Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-284

288 Az országgyűlés képviselőházának 28 ha az bizonyosodott volna be, hogy a gazdái sági liberalizmus alapelveinek az általános világgazdasági politikában való elejtése meghozta volna az emberiség számára a megkönnyebbülést a liberalizmus idejón fennállott gondoktól, a javulást azokkal a bajokkal szembeVamelyek akkor jelentkeztek, holott a gazdaság". liberalizmus alapelveinek feladása hozta meg az emberiség számára a legnagyobb nélkülözéseknek, a legnagyobb szenvedéseknek és a leg logikátlanabbul előidézett szenvedéseknek ess nélkülözéseknek korszakát. A költségvetés általános vitájában hallottam néhányszor azt a beállítást, hogy a gazdasági liberalizmus alapelve, amit rövidesen a »laisser faire« kifejezéssel illetünk, tehát ennek a laisser faire-nek alapelve azt jelentené, mintha itt szabad tobzódása lett volna a tőkének, szabad tobzódása lett volna a tőke önkényének és a most helyreállított és inaugurált tervgazdaság, irányított gazdálkodás, vagy szolidaritás — amint ezt most új műszóval a pénzügyminiszter úr is jelezte — volna hivatva mindezeknek végetvetni. Akkor bátor vagyok a t. Képviselőház figyelmét ráirányítani arra, hogy a jelenlegi gazdasági bajoknak, amelyek a világot pusztítják, főalapja és forrása ciZ MZ esztelen és értelmetlen autarkia, amely homlokegyenest ellentétben áll a gazdasági liberalizmussal, hiszen a gazdasági liberalizmus a szabadkereskedelem elve alapján épül fel." Ezért nem vagyok képes megérteni, miért kellenek ezek a lelkes szónoklatok az irányított- és tervgazdálkodás mellett és a szabadkereskedelem ellen olyan ország parlamentjében, amely országnak egyetlen egy gazdasági érdeke lehet, és ez az, hogy a szabadkereskedelmi irányzat mielőbb helyreálljon a világban. A másik, amire ki kell térnem, az, hogy itt hallom a kartellek uralma ellen való ostromot és hadakozást. (Rakovszky Tibor: Tyler is megállapította!) Amikor a Kereskedelmi- és Iparkamara elnöksége a kartelljavaslat benyújtásakor azt javasolta, hogy a kartelljavaslat feletti felháborodását, vagy ellenzését fejezze ki a kamara, én állottam az ellenzéki mozgalom élére és provokáltam azt a határozatot, amellyel a kamara helyeslését és együttérzését fejezte ki a javaslat benyújtásáért. Majd azalatt a rövid idő alatt, amíg a kartellbizottság tagja voltam, — bizalmasak voltak a tanácskozásai, így részleteket nem mondhatok — igazán mindent tettem, csak azt nem, hogy a kartellek pártján állottam volna. (Helyeslés balfelöl.) De ha valaki a kartellek ellen akar küzdeni, akkor annak legelsősorban a gazdasági liberalizmus alapelvét szolgáló szabadkereskedelem megvalósítása mellett kell helytállnia, mert a szabadkereskedelem mellett lehetetlen volna a kartelleknek az a garázdálkodása, amely annyi jogos panasznak alapja. Éppen ezek a tervgazdálkodó, irányított gazdálkodó korlátozások, amelyek az ország határait elzárják és autarkiát létesítenek, szolgáltatják melegágyát a kartellek ama visszaéléseinek, amelyeket ugyanazok ostromolnak, akik egyidejűleg a gazdasági liberalizmust is ostromolják és az irányított, a tervgazdálkodás mellett lelkesedéssel foglalnak állást. (Rakovszky Tibor: A liberalizmus melegágyából nőttek ki a kartellek!) Nem a liberalizmus melegágyából nőttek ki a kartellek, hanem azok fokról-fokra azon a módon keletkeztek és váltak hatalmasakká, ahogyan fokról-fokra, fokozatosan eltért a világ a szabadkereskedelem irányzatától. A szabadkereskedelem mellett nem képzelhető el 4. ülése 19

SU május 28-án, hétfőn. olyan kartellszellemű hatalom, mint amilyen ellen az igen t. urak állást foglalnak. En tehát megállok a gazdasági liberalizmus alapelve és egész világnézete mellett és érzem, hogy annak hátrányait viselni kell, de ezt még mindig jobban szeretem, mint hogy az irányított- és tervgazdák közé tartozzam, azok közé, akiknek dicsőségét a földmívelésügyi miniszter úr szokta itt zengeni, aki tényleg vezéralakja a mi irányított- és tervgazdaságunknak. Nekem mindig eszembe jut Fáy Andrásnak egy száz ^évveL ezelőtt megírt igen szellemes aforizmája, amelyben a kövekezőket mondta (olvassa): »Ügy tapasztaltam, hogy aki sokat szeret a gazdaság folytatásáról beszélni és másokra tolja a maga tanácsait és tapasztalásait, rendszerint rossz gazda és legfeljebb haszontalan Plan-koholó.« En igazán a földmívelésügyi miniszter úr működése iránt, amelyet a külkereskedelmi szerződések kötése és a belső gazdasági termelés fellendítése terén kifejtett, a legnagyobb elismeréssel viseltetem, tehát nem a személye iránti animozítás beszél belőlem, hanem a valóságos gazdaságpolitikai meggyőződés, amikor a legmesszebbmenő mértékben vagyok megütközve azon, hogy a földmívelésügyi miniszter úr ennek az irányított gazdálkodásnak a legfőbb apostolaként szerepel és ezeket az elveket olyan mértékben helyezi előtérbe, ami nemcsak a gazdasági igazságokkal, hanem tapasztalásom és emlékezetem szerint magának a földmívelésügyi miniszter úrnak néhány évvel ezelőtti megnyilatkozásával is diametriális ellentében áll. (Magyar Pál: Amikor kereskedelemügyi államtitkár volt!) Amikor ő mint kereskedelemügyi államtitkár a nyilvánosság előtt először lépett fel 1930. november havában — jelen voltam, tehát Onnan emlékeztem a dologra — a Magyarországi Kereskedelmi Utazók Egyesülete díszgyűlésén megjelent és nagyszerű szónoklatot mondott, amelyből a következő két passzust akarom idézni (Halljuk! Halljuk! — olvassa): »En vagyok hivatva az állam részéről a szabadkereskedelem eszméjét képviselni; könnyen fogom ezt tudni tenni, teljes erővel fogom képviselni tudni.« Majd másutt ezt mondotta (olvassa): »A szabadkerekedelem a kereskedő, az utazó és a közönség részére az egyedüli tökéletes megoldás és mi ezt adjuk a kereskedőknek.« (Rakovszky Tibor: A miniszternek egy fokkal okosabbnak kell lennie, mint az államtitkárnak! — Derültség.) Belátom, hogy 1930. és 1934. között sok minden történt. Belátom ezt, de mégis azt kell mondanom, nagyon rosszul esik nekem, hogy a földmívelésügyi miniszter úr, aki négy év előtt még a szabadkereskedelem eszméjét lanszírozta és azt, mint vívmányt, mint tökéletes megoldást hozta a kereskedőknek és fogyasztóknak egyaránt — ez volt a büszkesége, ez volt a programmja,, amelyet mint államtitkár megjelent — ennyire megfeledkezett erről és most már a szabadkereskedelem eszméjének feladásával az irányított termelést vette olyan mértékben alkalmazásba, amely mérték ellen a kereskedelem, a fogyasztó és gazdasági életünk érdekében erélyesen kell tiltakozni. A földmívelésügyi miniszter úr a napokban Szegeden járt és ott védekezett az ellen a vád ellen, mintha ő a kereskedelemmel szemben foglalt volna állást és azt mondta, hogy ellenkezőleg, ő a legitim kereskedelmet akarja megvédeni az »alkalmi kufárok« ellen, — mint ő mondotta. Itt azután igazán gondolkodóba kell