Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-284

Az országgyűlés képviselőházának 28 h» esni, mert el kell képzelni, hogy amikor ő a Fabehozatali Rt.-t. alapította, akkor tehát a legitim kereskedelmet védte meg az alkalmi kufárokkal szemben, holott én azt gondolom, hogy ebben a relációban, amelyben a Róttmann-csoport által alapított és a földmívelésügyi miniszter úr által szankcionált Fabehozatali Rt. áll az azelőtt létezett fakereskedelemhez, az alkalmi kufár szerepét a Fabehozatali Rt. tölti 'be, nem pedig azok a kereskedők, akiknek működését ez a szerv lehetetlenné akarja tenni. Amikor hallom, hogy a földmívelésügyi miniszter úr ilyen mértékben foglal állást az irányítás mellett és egyúttal a kisgazdáknak érdeked mellett minden egyes beszédében, természetesen nagy jóhiszeműséggel, akkor mégis meg kell^ állapítanom, hogy minden ilyen irányított- és tervgazdaságnak első áldozatául éppen a kisgazdák áldoztatnak fel, akiknek létezése mindenféle ilyen egységes, nagyszabású gazdasági tervnek természetes akadálya, aminthogy az orosz szovjetek, mielőtt a tervgazdaságot megvalósították volna, először a kulakokat kellett, hogy kivégezzék s aminthogy nálunk is látható, hogy amíg a tervgazdaság jegyében a cukorrépatermelésben és a magtermelésben a kisgazdák egy félszázalékkal vesznek részt és a lenmagtermelésben a kisgazdák minimális részekkel vesznek részt, a tervgazdaság és az irányított gazdálkodás s egyidejűleg a kisgazdák érdekeinek a kultiválása szerintem elvi lehetetlenség s olyan inkompatibili- ' tás, amely inkompatibilitást semmiféle jóakarat kiküszöbölni nem volt és nem lesz képes. (Meskó Zoltán: A pártban is csak mutatóban vannak már kisgazdák!) T. Ház! Hogy az irányított gazdálkodás tekintetében a rövid idő óta szerzett tapasztalatok milyenek, arra nézve bátor leszek néhány példát illusztrációképpen félhozni, természetesen, nem olyan illusztrációképpen, amely teljes képet nyújtana, hanem olyanképpen, hogy az mégis fényt kölcsönöz ezeknek a törekvéseknek. Mindenekelőtt meg akarom jegyezni, hogy Mecsér András t. képviselőtársunk legutóbbi itteni felszólalásában a nálunk inaugurált irányított gazdálkodás indokolásul hivatkozott arra, hogy íme, Angliában is megvan ez az irányított- gazdálkodás, hivatkozott az ottani földmívelésügyi miniszternek, Elliotnak nagy népszerűségére a gazdák körében, úgy tüntetve fel a dolgot, mintha talán Angliában ez az Elliot által valóban bevezetett irányított gazdálkodás osztatlan és teljes helyesléssel találkoznék. Nein akarok arra hivatkozni, hogy tökéletesen más az, ha Anglia, amely mezőgazdasági cikkekben óriási mértékben import-ország, ilyen irányításhoz hozzáfog, ezzel nem is akarok foglalkozni, csak az általános helyeslés illusztrálására bátor vagyok a legelterjedtebb és a legnagyobb tekintéllyel bíró angol közgazdasági lapnak, az évszázados Economistnak egy számából, a május 12-én megjelent számából két cikkre vonatkozó idézettel szolgálni. Az egyik, amely kizárólag és teljes egészében annak van szentelve, hogy Elliot működését bírálja, azt mondja (olvassa): »Ha a kormánynak csakugyan az volna a szándéka, hogy ezt a monopóliumot • — a cukorrépáról van szó — elsősorban a szegényebb néposztályok adózásából segélyezze, — tudniillik az volt a terv, hogy felemelni a cukor árát és ebből segélyezni a répatermelőket, ez nem ülése 193A május 28-án, hétfőn. 289 egyéb, mint elsőrendű jelentőségű nemzeti botrány.« A másik, ahol azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy felmerülhet az, hogy a mezőgazdasági importot további akadályozásnak akarják alávetni és erre azt mondja (olvassa): »Ha megfogadjuk Elliot miniszter őrült tanácsát és elzárjuk piacainkat az élelmiszerbehozatal elől, az angol létfenntartási költségek megdrágulnak, a nemzeti fogyasztás csökken, stb.« Mi, akik a legelőzékenyebb, legfinomabb és legudvariasabb hangon beszélünk azokról a kísérletekről, amelyek itt a tervgazdaság jelszava alatt megjelennek, hol vagyunk attól, amiket olyan előkelő, az egész világ összes közgazdasági sajtójában első helyet elfoglaló angol folyóirat mond az angol földmíyelés; ügyi miniszterről

1

? »Elsőrendű jelentőségű nemzeti botrány«-nak, majd pedig »őrült tanácsinak nevezi azokat, amiket Elliot itt az angol földmívelés érdekében az irányított tervgazdaság jelszavával meg akar es

;

nálni. T. Képviselőház! Nehogy az idom lejárjon és ne legyek képes azokat elmondani, amiket az irányított gazdálkodás legszebb gyümölcséről, a Faforgalmi Részvénytársaságról akarok elmondani, ennélfogva először ezt akarnám elővenni. Ami itt a Faforgalmi Részvénytársaság működése terén annak rövid három hónapi működése alatt kiderült, az egytől-egyig iskolapéldául szolgálhat annak, hogy a gazdasági élet és tevékenység automatizmusának megdöntése, a terv- és irányított gazdálkodás micsoda ferde sikra hozza annak az országnak gazdasági életét, amely ilyenekre vállalkozik. Mint méltóztatik tudni, Esterházy Móric gróf igen t .képviselőtársam ismételten tette panasz tárgyává, hogy a koncessziós szerződésben az foglaltatik, hogy ez az állami szerv, oz a faforgalmi részvénytársaság, amely fa átvételére kötelezi magát vétel útján az erdőbirtokosokkal szemben, az illető részleteket, amelyek a szerződésben szabályozva vannak, nem tartozik abban az esetben valóban átvenni, ha nem tudja a megvett fát kellőképpen értékesíteni. Mi akkor Esterházy Móric gróffal együtt a 33-as bizottságban kifogás tárgyává tettük ezt és nagyon megnyugtatóan hangzó kijelentéseket hallottunk. Ezekkel szemben a valóság ^ az, hogy a szerződés szerint idáig felajánlott tűzifának 55%-át tartozott volna a szerv átvenni, — mert ne felejtsük el, 'hogy a szerv azzal a jogcímmel létesült, hogy a hazai erdőbirtokosokon segítsen — ezzel szemben csak 25%-át vette át, azzal a kifogással élve, hogy nem tudott megfelelő mennyiségű tűzifát eladni. Ugyanaz alatt az idő alatt azonban, amióta létezik és amely idő alatt magyar termelésű tűzifából összesen csak mintegy 700 vagont forgalmazott, 4600 vágón importált tűzifát adott el. Vagyis nem áll az, hogy nem lett volna képes a megvett hazai tűzifának mind az 55%-át átvenni, kifizetni és eladni, hanem áll az, ihogy amikor a hazai tűzifa védelmének jelszavával alakult, ugyanakkor a tűzifa elhelyezésénél óriási előnyben részesíti az importált tűzifát a hazai termelésű tűzifának hátrányára. (Gr. Esterházy Móric: Ügy van!) Mindezt mi Esterházy t. képviselőtársammal már eleve megjósoltuk. Nem is volt nehéz megjósolni akkor, amikor a koncessziós szerződés úgy szól, hogy ez a szerv az importtűzifánál vagónonkint 35—38 pengőt kereshet, a hazai fánál pedig csak 15—18 pengőt. Hiábavaló mindenféle ellenőrzése a földmívelésügyi mi-