Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-279
Az országgyűlés képviselőházának 279. megismertetni ebbeli elgondolásaimat. Természetes» hogy az ügyvédség sorsán a munkaalkalmak szaporítása segítene; (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) munkaalkalmakat pedig a gazdasági élet ad. Amennyit lehet, a magam hatáskörében én is megteszek, de soha sem teszem meg azt, hogy a felekre ráoktrojaljak ügyvédet, amikor azoknak nines rá szükségük. (Elénk helyeslés a jobboldalon. — Krüger Aladár: Nem is kell!) Ellenben igenis, segíteni akarom a magyar népet azzal, hogy igénybe vegye az ügyvédet akkor, amikor attól haszna van. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Az ügyvédségnek nagy panasza az illetékkérdés, a bírságok kérdése. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Halljuk! Halljuk!) Ez nagyon-nagyon kényes téma. En remélem, hogy ebben a kérdésben a pénzügyminiszter úrral olyan megoldásra jutunk, amely ki fog bennünket elégíteni. Mert nem zárkózhatom el az elől a súlyos érv elől, hogy végeredményben egészen különös helyzet, hogy az ügyvéd egy személyben illetékkiszabó közeg, amikor neki kell kiszámítania, mennyi bélyegilletéket kell lerónia, továbbá illetéklerovó közeg, amikor az illetéket neki kell felragasztania stb., végül még azt is kontrollálnia kell, — amint Perto Kálmán t. képviselőtársam tegnapi beszédében nagyon érdekesen mondotta — vájjon az általa kiszabott és lerótt bélyegeket megfelelően lebélyegezte-e az arra hivatott hivatalnok. Ha az ügyvéd rosszul sízabja ki az illetéket önmaga ellen vagy rosszul rója le, (Fábián Béla: Sokszor nem is tudják neki megmondani, hogy mennyit kell leróni, hiába kérdezi! — Zaj a jobboldalon.) akkor bírságot kell fizetnie. Nem zárkózhatom el annak az érvnek a súlya elől, hogy ha az államnak illetékkiszabással megbízott egyéb közegei az illetékkiszabásban tévednek, akkor semmi esetre sem esnek olyan súlyos jogi következmények alá, mint az ügyvéd, (Fábián Béla: Ez így van! — Ügy van! ügy van! a jobboldalon.) aki önmagára nézve illetékkiszabó közeg. (Petro Kálmán: Behajtó-közege az államnak.) Azt az érvet sem engedhetem el a fülem mellett, hogy eldöntendő, vájjon az az ügyvéd, aki az illetékkiszabást például a fél terhére a szükségesnél magasabb összegben eszközli, nem tartozik-e azt annak a félnek visszatéríteni, ha tévedett, viszont ha a fél javára és a kincstár kárára téved, akkor meg oda tartozik megtérítéssel és a nyakába szakad még egy csomó bírság is. Amíg az illetékrendszer egyszerű volt és az illetékek nem voltak magasak, addig az ügyvédség vállalhatta ezt, ma azonban, amikor az illetékrendszer bonyolult, az illetékek magasak, (Petro Kálmán: Az ügyvédnek nincs pénze!) a felek előleget nem adnak, az ügyvéd pedig nem bankár, ebben a kérdésben elérkezett az ideje annak, hogy komolyan foglalkozzunk más megoldásokkal. (Élénk helyeslés. Taps balfelől.) A.i t igazságszolgáltatási szervezetnek következő része a közjegyzői intézmény, amelyre vonatkozóan csak annyit akarok mondani, hogy ez is súlyosan érzi a mai gazdasági helyzet nyomását. A közjegyzői intézménnyel kapcsolatosan a gyám-^ és nyugdíjintézetre vonatkozóan előkészítés alatt áll egy részletesebb rendelet, amely már a közeli napokban meg fog jelenni és ki fogja elégíteni a közjegyzőknek erre vonatkozó régi kívánságait. Méltóztassék megengedni, hogy rátérjek az anyagi jogi kérdésekre is. ülése 193 If május 17-én, csütörtökön. 19 (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Nem mulaszthatom el hangsúlyozni, hogy milyen óriási megnyugvás az igazságügyminiszternek, ha olyan munkatársai vannak, amilyen munkatársak az igazságügyminisztériumban találhatók. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobb- és a baloldalon.) Büszke vagyok rájuk, összeforrottam velük és ez a harmonikus munka, amely az igazságügyminisztériumban folyik, teszi lehetővé, hogy a legnehezebb kérdésekhez is hozzá merjek nyúlni organikus módon. Mert ne méltóztassék azt gondolni, hogy amikor a gazdavédelmi rendeletek szövevényes épületeit megcsináltuk, nem fordult meg az én eszemben más is, mint ezeknek a rendeleteknek minél tökéletesebb kicsiszolása. Az igazságügyi kormányzatnak végeredményben az egész magyar kormányzaton belül egy jogrendszer képviselőjének, egységes jogelvek keresztülvivőjének kell lennie. Az igazságügyi kormányzatnak messzebb kell gondolnia, viszsza kell mennie az eredendő okokra és keresnie kell a távolabbi jövőben megvalósítható megoldásokat. Amikor a háború után a korona elértéktelenedése idejében a magyar föld de facto tehermentesült és rövid időre rá megint olyan módon megterhelődött, hogy a nemzet egészének kellett összeállnia és az 1933 : XXXIV. törvénycikkben 100 milliónyi terhet vállalnia magára a földbirtokosok érdekében, hogy a földbirtokot megszabadítsa a legsúlyosabb katasztrófától, akkor gondolkodnunk kell azon, vájjon nem kell-e olyan intézkedéseket tennünk, amelyek megakadályozhatják az ilyen helyzet újból való előállását. Mert az nem lehetséges, hogy minduntalan ilyen szanálási akciót vigyünk keresztül, (Ügy van! a baloldalon.) ezt egy nemzet nem bírhatja ki. Ha van mód rá, hogy ezt preventív eszközökkel megoldhassuk, akkor meg kell keresnünk ezeket a preventív eszközöket. (Halljuk! Halljuk!) T. Képviselőház! A magyar földbirtok jogrendszerének kialakulását a 40-es évek törvényhozása, az ősiség és (Rassay Károly: Csak ne menjünk vissza az ősiségre!) úrbériség megszüntetése változtatta meg elsősorban. Ez volt az első nagy földbirtokjogi reform. A 70-es évek törvényhozása a földtehermentesítési kötvényekkel kárpótolta a tulajdonosokat. A telekkönyvi hitel korlátlanná vált, úgyhogy az úrbéri birtokok felosztási módja és a magyar népbe beidegződött örökjogi szabályok következtében a földbirtokok elaprózódása szükségképpen bekövetkezett, (Rassay Károly: Nagyon helyesen!) A földbirtokok elaprózódása az úrbéri felosztás folytán azért következett be különös mértékben, mert három kategóriát, becsholdat, állapítottak meg, 1100, 1200 és IÍÍOÓ négyszögöleseket, amely három kategória önmagában nem fejezte ki eléggé a birtok értékét és ezért ugyanaz a volt jobbágy a falu különböző területein kapta meg a birtok egyes részeit. Ez volt az első elaprózódás, amely a hibás intézkedés következménye volt. Az örökjog egyenlő osztály elve szükségképpen maga után vonja az örökösödés útján történő elaprózódást. A magyar jogalkotás bölcsesége ezzel szemben ellenszerül nem kitalálta, mert hiszen nem magyar találmány, hanem átvette a tagosítás intézményét, amelyről talán lesz alkalmam még máskor külön beszélnem annál is inkább, mert minden földbirtokpolitikai lépés között a magam részéről a legfontosabbnak, a legeredményesebbnek a tagosítást látom. 3*
