Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-279

Az országgyűlés képviselőházának 279. hatáskörébe tartozik, akinek ebben a témakörben is a legnagyobb örömmel állok rendelkezésére a jogi munkák elvégzésénél. Természetes, hogy a telepítésnek olyan módon kell történnie, hogy elsősorban fennforogjanak a lehetőségek és hogy az illető helyen települési indokok legyenek. Elsősorban pedig meg kell teremteni a telepítéshez szükséges pénzügyi feltételeket. (Helyeslés jobb felöl.) Még csak azt akarom ezzel kapcsolatosan megemlíteni, hogy a gazda védelmi rendszabályokban elmentünk addig a határig, ameddig azt nemzetfenntartási érdekek indokolták. (Rassay Károly: Tovább fogunk menni!) De nem hallgathatok el egynéhány számadatot: Magyarországnak 1,278.000 földbirtokosa van, akik kereken 16 millió katasztrális hold földnek az urai. A földbirtokosoknak 49%-a van adóssággal megterhelve, 51%-a tehermentes. A birtokoknak 36%-a van megterhelve, 64%-a pedig tehermentes. Ha most levonjuk ebből a Lebosz.-kölcsönökkel megterhelt birtokosokat, akkor 981.000 birtokos van, akik közül eladósodott egyharmadrész és birtokuk területének 40% -a van megterhelve. Ezzel szemben állítom azt, hogy a védett birtokoknak száma kereken 90.000. A védettség megszüntetését kérték 9200 esetben, elrendelték — ez április közepéről való adat — 2428 esetben, vagyis a védettség megszüntetését elrendelték Magyarország — a Lebosz. nélkül számított — birtokosainak V4%-ára vonatkozólag és kérték 1%-ára vonatkozólag. Amikor ezeket a számadatokat látjuk, okvetlenül gondolkoznunk kell azon, hogy ilyen százalékoknak túlzott védelme érdekében iszabad-e további lépést tenni és neűn ártunk-e ezzel annak az egyetemes gazdatársadalomnak, amelynek érdeke a normális hitelélet megteremtése. {Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Megtettük azt, amire kötelezett 'bennünket talán bizonyos fokú szentimentalizmus és igazság is, mert saját hibáján kívül jutott ebbe a helyzetbe honfitársaink túlnyomó nagy része. {Ügy wan! Ügy van! jobbfelöl.) Megtettük ezt, a nemzet nagy áldozatot hozott, de most már vigyázzunk és tegyük meg a lépéseket a normális hitelélet megteremtése felé, ' (Rassay Károly: Likvidálni!) hogy ezzel azután a magyar gazdaközönség egészének tudjunk használni. (Rassay Károly: Mi lesz a kényszeregyességgell) Az egyességi eljárásnál (Halljuk! Halljuk!) a jogi szabályok kidolgozása az igazságügyminiszter feladata (Rassay Károly: Három évvel ezelőtt követeltem!) a pénzügyi előfeltételek megteremtése a pénzügyminiszter feladata. A t. Ház bölcsességére bízom annak eldöntését, melyik a nehezebb feladat és vájjon melyiknek kell elöljárni. (Rassay Károly: Ha olyan egyességeket csinálunk, hogy az állam fog belépni teljesítőnek, akkor jól nézünk ki! Tessék ezt a hitelezőnek és adósnak egymásközt elintézni, ne az államot angazsáljuk megint! — Elnök csenget.) Azt hiszem, nem gondolunk arra, hogy az államot angazsáljuk. (Rassay Károly: Hát akkor mit akar a pénz ügyminiszter Î) Bocsánatot kérek, az adósoknak vannak hitelezői. Békében Magyarországon a földhitelek 80%-a volt hosszúlejáratú és 20%-a rövidlejáratú. Ma ez fordítva van. Méltóztassék ebből következtetni, elérkezett-e az idő arra, hogy a hitelezőknél lehetséges-e ennek a helyzetnek megfordítása, ami a normális hitelviszonyok helyreállításának természetes folyománya? ülése 193Jp május 17-én, csütörtökön. 21 Még pár szót vagyok bátor szólni némely büntetőjogi kérdésről. (Halljuk! Halljuk!) Itt súlyosan kifogásolták a büntető előkészítő eljárásnak, a nyomozásnak egyes állítólagos visszaéléseit. Szeretem azt hinni, hogy ezek az erősen hangsúlyozott és némileg talán kiszínezett dolgok inkább a szónoklat hevében nyertek ilyen erős kifejezést. Mindenesetre a magam részéről kötelességemnek kell elismernem, hogy a bűnvádi perrendtartásban lefektetett elveknek érvényt szerezzek, úgy a nyomozati eljárás, mint különösen pedig az előzetes letartóztatás kérdésében. (Helyeslés jobbfelöl. — Farkas István: Jó lenne, ha így lenne!) Magyarország mai helyzetében egy népünkre nézve igazán felemelő jelenséggel találkozunk, aminek kifejezést adtam a költségvetés indokolásában is. Magyarországon a bűncselekmények száma a legutóbbi időben nem emelkedett, inkább visszafejlődést mutat; ami emelkedés van, az a jövedéki kihágási eljárásokra esik. Népünk tehát a mai nehéz időben igyekszik erkölcsi intaktságát megőrizni. Ha van valami, ami reális jele egy helyzet konszolidálódásának, mondhatom, az igazságügye miniszter azt kell, hogy reális jelnek tartsa, hogy a bűncselekmények száma nem emelkedett. Népünk nem óhajt nagy kilengéseket csinálni, nyugodt, higgadt. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl és a középen. — Jánossy Gábor: Sohasem akart a magyar kilengéseket!) Azt hiszem, ilyennek^ kell lennie a kormányzatnak is. En az igazságügyminiszteri székben nagy elődöket követek, akik közül legnagyobb Deák Ferenc volt. Deák Ferenc volt a legnagyobb, ímert ő hivő, bízó és kitartó volt a szerencsétlenségben és nem épített légvárakat akkor, amikor a nemzet sorsa kissé jobbra fordult. Én Deák Ferencet óíhajtom követni minden lépésemiben. Igyekezni fogok arra, hogy sohase kövessek végletes politikát a törvényalkotások terén. Józan, a magyar nép lelkületének megfelelő törvényalkotással, a törvények tiszteletének megkövetelésével, a törvények végrehajtásának biztosításával óhajtom szolgálni ezen a helyen hazámat. (Élénk éljenzés és taps jobbfelöl és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. Ház! Konstatálom, hogy a miniszter úr beszédét 7 óra 3 perckor befejezte és így a házszabályok 153. §-ának (2) bekezdése aiapján az igazságügyi tárca általános vitája egy órával meghosszabbíttatik. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Kelemen Kornél! (Mozgás ) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. (Zaj.) Csendet kérek! Kelemen Kornél: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nagyon nehéz helyzetbe^ kerül egy kormánypárti képviselő, (ha az igazságügyminiszter úr után kell felszólalnia. (Folytonos zaj. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk!) En a miniszter úrral polemizálni nem kívánok, (Fábián Béla: Nem is ajánlom! — Derültség.) viszont az igazságügyminiszter úr a mai délután folyamán annyi sok dicséretet és imagasztalást kapott, különösen Váry Albert t. képviselőtársamtól, <hogy felesleges ivolna őt dicséretekkel és magasztalásokkal tovább is elhalmoznom, úgyhogy én Pallavieini^ előttem szólott képviselő úr felszólalásával kívánok pár szóval foglalkozni. Pallavicini t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a mai sajtóeljárás nem megfelelő,