Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-283

262 Az országgyűlés képviselőházának 283. ülése 1934- május 25-én, pénteken védelmük nem tartozik rám, azt hiszem, a Képviselőházra sem tartozik, sőt, egészen más öszszefüggésben és más vonatkozásban kell egy bankreformmal kapcsolatosan ehhez a dologhoz hozzányúlni. Itt vannak azonban a közép- és kistisztviselők, akiknek sem hosszú időre szóló szerződéseik nincsenek, sem pediglen hatalmas tantiémeket és egyéb mellékjövedelmeket nem élveznek, akiknek felmondás esetére egyetlen védelmük az 1920. évi 1910-es számú rendelet, amely a felmondások és végkielégítések dolgát szabályozza, esetleg még ott, ahol nyugdíjintézet van, a nyugdíjintézeti alapszabály azokkal a többszörösen leszállított nyugdíjtételekkel, amelyek a banktisztviselőkre nézve ma érvényben vannak. Én a t. miniszter úrtól, ha itt a beavatkozás komoly stádiumba kerül, határozott, nyomatékos és körültekintő védelmet kérek a bankalkalmazottak eme kis- és középrétege számára, fokozott szociális védelmet azokkal a veszedelmekkel szemben, amelyek egy ilyen felülről iniciált és államilag kezdeményezett beavatkozás folytán számukra adódnak. Felhívom a figyelmet az illetők helyzetére és arra, hogy az illetők számára biztosítható nyugdíj-, vagy végelbánási tartalékokat nagy mértékben lehetne növelni azáltal, ha akár a részvényjogi reform keretében, akár más módon végre egyszer komolyan belenézne a kormányzat abba a dzsungelbe, amely a bankok vezető hatalmasságainak jövedelmei körül kivirágzott. A terhes szerződések likvidálása, a családi-, rokoni- és egyéb bank-hitbizományok szükséges felrobbantása, a zárszámadásokban való kötelező kimutatása, még pedig a tisztviselői fizetésektől elkülönítetten való kimutatása a vezetők fő- és mellék járandóságainak, a vezetők szerződéseinek nem az igazgatóság, hanem a közgyűlés ratifikációja alá való bocsátása, mindmegolyan palliativ eszközök, mindmegolyan igen hatásos és alkalmas rendszabályok, amelyek itt megfelelően kezelve, kellő fedezetet teremtenek azután a köz számára, de a leépítésre ítélt kis- és középalkalmazottak számára is abban a tekintetben, hogy régi munkahelyüket önhibájukon kívül elveszítve, ne legyenek máról-holnapra a legsúlyosabb és legszörnyűbb nélkülözésnek és nyomornak prédájául odavetve. T. Képviselőház! Nem tudom elfogadni az állami beavatkozásnak azt a forma ját, amely magasabb tervszerűségre való hivatkozással exisztenciákat semmisít meg, ugyanakkor azonban semmiféle tervszerűség, sőt semmiféle erkölcs nevében nem érzi magát arra kötelezettnek, hogy az ilyen módon megsemmisített exisztenciák részére más területen munkalehetőséget biztosítson. Nagyon furcsa tervszerűség és nagyon furcsa etikai bázis az, amely a beavatkozásra nézve saját magának ebben a tekintetben szabad kezet vél biztosítani, ugyanakkor azonban az ilyen módon tönkretettektől azt várja és követeli, — és itt a laissez faire, laissez aller, úgylátszik maradéktalanul és a teljes brutalitás egyoldalúságával érvényesül — hogy saját erejükből és saját nem létező összeköttetéseik révén biztosítsanak a maguk számára exisztenciát. Szomorú példák vannak itt előttünk. Az állami beavatkozás folytán, amely ellen én nem elvi szempontból tiltakozom, hiszen ebben a tekintetben ezt már politikai állásfoglalásom is, és pártállásom is, lehetetlenné tenné, hanem a konzekvenciák ellen és a konzekvenciáktól való elzárkózás ellen tiltakozom, mondom, sz mord példakép áll itt előttünk a gabonamonopólium hatása. A gabonakereskedelem ei-nek folytan szélnek eresztette az alkalmazottait. Száz és száz képzett, elsőrangú szakember vesztette el állását és munkahelyét, akik ma szerte mindenütt lézengenek, -Kóborolnak és hiába kopogtatnak kenyér és munka után, m.vrí, a legkevesebb jutott csak abba a szerencsés helyzetbe, hogy a gabonaellátást, illetve a gabonaexportot intéző JKÖ*íi»onti szerv felvette őket a maga alkalmazottai sorába. A nagy és kis halak kérdéséről beszélt itt Peyer Károly képviselőtársam. Én úgy látom, hogy nemcsak nagy és kis halak, hanem állami segítséggel és kezdeményezéssel felhizlalt nagy cápák is vannak; már pedig itt ezeknek a cápáknak a részére nem volna szabad olyan könnyűvé tenni a garázdálkodás lehetőségót, illetőleg védelmet kellene nyújtani azoknak a rétegeknek, amelyek igazán nem jószántukból és nem a saját elhatározásukból hagyták el eddigi munkahelyüket. Fel kell hívnom a figyelmet arra is, hogy most, amikor a kereseti és pénzszerzési lehetőségek egyre jobban és jobban összeszűkülnek, a bankok újabban rávetik magukat olyan munkaterületre, amelyről pedig nem lehet azt állítani, hogy a bankok speciális munkaterülete volna, ez pedig a biztosítás területe. A pénzügyminiszter úr itt igen meleg szavakat ejtett a tőkeképződés védelmében. Nos, ha vannak a tőkegyűjtésnek, ha vannak a szociális előrelátásnak hangyaszorgalmú munkásai ebben az országban, akkor azok kétségtelen nül és vitathatatlanul a biztosítási ügynökök, a biztosítási akvizitőrök, a biztosítási szakmának adminisztratív és üzletszerző alkalmazottai és tisztviselői. Ezek körében egyre nagyobb és egyre súlyosabb nyugtalanság észlelhető annak következtében, hogy a bankok egyre inkább magukhoz vonni igyekeznek a biztosítás munkaterületét, a biztosítás üzletszerzési lehetőségeit is, hiszen a bank az ő sajátos szerepénél, az ő sajátos közgazdasági pozíciójánál fogva természetesen belekapcsolódik és beleékelődik mindenbe. Az a körülmény, hogy hitelre szükség van, különösen ilyen tőkeszegény országban és hogy a hitelért kilincselni kelt, ez olyan domináló hatalmat és fölényt biztosít a hitelszerevezet ormán ülők részére, hogy nagyon természetes, hogy ez a kivételes helyzet őket visszaélésekre vagy legalábbis a hatalmuk állandó és fokozatos kiterjesztésére ösz tökéli. A legtöbb biztosított fél valamilyen formában adósi viszonyba keveredik a bankká}. A bank a fedezet, a garanciák iránt érdeklődik és így természetesen sor kerül arra, hogy van-e az illetőnek biztosítása, vagy sem. A pénzintézetek és a biztosítók kapcsolata a régebbi időben csupán olyan jellegű volt, hogy a pénzintézetek a velük üzleti összeköttetésben álló, többnyire nagyobb feleknek és ingatlannal rendelkező üzletfeleknek a biztosítási ügyleteit szakembereik útján kontrollálták; a bankok ez iránti tevékenysége az utóbbi időben mindinkább a biztosítás terén kifejtett versengésre, főképpen pedig a biztosítási jutalékok megszerzésére irányul és ebben a tekintetben súlyosan veszélyezteti a biztosítási szakma tisztviselőinek és üzletszerzőinek az érdekeit. Igen t. Ház és igen t. miniszter úr! Nyomatékkal fel kell hívnom a figyelmet ' arra a veszedelemre, hogy újabban ezrek és ezrek pusztulhatnak el, olyanok, akiknek _ komoly és nagy érdemeik vannak a tőkegyűjtés körül, akik hangyaszorgalommal, éjjel-nappali mun-