Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-284

292 Az országgyűlés képviselőházának 2 zólag csupán annyit jegyzek meg, hogy amint nem fogadtuk el a költségvetést, úgy nem tudjuk megadni a felhatalmazást sem arra, hogy a kormány éljen ezzel a költségvetéssel, mert .a költségvetés minden dicsért realitása mellett egyoldalú, nem az egyenlő teherviselés alapján áll, antiszociális, mert á forgalmi és fogyasztási adókra helyezi a fősúlyt, osztályszempontokat képvisel, mert azoknak az osztályoknak a megsegítését tűzi ki célul, amelyek legkevésbbé vannak rászorulva az ilyen segítségre. {Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — FarkaJs István: A tízezer holdasokat támogatják!) Készséggel elismerem azt, hogy az ország rossz 'helyzete nemcsak a belső politika rosszaságából származik. Elismerem, hogy ebben a világválságnak is része van. Ellenben aki tagadni merné, hogy a Bethlen-rezsim tíz esztendeje volt az, amely ezeket a bajokat fokozta, amely a könnyelmű adósságcsinálás és a könynyelmű pazarlás rendszerével ezt az országot egyenesen csődbe juttatta, az nem ismeri a viiszomyokat, vagy nem akarja azokat helyesen megítélni. El kell ismerni azt is, hogy a Gömbös-kormány nehéz helyzetbe került, a Gömbös-kormány részére csak a lefaragás művészete anaradt, de azok a nagy ígéretek, amelyeket a Gömbös-kormány tett, semmiféle vonatkozásban nem teljesültek. A költségvetés rendszere, a költségvetés népellenes volta éppen úgy megmaradt a Gömbös-kormány idejében, mint azelőtt, azzal a különbséggel, hogy ma már kevesebbet pazarolhatunk, hogy ma már meg keli szorítani minden kiadást, mert különben teljesen elpusztulunk. Optimista jelentéseket hallunk az utóbbi időben; azt mondják, hogy az ország helyzete megjavult. Ezek az optimista jelentések talán akkor felelnek meg a valóságnak, ha azt'nézzük, hogy egyes társadalmi osztályok helyzete ma már talán nem olyan súlyos, mint azelőtt volt, de az optimista jelentések teljesen valótlanok és hazugak, ha az ország népének általános helyzetét vesszük figyelembe, mert a nyomor, az inség, a szenvedés a legalacsonyabb rétegeknél, a dolgozó rétegeknél semmit sem. változott, sőt talán napról-napra súlyosabbá válik, (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Micsoda optimizmus az, amely a helyzet javulását regéli akkor, amikor a munkanélküliek százezrei változatlamil megvannak? Hogyan lehet opitimizmusra okot adó gazdasági jelenségeket észlelni, amikor egyre gyakrabban ugrálnak le az emeletekről emberek, hogyan lehet optimista jelenté sekről beszélni, amikor semmiféle irányban, semmiféle módon a termelés menete nem indult meg, amikor a munkátlanság inkább nő, mint csökken? A miniszterelnök úr legutóbbi r beszédében, amikor a munkaprogrammról beszélt, bizonyos felszólítást intézett a szociáldemokaratapárthoz, hogy lépjen be a nemzeti egységbe. Mielőtt erről beszélnék, megmondom, elhiszem, hogy bizonyos jóhiszeműséggel intézte hozzánk ezt a felszólítást abban a reményben, hogy a felszólításra magára enyhülnek azok a harcok, amelyekkel itt szembenállunk, azt is mondom azonban, hogy azokat az ellentéteket, amelyek itt a parlamentben nemcsak a kormánnyal szemben, hanem a polgári pártokaki szemben is vannak, nem lehet egyszerű felszólítással megszűntetni, elintézni, hogy azokat az osztályellentéteket, amelyek itt megnyilvánulnak, csak olyan módon lehet elintézni, ha a kormány egészen máy 4. ülése 193 U május 28-án, hétfőn. alapra helyezkedik, ha a kormány azt a politikát, amelyet most folytat, gyökeresen megváltoztatja. Mielőtt ennek a kérdésnek vitatásába belemennék, azt kell kérdeznem, hogy az a bizonyos nemzeti munkaprogramm, amelyet a kormány felállított, miben valósult meg? (Parkas István: Semmiben sem!) Azt a kérdést kell feltennem, hogy az ország népének helyzete miben változott, történt-e egyetlen olyan lépés, egyetlen olyan intézkedés, amely azt jelenti, hogy azoknak a millióknak helyzete, akik dolgoznak a mezőgazdaságban és az iparban, változott? Nem változott és nem változhatik meg mindaddig, amíg ez a parlament támogatja a kormányt, nem változhatik meg mindaddig, amíg ez a parlament gyökeresen meg nem változik, amíg alapjaiban fel nem forgatják. A nyílt választói joggal Összejött parlament a kormányt is megbuktatja, ha olyan radikális intézkedéseket akar megvalósítani, amelyek megváltoztatják azokat az állapotokat, amelyek alatt ma az ország népének túlnyomó többsége szenved. Azt halljuk itt, hogy egyes osztályok helyzete megjavult és valóban minden megtörtént, hogy a mezőgazdaságot kiemeljék abból a válságból, amely pusztulással fenyegette. Minden megtörtént arra vonatkozólag is, — amint Illés professzor itt beszédében hangoztatta — hogy az állástalan diplomások óriási tömegét elhelyezzék. Minden megtörténik arra vonatkozólag, hogy annak a középoszálynak a helyzetén segítsenek, amely ma szintén azon a soron van, hogy a proletárok tömegébe beleolvadjon. Ellenben kérdem a t. Házat: történt-e egyetlen olyan intézkedés, amely a munkanélküliek helyzetének javítására szolgált volna, amely a kizsákmányolás mértékét le akarta volna bontarii, amely a filléres^ órabéreket, a pengős mezőgazdasági munkabéreket, az ipari munkások 30 filléres órabéreit szabályozta volna, amely arra szolgált volna, hogy a nép óriási tömegei is jobb helyzetbe kerüljenek? A munkások kérdését ebben a parlamentben egyáltalában nem veszik figyelembe. (Ellenmondások jobb felől.) Az ország rossz helyzetére hivatkoznak (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és szinte úgylátszik, mintha a munkások — és ebbe beleértem a tisztviselők, az értelmi foglalkozásúak óriási tömegeit is — másodrendű állampolgárok lennének, mintha azoknak a helyzete nem volna válságos, mintha azoknak az elpusztulása nem volna az országra nézve éppen olyan veszedelmes és káros, mint a mezőgazdaság elpusztulása. Nem törődnek semmit sem azokkal az óriás tömegekkel, amelyek a nemzetet és a hazát jelképezik. Szólamok, jelszavak vannak a haza megmentéséről, de komolyan, igazán ebben • a parlamentben egyetlenegy napig sem beszéltünk azokról az óriási problémákról, amelyek itt döngetik a parlament épületét s amelyek a mi részünkről indítványok alakjában ott fekszenek a Ház asztalán. Ezek az indítványok sohasem kerültek oda, hogy egyetlenegy napig is komolyan beszélgettünk volna a bennük felvetett szociális problémákról, amelyeknek megoldása igazi nemzetvédelem, igazi hazafiasság, igazi országmentő munka volna. Itt azután süket fülekre találunk; nem lehet betörni ennek a Háznak az ajtaján azokkal a nagy szociális kérdésekkel, amelyek bizony megoldásra várnak és ha nem oldják meg őket, minden szólam ellenére is érvényesülni fognak, mert az életet nem lehet megszüntetni, nem lehet elpusztítani. (Zsindely Ferenc: Mi fogjuk megoldani, nem