Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-279
20 Az országgyűlés képviselőházának 279. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Tudományos munkákból olvastam, hogy a tagosítás után a termelés eredménye átlagban 20%-kal emelkedik. Egész mesgyeterületek szabadulnak fel és ezekből új és új birtokok lesznek; az emberek munkaereje rendkívüli módon fokozódik, a kihasználási lehetőség emelkedik, úgyhogy én a tagosítás nagy jelentőségétől annyira át vagyok hatva, hogy ismételten hangsúlyozom: nincs földbirtokpolitikai intézkedés, amelynek fontossága ezzel összemérhető volna. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Rassay Károly: Ezt már pár éve mondjuk!) Fel kell itt olvasnom pár szót Tóth Lőrinc könyvéből, aki a Kúriának tanácselnöke és egyébként is rendkívül kiváló ember volt, aki 1857-ben ezt írta (olvassa): »A szétszaggatottság olyan roppant idő- és erőpazarlással, trágyavesztegetéssel, haszontalan járás-keléssel, marhakínzással, mezei kihágásokkal, lopásokkal, rendetlenségekkel párosul, hogy valóban! nincs rendszabály, mely elsőbbrendü szükséget képezne községeink éetében, mint a tagosítás«. (Ügy van! Ügy van!) Ha ehhez még hozzáteszem, hogy Franciaország legutóbbi budgetjében 22 millió frank, Ausztriában pedig 1,200.000 schilling van erre a célra felvéve, akkor azt hiszem, nem árt, ha hangsúlyozom, hogy a jövő költségvetési évet fel fogom használni arra, hogy minden erőmmel törekedjem a tagosítás energikus folytatásának lehetővé tételére. (Élénk helyeslés.) A helyzet úgy áll, hogy Magyarországon 3500 község határából 2800 község határa nincs még tagosítva. Természetesen a tagosítást meg kell előznie kataszteri felvételnek, meg keil előznie a betétszerkesztésnek. Ez organikus munka, amelynek a jövő költségvetési évben igyekezni fogok a személyi előfeltételeit is megteremteni, mert elsősorban kell, hogy kinevelődjenek jó betétszerkesztő bírák, telekkönyvvezetők és kinevelődjenek jó földmérők, akikkel azután ezt a feladatot meg lehet valósítani. (Temesváry Imre: Van sok fiatal mérnök!) Ha a birtokelaprózódásnak ezt az ellenszerét a múltban igénybevettük volna, az állapotok talán nem fajultak volna el annyira, mint amilyenek ma. A mezőgazdaságnál a birtokállandóság a prosperitás előfeltétele. Nem lehet a mezőga'5; dasági ingatlant ingóvá tenni és a gazdasági liberalizmusnak teljességét alkalmazni. Maga a gazdálkodás természete hosszabb időre szóló számítást, kihasználást kívánván, feltétlenül állandóságot követel. Vannak ilyen állandósított intézmények mai jogunkban. A nagy birtokra nézve itt van a hitbizomány, a holtkéz intézménye, örökjogunkban az utóöröklési jog intézménye, kisebb birtokokra nézve a földbirtokreformtörvény által létesített kötött családi birtok intézménye, a haditelek és a vitézi telek intézménye. De mindezek az intézmények nem általánosak és nem eredményezték elég nagy mértékben az állandóságot a birtoklásban. (Rassay Károly: Ember is kell ahhoz az állandósághoz; az a legfontosabb tényező!) Igen t. Képviselőház! A Gömbös-kormány hivatalbalépésekor felvette programmjába a hitbizományi reformot, kijelentvén, hogy annak bizonyos mértékű kiterjesztését a középés kisbirtokokra is meg akarja valósítani. (Fábián Béla: Már jól néznek ki vele a németek!) Legnagyobb hibának tartanám, igen t. képviselőtársam, ha Magyarország elkövetné azt a könnyelműséget, hogy akár a német jogrendszer, akár az osztrák jogrendszer ülése lúSJf. május 17-én, csütörtökön. intézményeit óhajtaná átvenni. (Helyeslés a baloldalon.) A tönzsöröklési rendszer, az Erbhof-Gesetz,, a német jogrendszernek ez a kivirágzása, vagy a házközösségi rendszer, a kmet, az adrum a szláv jogrendszernek a kivirágzása, ezek nem a magyar ember gondolatvilágába tartoznak. A magyar emberben talán semmi sem olyan erős, mint az örökjognak, a jussnak az érzése; ez az, amiért ölni is tud, úgyhogy a jogásznak, az igazságügyminiszternek tudnia kell, hogy a magyar nép lelkében élő juss-gondolattal szemben, a magyar nemzet ezredéves örökjogi szabályaival szemben semmiféle törvényalkotás nem lehetséges, mert az soha élő joggá nem válhatik. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Igen t. Képviselőház! Én összegyűjtöttem az élő jog megnyilvánulásait, az osztályegyezségeket és végrendeleteket vidékről, és azokból látom, hogy itt mégis vannak bizonyos lehetőségek arra, hogy biztosítsuk a birtok összetartását a gazdálkodó jogutódnak kezében. ,'Ez olyan téma, amelyet ma itt csak meg akartam említeni, de ez is Örökjogi része annak a nagy földbirtokpolitikának, amely kell, hogy a közeljövőben Magyarország legfontosabb kérdése legyen. (Krüger Aladár: A kiindulás igen helyes.) A hitbizományi rendsizer reformja nem olyan nagyon nehéz kérdés, és nem is érint olyan nagy tömegeket. Végeredményben az, hogy a hitbizományok mezőgazdasági területeit korlátozzuk magának a hitbizományi elvnek sérelme nélkül, a mai gazdasági idők természetes következménye, az pedig, hogy lehetővé tegyük kisebb birtokokra vonatkozólag is bizonyos megkötések létesítését, azt hiszem, a nemzet érdekeivel megegyezik. (Rassay Ká-. roly: Sőt, ha .megszüntetjük, az még jobban egyezik!) A megszüntetést, igen t. képviselőtársam, főleg a hitbizományi birtokosok óhajtanák, a nemzetnek azonban ma nem volna érdeke, mert ha piacra kerülnének a hitbizományok, martalékul esne sok birtok. (Farkas Isjtván: Csak ezzel lehetne a magyar népen segíteni!) Igen t. képviselőtársam, ne méltóztassék ilyet mondani. Aránylag olyan csekély területről van szó, hogy az sem nem oszt, sem nem sízoroz. (Rassay Károly: Anakronizmus már az egész!) Mindenesetre gondolkozni kell rajta, azoknak a nagy bajoknak megelőzése kedvéért, amelyekről előbb beszéltem, hogy nem volna-e helyes- hizonyos terhelési határnak konstruálása a jövőre nézve és nem^ volna-e indokolt bizonyos birtokkategóriáknál, így kisebb birtokokra vonatkozólag a terhelési tilalomnak életbeléptetése, mert kérdés, vájjon a törpebirtok hitelképessége felér-e azokkal a hátrányokkal, amelyek az eladósodás és elárverezés veszélyéből erednek. T. Képviselőház! Ez nekem még nem javaslatom, nem álláspontom; (Rassay Károly: Hála Istennek!) csak felvetettem itt azokat a kérdéseket, amelyeket meg kell vizsgálnom és méltóztassék elhinni, meg fogom ezt vizsgálni minden dogmatizmustól függetlenül, (Rassay Károly: Nagyon helyes!) mert én ugyan nem vagyok elvi ellensége a liberális dogmáknak, de viszont liberális dogmák kedvéért nem áldozok fel nemzeti érdekeket. (Elénk helyeslés a jobboldalon. — Gál Jenő: Egy kis liberalizmus nem árt!) Igen t. Képviselőház! Ebbe a gondolatcsoportba tartozik a telepítés kérdése is, amely elsősorban a földmívelésügyi miniszter úr
