben a parlamentben nemcsak a nid oldalunkról, hanem Eckhardt Tibor pártjának oldaláról iis hajmeresztő eseteket hoztak fel, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) hogy választások idején milyen atrocitásokkal gátolták meg az úgynevezett szabadverseny érvényesülését és mi úgyszólván hétről-hétre bebizonyítottuk, hogy milyen Végzésekkel gátolták meg azt, hogy tudományos előadásokat tarthassunk, nem is beszélve a gyűlésekről, amelyeket teljesen- önkényesen kezelnek. Az újabb időben joggyakorlat például ez: a tudományos előadást nem engedem, mert tudomásomra jutott, hogy rendbontó elemek meg akarják zavarni az előadást, tehát kötelességem a tudományos előadást betiltani. Ilyen alapon minden gyűlést és előadást 'be lehet tiltani az országban. Hogyan lehet azt bizonyítani, hogy rendbontó elemek nem jönnek arra a tudományos előadásra? Minden gyűlést, minden előadást a legképtelenebb ^indokolással be lehet tiltani, mert nem törvény szabályozza, hogy ki tarthat gyűlést, hanem egyes rendőrhatóságok szeszélye és önkénye szabja meg. A titkos egyenlő választójoghoz tehát elháríthatatlanul hozzátartozik az egyesülés és gyülekezés szabadsága és hozzátartozik itt, miután ezzel a kérdéssel összefügg, a sztrájk szabadsága is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt akarjuk, hogy ebben az országban ne csak egyoldalú kapitalista uralom legven.^ mert a kapitalisták nagyon könnyen, mindenféle egyesületi és gyülekezési jog nélkül összeülhetnek a párnázott ajtók mögött, elhatározhatják, hogy tízezer embert kizárnak a munkából, de az a tízezer ember nem védekezhetik kiskocsmában,^ annak szabadságra van szüksége, hogy gazdasági érdekeit megvédelmezhesse. Ha például olyan törvényt hoznának, hogy a munkaadónak és munkásnak egyenlően tilos a gyülekezés^ ez a törvény is igazságtalan volna, mert néhány munkaadó rendőri felügyelet nélkül ki játszhat ja /ezt a törvényt és öszszejöhet, de a munkások ezrei nem jöhetnek össze. Egyszóval biztosítani kell a gazdaságilag gyengébb fél részére a teljes védelmet, mert úgyis egyenlőtlen ez a harc, a kapitalisták sokkal nagyobb előnyben vannak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hozátartozik az általános választójog kérdéséhez a sajtószabadság és az esküdtszék biztosítása is. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A sajtószabadság azért, mert az igazi politikai élet és az ellenvélemények csak akkor nyilvánulhatnak meg szabadon, ha nem a miniszterelnöki sajtóiroda irányítja a sajtót. Minálunk a miniszterelnök úr beszélt a sajtószabadságról, sőt azt mondotta, hogy Európában talán mi vagyunk a legnagyobb sajtószabadság birtokában. Hát ez olyan tévedés, amelyet nem is érdemes helyreigazítani. Minálunk látszatsajtószabadság van, minálunk semmiféle sajtószabadság nincs. A lapoknak azt kell írniók, amit a kormány éppen megenged, a kritikának addig a mértékig, amelyet a kormány eltűr. Ha tovább merészkednek menni, a belügyminiszternek betiltó joga van. Abban a pillanatban pedig, amikor a minisztériumtól, a minisztertől függ a sajtó élete, ez csak látszat-sajtószabadság, ez gyilkolóbb cenzúra, mint a hivatalosan bevezetett cenzúra. Nincs tehát sajtószabadság, csak látszat-sajtószabadság van. Odáig lehet menni az ellenzéki bírálatban, ameddig azt hivatalos részről megengedik. Azonkívül az esküdtszék hiánya azt jelenti, hogy az ügyészség korlát nélkül indíthatja a sajtópereket. Hiszen azt hiszem, képviselőtársaim már unják azokat a Népszava-lapokat itt a Képviselőházban, amelyek idekerülnek. Figyelmeztetnem kell képviselőtársaimat arra, hogy például a mentelmi bizottság retortájáa keresztül ment pereknek csak 50%-a kerül ide, 50%-át már eleve viszautasítják; 30—40% körül mozog e pereknek az a része, amelyben már a mentelmi bizottság megtagadja a perek továbbvitelét, a híróság pedig már körülbelül 30%-ot kivégez felmentő ítélettel. Egyszóval az ügyészségben megvan az a hajlam, hogy nyakló nélkül indítsa a sajtóperekei Mégis a sajtószabadság elengedhetetlen követelménye annak, hogy itt Magyarországon igazi közszellem, igazi közhangulat fejlődik ki, hogy a nép igazi akarata a parlament elé juthasson. Ennyit akartam elmondani arról az aktuális kérdésről, amely a politikai szabadságjogokkal függ össze. Méltóztassanak megengedni, hogy ezek után azt mondjam: csak akkor következhetik be a szociálpolitikai reform korszaka, ha ezeket a szabadságjogokat megalkotják. A miniszterelnök tír barátságos felszólítást intézett hozzánk, hogy olvadjunk bele a polgári társadalomba s lépjünk a nemzeti egység alapjára. (Farkas István: Naivitás!) Erre kell néhány szóval felelnem. Mindenekelőtt, mielőtt lényegben erre rátérnék, arra a kijelentésére kell válaszolnom, hogy ha a polgári társadalom alapjára lépünk, elkezdődhetik a szociális reformalkotások «sorai Kérdem, mi köze van a szociálpolitikai alkotásoknak ahhoz, hogy mi milyen álláspontot foglalunk el? A szociálpolitikai reformkorszak és a gyökeres szociálpolitikai alkotások összefüggnek azzal a kérdéssel,