Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-283
Az országgyűlés képviselőházának 283. ülése 193% május 25-én, pénteken 253 közteherviselés megvan, bár a miniszter urak a múltban is kijelentették, hogy olyan magas a közteher, hogy ezt emelni nem lehet, ellenkezőleg csökkenteni kell. Talán nem tartozik szorosan a pénzügyminiszter hatáskörébe, de mégis, mivel illetékről, mivel adóról van szó, ha mindjárt a i'öldmívelésügyi miniszter intézkedéséből származik is ez a súlyos adó, kénytelen vagyok itt megemlíteni: kerületemben sok száz tejtermeléssel foglalkozó gazdálkodó választóm van, akikre a tejrendelet értelmében nagyon igazságtalan adót vetettek ki, illetve árkiegészítő járulék címén terhelik meg őket. Budapestet és környékét zárt területnek minősítették és ezen a zárt területen belül különböző járulékokat vetettek ki. Például Rákospalotán 7 pengőt, Pestszentlőrincen 10 pengőt, itt a fővárosban, például az én kerületemben, a Józsefvárosban, Kőbányán 18 pengőt. Többletként járul hozzá egy pengő vegyvizsgálati és 30 fillér szövetségi díj, tehát tehenenként és havonkint 19 pengő 30 fillért kénytelenek fizetni ezek a termelők. Minthogy ezeket az összegeket képtelenek voltak fizetni, most tömegével kapják a felszólítást a fizetésre. Több ezer pengős összegeket követelnek rajtuk, amelyeket 8 nap alatt kell kifizetniük. A gazdálkodó állatállományának értéke nem ér fel a kivetett járulékok összegével. Magam láttam ilyen tejtermelőt, akire kivetettek most az elmúlt évre 3800 pengő ilyen járulékot. , ,jjf*j Meg kell jegyeznem, hogy ezek a tejtermelők rendes adójukat pontosan kifizetik. A pénzügyminisztériumnak már ezért is védenie kellene őket. Ha van itt egy foglalkozási ág, ha vannak becsületes adózók, akik még ma is magas adókulcs alapján becsülettel, tisztességgel tettek eleget •adófizetésig kötelezettségüknek, akkor lehetetlen árkiegészítő alap-járulék címén ilyen hatalmas tmegtenhelésisel sújtani őket, mert képtelenek ezeket az összegeket kifizetni. Most ezek a szerencsétlen emberek az apjuktól örökölt házak és egyéb kis ingatlanok elárverezése előtt állanak azért, mert egy évvel vagy másfél évvel ezelőtt a földmívelésügyi miniszter úr kibocsátott egy tejrendeletet, amelynek értelmében ilyen rendkívüli és az ő részükről meg nem fizethető nagy adókkaJ sújtják őket. T. Ház! Legyen szabad néhány szóval említést tennem a pénzügyi tárcánál arról, amit egy ízben már itt említettem, hogy a teherautófuvarozók útadóját a múlt esztendőben április 1-ével 100%-kai felemelték. Kértem már interpellációmban a pénzügyminiszter urat, hogy ezt a 100%-os emelést törölje. ^Végeredményben, ha már a kormány részéről történtek kijelentések, hogy tényleg olyan magasak az adótételek, hogy emelni nem lehet őket, akkor lehetetlenség, hogy egy-egy kategóriára, egy-egy foglalkozási ágra, mint itt a teherautófuvarozókra is, egyszerre százszázalékos útadótöbbletet vessenek ki. Igazoltam, hogy ezzel az útadóval hány iparost tettek tönkre. A mindenütt hatalmasan fejlődő autóipar nálunk hanyatlóban van. Egyrészt ez az adó az oka, másrészt azoknak az üzemanyagoknak drágasága, amelyeket az autósok kénytelenek használni, mert sajnos, ezek az üzemanyag-gyárosok mind kartellben vannak. Azt hallottam, hogy .a szeszkartell, amely az egyik legerősebb kartell volt, júniusban fel fog számomig Nagy érdeklődéssel nézek ennek elébe, mert igazán szinte hihetetlen dolog, hogy Magyarországon meg lehet érni azt, hogy egy ilyen kartell önmagától felszámol. Azt hiszem, ennek csak a hírét terjesztették el, mert ha fel is számol, ha talán szét is robban, egy-fkét nap múlva újra össze fognak állni. Nézetem szerint nem is kellene bevárni, hogy egy ilyen kartell felszámoljon, hanem igenis, a kormánynak a maga hatalmával meg kellene szüntetnie minél előbb ezeket az árdrágító kartelleket. Ezzel kapcsolatosan legyen szabad megemlítenem és kérnem a most megjelent pénzügyminiszter urat, hogy a már kilátásba helyezett benzinadónak igazságos bevezetését méltóztassék elrendelni. Az építkezésekkel kapcsolatban előttem szólott Petrovácz képviselőtársam igazán az adatok halmazával igazolta, mennyire szükséges, hogy az építkezéseket előmozdítsuk és amennyiben a kormány és a közületek nem tudnak nagyobb összegeket beállítani középítkezésekre, akkor gondoskodni kell arról, hogy a magánépítkezést mozdítsuk elő. Ezt pedig máskép, mint az építkezés rentábilissá tételével, elérni nem lehet. Helyes tehát az, ami volt a múltban, hogy nagyobb házadómentesség volt. Kérem a miniszter urat, hogy ha talán nem is a 30 éves, de amint a lapok írták, a 25 éves házadómentességet minél előbb léptesse életbe, hogy most, amikor még lehetőség nyílhat arra, hogy építkezésekbe fogjanak az emberek, ezt az alkalmat biztosítsuk számukra. Szerintem a magántőkének kedvet kell adni. A forgalom fokozásával a pénzügyminiszter úr meg fogja találni azt az adókiesést, amit talán a házadónál elveszít, hiszen végeredményben az építkezés egész csomó iparágat foglalkoztat, melynek során a fogyasztás és a forgalom révén, mindenütt, ahol pénzforgás történik, a kiesett adó bizonyos százaléka visszatérül; ezekben a visszatérő adóhozamokban megtalálja a pénzügyminiszter úr azt, amit a házadónál a hosszabb adómentesség révén elveszít. Mindezeknek figyelembevételével, minthogy nem látom a költségvetésben azokat az intézkedéseket, amelyek a kisemberek érdekeit szolgálják s amelyek a pénzügyi tárcánál a közterhek viselését igazságosabbá és méltányosabbá tennék, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Petrovics György jegyző: Schmidt Miklós! Schmidt Miklós: T. Képviselőház! A költségvetési vita menete, annak szenvedélytől mentes tónusa bizonyítja a legjobban azt, hogy a kormány rálépett arra a helyes útra, amely ebből a gazdasági káoszból kifelé vezet, de nemcsak rálépett, hanem, úgylátszik, ezen az úton helyesen is halad az egész ország bizakodó reménységétől kísérve. A sürgetett javaslatok úgyszólván ugyanazok, akár az ellenzéki oldalról, akár a kormánypárti oldalról merülnek is fel. Éppen ez az eléggé nem méltányolható örvendetes jelenség bizonyítja legjobban, hogy mindenkibe átmegy annak a tudata, hogy a mai gazdasági leromlottság világjelenségek következménye s az ebből kivezető út is csak a világgazdasági jelenségek behatása folytán állhat elő. Éppen ezért mindinkább levonja a közvélemény a legutóbb lefolytatott világháború keserves tapasztalatait, amelyek következtében belátja azt, hogy a mai gazdasági harcból is azok fognak győztesen kikerülni, akik a legnagyobb kitartást tanúsítják, annak az országnak polgárai remélhetik a mielőbbi jobb jövőt, amelynek állampolgárai a legfegyelmezettebbek s azok, akik a legodaadóbb kitartással tud-
