Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-283

Az országgyűlés képviselőházának 28 kával szedték össze rendkívül nehéz fáradsággal az ügyfeleket, beszélték rá az embereket az előrelátásra, a tartalékolásra, a takarékosságra, most pedig, hogy ez megvan, hogy megvan akár az életbiztosítás, akár az elemi biztosítás terén a hosszab-rövidebb időre lekötött ügylet, megjelenik a bank, ráteszi a kezét és a kisemberek százait és ezreit igyekszik kiszorítani. Itt egy demarkációs vonal meghúzása sürgősen szükséges. Szeretném hinni, hogy a miniszter úr talál megnyugtató kijelentéseket abban a tekintetben, hogy a bankokat figyelmeztetni fogja arra, ha a figyelmeztetés nem elég, akkor megfelelő intézkedéssel rászorítja arra, hogy respektálják a múltban természetesen kialakult demarkációs vonalakat. ne igyekezzenek elvenni más emberek, más exisztenciák elől a munkalehetőséget és a megélhetést, annál is inkább, mert ez az adott viszonyok között egyáltalán nem volna indokolható. Ezekre a körülményekre és ezekre a szempontokra kívántam röviden a miniszter úr figyelmét felhívni és remélem, hogy az iti említett konkrétumokra még a mai nap folyamán megnyugtató választ kapok. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Gál Jenő! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik'? Takách Géza jegyző: Tauf fer Gábor! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Sándor István! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Takách Géza jegyző: vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Képviselőház! A miniszter úr mint egyik legfőbb feladatát azt jelölte meg, hogy az államháztartás egyensúlyát kell mindenekelőtt biztosítania. Azt hiszem, hogy ennél van egy fontosabb feladat is, az, hogy a magángazdaságok háztartását igyekezzék egyensúlyba hozni, mert ha a magángazdaságok exisztenciaképesek, akkor rendbe - lehet hozni az államháztartást akkor is, ha az államháztartás nincs rendben; de ha a magángazdaságok fizetésképtelenek, akkor az államháztartást hosszabb időn keresztül egyensúlyban tartani teljesen lehetetlen, mert ha az államháztartás egyensúlya csak úgy tartható fenn, hogy az egyes adófizetők, vagy az adófizetők nagy része kénytelen vagyonához hozzányúlni azért, hogy a terheket viselje, akkor súlyos betegség tüneteit látjuk, amelyeket igenis elsősorban kell figyelembe venni. A miniszter úr azután a hitelélet védelmét is, mint az egyik legfontosabb pénzügyminiszteri feladatot jelölte meg. Nagyon érdekes az a változás, amelyet Amerikában látunk. Ott, ahol egyidőben a bankárok voltak a legnagyobb tekintélyek, most nagyon megváltozott a helyzet. Erre a változásra az a kis történet jellemző, amelyet egy angol író említ s amelyet egy amerikai egyetemi tanár mondott el neki, amikor az egyetemét megmutatta. Két amerikai beszélget egymással. Az egyik azt mondja: »Na, kaptam egy állást.« A másik kérdezi: »Milyen állás az?« Az előbbi amerikai azt mondja, hogy: »Nem szívesen mondom meg.« De amikor az illető szorította, hogy mondja meg, hogy KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXIII. ülése 193U május 25-én, pénteken 263 mégis mi az az állás, akkor azt mondotta: »Égy bank igazgatója lettem, de az anyám nem tudja; ne mondja meg neki, mert ő még mindig azt hiszi, hogy egy rosszhírű házban vagyok zongorista.« Ez a helyzet Amerikában. Vagy itt van például egy másik eset. Valaki jelenti, hogy meglincseltek egy bankárt. Amikor megkérdezték tőle, hogy miért, azt válaszolta, hogy: »Azért, mert egy fehér nőt akart elvenni.« Vagyis a bankárt a négerrel egy kategóriába hozták, ami — akik az amerikai viszonyokat ismerik, tudják — Amerikában a legsúlyosabb sértés. Ennek a változásnak feltétlenül komoly okai kell, hogy legyenek és ezeket a komoly okokat nemcsak Amerikában, hanem másutt is abban kell keresnünk, hogy a bankok nagyon sok esetben nem teljesítették megfelelően azt a feladatukat, amely rájuk a hitelelosztás és hitelfejlesztés tekintetében hárult. Azt hiszem, hogy a bankkérdés tekintetében Magyarországon is volnának bizonyos feladatai a pénzügyminiszter úrnak, mert, azt hiszem, hogy a publicitásnak és az ellenőrzésnek az a foka, amely jelenleg van, nem éppen megfelelő. De nem hiszem, hogy megfelelő legyen a kapitalista hitelszervezet szempontjából az is, ha a fejlődés^ azt mutatja, hogy mindazok a foglalkozási ágak, amelyek elsősorban a normális gazdasági berendezkedés mellett a magántevékenység körébe kellene, hogy tartozzanak, las^ san és nagyrészben Magyarországon a pénzintézetek kezébe kerülnek, úgyhogy a pénzintézetek nagyon sok vonatkozásban nem hitelelosztó szervek, hanem tulajdonképpen a pénzt saját vállalataik alimentálására fordítják. Azt hiszem, hogy nem egészséges az, ha az ipari termelés terén olyan nagy szerephez jutnak a bankok, nem helyes, ha a kereskedelem nagy része is a pénzintézetek alosztályainak kezében van. De azt hiszem, hogy abból a tünetből is, amelyet ma itt a pénzügyi tárca tárgyalásánál tapasztalhattunk, majdnem az következtethető, mintha itt a politikai életben is egy bizonyos stillhalte következett volna be, úgyhogy a pénzügyi adminisztráció is hivatkozhatik talán arra, hogy hiszen megnyugvással nézi az ország az ő munkásságát, mert nemcsak a kormánypárt részéről részesült nagy elismerésben, de a polgári ellenzék részéről tapasztalt csendes, hallgatag tudomásulvételből is azt következtetheti, hogy nincsenek olyan nagy bajoka pénzügyi politika körül. Azt hiszem, hogy még akkor is, ha azt mutatja a statisztika, vagy azt mutatják a különböző jelenségek, hogy az adók nagyon jól befolynak, vagyis, hogy az állam prellminált jövedelmeinél kiesés alig mutatkozik, ebből még nagyon merész volna az a következtetés, hogyha helyzetet megnyugvással és optimizmussal nézhetjük. Nem tehetek róla, kénytelen vagyok megismételni, amit már többször mondtam, azt hiszem, hogy ma Magyarországon a gazdasági termelés nem bírja el a folyó' bevételekből és jövedelmekből azokat a köztartozásokat, amelyeket be kell fizetnie. Azt hiszem, hogy előbbutóbb kénytelen lesz majd a kormányzat reyí«ió alá venni azt az elgondolását és alapelvét, hogy az első és legfontosabb feladatok egyike minden körülmények között a pénz vásárló erejének biztosítása. Azt látom, hogy vannak orországok, ahol szintén súlyos gazdasági helyzet volt, mégis más útra tértek. Mindig csak Angliát szokták említeni és az angol viszonyokat, 38